Miért gondolja mindenki azt, hogy Jézus előtt nem volt morál?

"Miért gondolja mindenki azt, hogy Jézus előtt nem volt morál?"

Mindenki ezt gondolja? El kell beszélgetnem a macskámmal ...

Volt, csak mást jelentett. Az viszont, amit mi ma a világ nyugati felén erkölcsösnek gondolunk, azt Jézus hozta be, az ő tanításán alapszik, és őelőtte nem létezett.

Az, hogy létezik a világtól független, romolhatatlan, magasabb erkölcsi rend, amit senki és semmi nem tehet érvénytelenné és nem változtathat meg, és ami meghatározza embertől függetlenül, hogy mi helyes és mi nem, és mi több, kiveszi az ember kezéből az abszolút ítélkezés jogát, és megbocsátást és szeretetet parancsol, ilyen nem létezett Jézus előtt. Ha elolvasod az evangéliumot, láthatod, hogy mennyire megrökönyödtek a kortárs kultúrák képviselői (rómaiak, zsidók), mennyire újszerűen hatott ez akkor. Az apostoli levelekből meg leszűrhető, hogy ezt bizony sok embernek el kellett magyarázni, mert egyáltalán nem magától értetődő az, amit Jézus tanított. Nekünk lehet, ma már sok krisztusi tanítás kézenfekvőnek tűnik, mert minket már krisztusi szellemben neveltek, annyira beágyazódott a kultúránkba, hogy ez akkor is igaz, ha nem vallásos neveltetést kap valaki.

Tipikus esete a kérdésbe burkolt rágalomnak.

Nem találkoztam 57 évemben egyetlen emberrel sem,akire igaz a rágalom.

Az emberiség létezésétől kezdve volt morál,bár ennek mikéntje eltért mindig a krisztusi normáktól.

Kedves Kérdező,

Először is nem gondolja "mindenki" ezt.

No,

Jézus előtt is volt morál, csak nem volt eképpen "szellemi törvénnyé" emelve. Jézus tanításainak egy nagyobb része azzal foglalkozik, hogy az igazi szeretet az hogyan néz ki.

A morál fejlődik, ahogyan az intellektus is. Jézus, azzal, hogy törvénnyé emelte és parancsba adta (ti. "szeressétek egymást, ahogy én..."), onnantól kezdve ennek a fejlődésnek - mondjuk úgy - egy medert adott, amiben tovább kell haladjon.

A morál - sok kutató elme szerint - az empátia megjelenésével kezdte meg fejlődését. Tehát, hogy az ember képessé lesz a másik embernek okozott fájdalommal azonosulni, beleképzelni magát a másik helyzetébe. Tehát, ha megütök valakit (mivel tudom, hogy az ütés hogyan/mennyire fáj), el tudom képzelni, hogy az illetőnek, akit megütnék, annak mennyire fájna, így erkölcsi rendem szerint van megteszem, vagy nem. Schopenhauer által összefoglalva tehát: a morálnak/szeretetnek/jó-rossz tudásnak az a gyökere, hogy a másik szenvedésével képes vagyok azonosulni, önmagamat látni benne.

És ez annyira igaz, hogy még maga Jézus Krisztus is így magyarázza: "úgy cselekedjetek másokkal, ahogyan szeretnétek/kívánjátok, hogy veletek cselekedjenek".

Ezen alapul a morál. Ez volt korábban is, fejletlenebbül, mert a korok alatt a megszerzett ismeretek alapján egyre és egyre fejlődik a morál is. Bármily hihetetlenül is hangzik kitekintve a nagyvilágra, ez így van.