Evolució tagadók, keresztények. Mi az az ok vagy okozat amiért nem fogadjátok el az evoluciót?

Az evolúció rejtélye

Darwin tudja ezt legjobban,

S tőle kérdeni nem félek:

Mely szervből és minő korban

Fejlődgetett ki a lélek?

+

Evolúció

Törzsfejlődik Valdemár,

Tegnapig volt hal, de már

Szárazföldi kenguru,

S holnap lesz tán zen guru.

Guru az ex kan csuka,

S hátán csattog kancsuka:

Önfejlesztőn vezekel,

S tűnnek róla kezek el…

Űrlény lenne, éteri,

Ám Hullayné Teri

Azt hiszi, hogy Idegen,

S legázsprayzi ridegen.

illusztrálva:

[link]

Olyanok a kecskerímek,

ahogyan a kecske rí: mek!

@49 & 51

Nem arany középútról beszélek, hanem egy minőségileg más felfogásról.

Amit #49 írt, az tulképp az Oparin-Haldane ill. Stanley Miller elmélete/kísérlete. Tetszetős, csak ez kb. ugyanaz, mintha egy majomnak odaadnánk egy számítógépet, és az szünet nélkül pötyögne rajta. Mekkora esélye van annak, hogy egy Shakespeare-szonett jöjjön ki belőle?

Oké, létrejönnek az aminosav-molekulák, és belőlük a fehérjék (még a legegyszerűbb vírus is több, jól meghatározott fehérjéből áll!) Csakhogy ennek a fehérjehalmaznak fennmaradnia és szaporodnia kell, ehhez pedig gének kellenek, a működésükhöz szükséges enzimekkel együtt! Ha és amennyiben össze is jöhetne ez a 3 dolog (azaz egy véletlenül kialakult fehérje, benne egy működő DNS, ami ráadásul pont azt a fehérjét kódolja), akkor is csak odáig jutottunk, h a szervetlen anyagból "csak úgy" szerves anyag jött létre. Elismerem, cukrok, zsírok, fehérjék létrejöhetnek így, de a génekig, ill.az egésznek az összehangolt, hosszú távú (folyamatos és ismétlődő) működéséig még sok van. De ha mégis, még mindig nem beszélhetünk életről!

Ha ad absurdum ki is alakulna egy vírusszerű (vagy legyünk nagyvonalúak: baktériumszerű) entitás: mivel és hogyan táplálkozik? Vagy egyszerre alakul ki benne minden életműködéshez szükséges folyamat, enzim, netán sejtszervecske? Ez kb. olyan, mintha azt várnánk el, hogy egy orkán összerakjon egy vegyi kombinátot, ráadásul úgy, h az működjön, a nyersanyagellátástól a kész termék csomagolásáig.

Röviden: oké, h szerves anyagok keletkezhetnek, de ahhoz, h ezek összehangoltan működni tudjanak, térben és időben fennmaradjanak, még sok van. És ezzel még mindig nem érkeztünk el az élethez, max. a koacervátumokig...

"Tetszetős, csak ez kb. ugyanaz, mintha egy majomnak odaadnánk egy számítógépet, és az szünet nélkül pötyögne rajta. Mekkora esélye van annak, hogy egy Shakespeare-szonett jöjjön ki belőle?"

Azért ez így nem teljesen igaz. Ez akkor lenne jó hasonlat, ha atomokból kéne varázsütésre előállnia mondjuk egy teljes embernek. Ez azért már nyilván egy esélytelen kategória lenne.

De ha csak néhány betűt variálunk egyszerre, abban nagy eséllyel lesznek értelmes szavak. Az értelmes szavak szelekciója után azokat variálva belőlük jó eséllyel alakul ki pár értelmes szószerkezet, azokból aztán mondatok, a mondatokból pedig végül egy hosszabb értelmes szöveg.

Az atomokból is először egyszerűbb molekulák épülnek fel, ezek kapcsolódnak össze makromolekulákká, a makromolekulák aztán kapcsolódhatnak egymással.

Enzimek meg például abszolút nem kellettek. Az enzimek funkciója a katalízis, vagyis hogy nagyságrendekkel képesek felgyorsítani a katalizált reakciók sebességét. De ettől még a reakciók nélkülük is végbemennek, csak jóval ritkábban. De mondjuk ez a szerves anyagokkal dugig lévő őslevesben nem jelentett különösebb problémát, hiszen igaz hogy akár ezerszer lassabban mehettek végbe egyes reakciók, de mellette mondjuk milliószor többször mentek végbe.

Amúgy igaz, az élet eredetét nem ismerjük, lehet hogy soha nem is fogjuk pontosan. De nem elméletek vannak rá, hanem hipotézisek. A tudományos elmélet már egy bizonyított tételt jelent, mint az evolúció vagy a gravitáció.

