Mit jelent: "extra quam nemo salvatur"?

Másként: "extra ecclesiam nulla salus" (lat. ‘az Egyházon kívül nincs üdvösség’): kegyelemtani alaptétel, mely szerint az üdvösség csak az Egyház által érhető el. - A tétel hagyományos gyökere az 1Pt 3,20 képe: ahogy Noé bárkája a vízözöntől való szabadulás eszköze volt, úgy a keresztség is az üdvösség eszköze. Mivel Jézus a keresztséget az Egyh-ra bízta, azért csak az Egyh-on keresztül érhető el az üdvösség. Az elvet már alkalmazta Antiochiai Szt Ignác, Szt Ireneus és Órigenész is. Szt Cipriánnak is ez az alapvető teol. tétele, és ebből vezeti le az állítást, hogy az eretnek-keresztség nem érvényes. Szt Ágoston megkülönbözteti az eretnekség súlyosabb és enyhébb esetét, s az utóbbiról azt mondja, hogy az nem szakítja el egészen a hívőt az Egyh-tól, s így a visszatérés lehetősége is nagyobb. Ez a nézet tovább tart a kk-ban is. Egyesek úgy gondolták, hogy még a pap is elveszti az átváltoztató hatalmat, ha eretnekké válik. Az újkorban Suárez és Bellarmin már úgy értelmezték a tételt, hogy a →vágykeresztség mintájára elég az igaz Egyh-hoz való tartozás vágyának kifejezése. A mai teol., főleg a II. vat. zsin. alapján azt tartja, hogy az Egyh. az üdvösség hivatalos eszköze, s Krisztus a megváltás kegyelmeit az Egyh-ra bízta. Tehát minden kegyelem, amit a jószándékú emberek kapnak, valamiképpen kapcsolatos az Egyh-zal. Tehát mondhatjuk, hogy aki üdvözül, az Egyh. kegyelmével üdvözül akkor is, ha formálisan nem tartozik a keretébe. egyháztagság G.F.

(Magyar Katolikus Lexikon: [link] )

***

Baranyai Árpád 1961-ben kiadott

"A hitetlenség apologiája - Az ateizmus védelme és a főbb katolikus dogmák rövid cáfolata" c. könyvében így ír:

"VAN-E ÜDVÖSSÉG A RÓMAI EHGHÁZON KÍVŰL? - A katolikus dogma szerint nincs. Ezt nemcsak a keresztény ókor nagy teológusai tanították így (Alexandriai kelemen, Origenes, Szent Ciprián, Miléve-i Opatus, Szent Ambrus, Nagy Szent Vazul, Szent Ágoston, stb.), hanem így hírdette ezt egész történelme során a katolikus egyház mindenkor, s 1215-ben a Rómában összegyűlt 412 katolikus püspök e tant ünnepélyes határozattal dogmává, azaz kötelező hittétellé avatta: Csak egy igaz egyház van, a római katolikus, és kívüle senki sem üdvözül: EXTRA QUAM NEMO SALVATUR!"

A XIII sz elején azonban még nem voltak protestáns felekezetek, így ezt nem vitatta senki - a megjelenésük és terjedésük, és az időnkénti katolikusokat megszégyenítő vallásosságuk azonban megkérdőjelezte még a katolikusok szemében is a fenti jelszó hitelességét. A katolikusok a fenti bevezető eredményeképpen időnként büszkén hirdetik: "...mondhatjuk, hogy aki üdvözül, az Egyh. kegyelmével üdvözül akkor is, ha formálisan nem tartozik a keretébe."

Ehhez azt lehet hozzátenni kiegészítésül:

1. ha a belső meggyőződés számít, akkor is, ha az illető nem keresztény, akkor bármilyen vallású üdvözülhet, még a pogányok is. Ezzel értelmetlenné válik a jelszó tartalma.

2. Egy másik katolikus dogma szerint az egyház "látható társaság", és ezt úgy játszák ki, hogy szerintük milliók tartoznak "láthatatlanul" az egyházhoz. Ha ez így lenne, akkor azonban az egyház "testének" nagyobb része is láthatatlan - megintcsak értelmetlenné teszi a jelszót.

3. Haa katolikusok azt állítják, hogy aki mit sem tud a katolicizmusról, az is általa üdvözülhet, akkor ugyanezt a többi felekezet is elmondhatja a maga részéről, sőt még azt is, hogy a katolikusok is hozzájuk tartoznak.

4. Még tovább menve, a humanizmus és az ateizmus is hírdethetné, hogy minden lellkiismeretét követő ember az ő táborukba tartozik, ha nem is az adott szellemiség "testébe" és "láthatóan", akkor csupán "lélekben", vagyis "láthatatlanul". Ha a katolicizmus a zsidókat is a magáénak vallja, akkor az ateiták is megtehetik ugyanezt a katolikusokkal.

Vagyis: mindenki mindekié - vagy senkisem senkié?

Fogamazzuk át inkább a jelszót!

"Nincs üdvözülés a saját lelkiismeretünkön kívűl!" Amen.

(Brain Storming)

Az üdvözölés fogalma sok emberben egyfajta végcélként jelenik meg, pedig a vaisnavizmus szerint, ez csak egy állomás. Az a része a lelki fejlődésünknek, amikor itt az anyagi világban meghódolunk Isten előtt, elfogadjuk a törvényeit és MEGIGÉRJÜK, hogy azok szerint fogunk élni. Eddig a pontig visz a keresztény vallás. A vaisnavákat nem érdekli ez a szint, ők az önmegvalósításuk egyik állomásának tartják nyilván, náluk sokkal fontosabb az, hogy a továbbiakban az ÍGÉRETÜK hogyan valósul meg, ugyanis ez a dolog lényege, hogy élni is tudni kell így, nemcsak tudomásul venni, hogy üdvözültünk a hitünk által, s majd halálunk után kapunk ezért jutalmat.

Az üdvözülés jutalmát a védikus írások abban határozzák meg, hogy az ilyen személy követező életében egy másik, magasabb szintű bolygóra születik, ahol jámbor tettének learathatja a gyümölcseit, majd, ha lejár ez a karmikus idő, visszaszületik a középső bolygórendszerbe folytatni a lelki fejlődését.....ugyanis nincs vége.

Szóval a felsőbb szintű bolygó, amit mennyei bolygóknak hívnak, még ebben az anyagi világban található, a vaisnavák ezért nem értékelik túlzottan az üdvözülést, mint végcélt, mert az önmegvalósításhoz nagyon sok jó tett kell még, ez a meghódolásból származó "kedvezmény" csak belépő a lelki életünk gyakorlásába.

A lelki világba CSAK üdvözüléssel nem lehet bejutni....