Egyes könnyező Mária szobrok nem számítanak már bálványnak, bálványimádásnak?

A „ne csinálj magadnak faragott képet” arra vonatkozott az Ószövetségben, hogy ne kövesd a szobrokat és bálványokat imádó politeista vallásokat, amelyek a zsidók környezetében voltak akkoriban, hanem csak az egy igaz Istent.

Emlékezzünk arra, hogy Mózes, amikor lejött a hegyről a kőtáblákkal, a nép bálványszobrot (állatot, borjút) imádott. Mózes azt kárhoztatta, hogy a pogányoknak nevezett népek befolyása alá kerültek az emberek, mert nem tudták kivárni Isten emberének visszatérését.

A zsidóknak is voltak emlékeik az Istenről, Istentől. Például a frigyládán levő angyalok is szobrok voltak. Vagy maguk a Tóra-tekercsek, vagy a csillag jelkép, vagy a hétágú gyertyatartó. Ettől függetlenül ők sem imádják ezeket. Az arcábrázolás azért volt tiltott, mert az idegen istenek imádói ezt tartották isteneknek, és Isten nem akarta, hogy bármiben is hasonlatosak legyenek ezekhez a népekhez. Ha a bálványimádók, pogányok például a tölgyfát imádták volna, akkor Istent a tölgyfaimádást tiltotta volna meg a népének.

Aki pedig azt hiszi, hogy a katolikusok szobrokat és képeket imádnak, az nagyon távol áll a valóságtól. Talán egy nagyon egyszerű példával tudom megvilágítani, hogy mit tartanak sokan a katolikusok „bálványimádásának”. Sokan hordunk magunkkal képeket vagy emlékeket olyan szeretteinkről, akik sokat jelentenek nekünk (szülő, gyermek, elhunyt szerettünk, házastársunk stb.). Amikor előveszed, megnézed, gondolsz rá, emlékek merülnek fel benned. Ha valaki ilyet mutat neked, vagy csak meglátod, mint csinál, akkor mered-e azt mondani neki, hogy te, barátom, a képet imádod, vagy az elhunyt házastársad gyűrűjét bálványként viseled? De ezek a tárgyak csupán emlékeztetnek azokra, akiket ábrázolnak.

Nem is beszélve a Biblia pauperum-ról, a „szegények” Bibliájáról. Amikor az emberek nagy része még nem tudott olvasni, a festett falakról, szobrokról ismerte meg a szentírási eseményeket. És eszébe nem jutott a festéket vagy a mészkövet imádni.

A Szűzanya könnyezése nem hit kérdése. Mint ahogy annak idején az apostolok sem hitből merítették a jézusi tanítást, hanem tapasztalatból. Mi pedig azt hisszük, amit ők hirdettek. Mert nem a valamit hisszük, hanem valakinek hiszünk.

Én nem jártam még Pásztón, nem láttam a szobrokat (csak képeken). Nagyon egyszerű a dolog. Oda kell menni, meg kell nézni. És ha nem hiszed el – jogod van hozzá – akkor nem hiszed el. De akkor rengeteg dolgot nem fogsz elhinni, amit a tudósok állítanak, és a tudomány jelen állása szerint bizonyítanak. Igaz, ezt (a pásztóit) még nem bizonyították, de történtek már éppen elég csodák, amelyekre nem tudnak magyarázatot adni. De ezekben a csodákban való hívés sem volt soha sem kötelező a katolikus egyházban.