Viszont az tény hogy többféle hipotézis is van, amely elképzelhető a világunk működése alapján, még ha közvetlenül ellenőrizni egyiket sem tudjuk. Teremtésre viszont semmi nem utal a természetben, abban vagy hisz az ember, vagy nem.

Oké, menjünk mélyebbre...

Tételezzük fel, hogy mindaz igaz, amit a betűs-szavas hasonlattal mondtál: atomokból kialakulnak molekulák, makromolekulák stb. Még akár klorofill is kialakulhatott (bizonyítva vagyon). Csakhogy ezek a vegyületek önmagukban eléggé instabilak. Mekkora az esélye annak, hogy a Földnek ugyanazon a pontján, ugyanabban a pillanatban jöjjön létre és találkozzon két makromolekula?

Pontosabban: "A" vegyület létrejöttéhez bizonyos anyagokra, hőmérsékletre, nyomásra, UV-sugárzásra, pH-ra stb. van szüksége. "B" vegyületnek meg ettől eltérő körülményekre. Persze, mindkettő létrejöhet, csak nem ugyanott, ugyanakkor, és ugyanabból az őslevesből. De ha mégis sikerül, egy stabil kapcsolatot kell alkotniuk nagyon gyorsan, még mielőtt valamelyikük elbomlana (oxidálódna, megfőne stb.) És? Ha ez sikerülne, akkor sem lenne egy stabil, funkcionális kapcsolat, és előbb-utóbb ez a komplexum szétesne. Ahhoz, hogy időben fennmaradhasson, az addigi "nyüzsgő" környezetnek hirtelen nagyon stabillá kellene válnia - ez viszont a további fejlődést ölné meg.

Visszatérve az előző hasonlatodhoz: az csak akkor működne, ha a betűkből véletlenül összedobott ÉRTELMES szavakat valaki kiválogatná, és félretenné egy kosárba. Aztán a következő körben már csak ezeket kombinálnánk, és ha netán összejönne egy-egy értelmes mondat, azokat is különtennénk, és utána már csak a kész mondatokat variálnánk. De ez sajnos, nem így megy: a szavak-mondatok szétesnének, még mielőtt összegyűlne annyi, hogy variálni lehessen. De legyünk nagyvonalúak, és tekintsünk el ettől is. Még mindig ott a veszély, hogy az értelmes "szavak" közé bekeveredik egy-egy értelmetlen "szó" (vagy csak "betű"), és az egész "mondat" értelmetlenné - a vegyület pedig működésképtelenné - válna. Oda a néhány ezer vagy millió éves munka... :(

De tételezzük fel, hogy a vegyületek ezt a kihívást is sikerrel abszolválták; még mindig ott van a sorrend problémája. Itt van az egyik legegyszerűbb képződmény, egy baktérium ostorának (flagellum) a szerkezete: [link]

Ezek az alkatrészek (molekulák) megfelelő sorrendben kell egymáshoz kapcsolódjanak (természetesen, véletlenül!). Hiába van meg minden alkatrész, ha az egyik nem kerül a megfelelő időben a helyére, az egész "építmény" működésképtelen, és szétbomlik.

De - csak, hogy lásd, kivel van dolgod -, elfogadom, hogy ez mégis megtörténhetett: véletlenül kialakult egy sejthártyával határolt valami, aminek véletlenül lett egy ostora. Hurrá. És? Boldogan élt, amíg meg nem halt. Ahhoz, hogy újabb hasonló izék jöjjenek létre, vagy qrva nagy szerencse kell, vagy pedig gének. But: olyan nincs, hogy egyszer kialakul egy szerv, majd utána a hozzá tartozó gén. Nyilván, fordítva történhetett. De a gén csak úgy, meztelenül az őslevesben nem működhet!

Szóval, van baj elég...

Ami pedig az enzimeket illeti, nincs igazad: valóban, a közönséges katalizátorokra igaz, amit mondtál, de a biokatalizátorokra nem. Ennek is megvan a magyarázata, de nem mennék bele, mert így is egy könyvre valót írtam. Keress rá a DNS autokatalítikus (duplikáció) és heterokatalítikus funkciójára (transzkripció, transzláció), és be fogod látni.

Ha már van gén és van sejt, jöhet az evolúció. Na de addig...?!

És megint utólag jutott valami eszembe:

"Azért ez így nem teljesen igaz. Ez akkor lenne jó hasonlat, ha atomokból kéne varázsütésre előállnia mondjuk egy teljes embernek. Ez azért már nyilván egy esélytelen kategória lenne." - Nem, én nem kész emberre gondoltam, hanem csak egy MŰKÖDŐKÉPES makromolekulára, netán sejtszervecskére, de leginkább egy élő, működő, szaporodó sejtre. Mert azzal, hogy az ősleves végtelenjében létrejön egy mitokondrium vagy riboszóma, még nem sokra megyünk: percek kérdése, és lebomlik, tönkremegy.