A Bibliában tulajdonképpen miért van benne egyáltalán az Ószövetség?

Jézus ezt mondja a mózesi törvényről (Tóráról):

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétának eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.

Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Máté 5:17-19)

Ezért őrizzük meg a Bibliánkban a Törvényt, hogy emlékeztessen rá, hogy Jézussal ez a Törvény töltetett be.

Ugyanakkor a Törvény, különösen pedig a Tízparancsolat soha nem töröltetett el, csak a megszegése alól nyerünk bűnbocsánatot Krisztus által.

A Tízparancsolatot magunkra teljesen érvényesnek tartjuk, azt, hogy az Ószövetségből mit és miért nem követünk, Pál apostol külön tisztázza.

Jézus kilétét sem értelmezhetnénk az Ószövetség nélkül, hiszen Jézus a Krisztus, az Ószövetségben megjövendölt Messiás (Jeremiásnál és Ésaiásnál jövendöli az Ószövetség).

Az Ószövetség kitörlésével az Újszövetség alapját rántanád ki alóla. Az Újszövetség - ha forgatnád, tudnád - folyton visszautal az Ószövetségre, annak betetőzésének és folytatásának tekinti az Evangéliumot és Krisztus eljövetelét.

Jézus a Dávid házából megígért Messiás, Mária az asszony, aki a kígyó fejére tapos (amint már a teremtéstörténet jövendöli, Mózes első könyvében).

Illést Jézus előfutárának tekintették kortársai, a farizeusok meg is kérdezik tőle, hogy Illés-e, amint sokan mondják felőle. Ha Illés történetét kihúznánk a Bibliából, értelmezhetetlen volna a kérdés.

De értelmezhetetlen volna az egész Újszövetség is, úgy ahogy van, pontosan Jézus forradalmi tanításai válnának érthetetlenné.

Amikor azt mondja a farizeusoknak, hogy a Törvény van az emberért, nem az ember a Törvényért, ott Mózes öt könyvét, a Tórát érti alatta. A Tóra eltávolításával a Bibliából érthetetlenné válna, miről is vitatkoznak. Mint ahogy a megkövezés elől megmentett asszony példázata is azzá válna.

Jézus kínszenvedései és halálai különböző zsoltárokra és jövendölésekre utalnak vissza. Például a "köntösére kockát vetettek" is ószövetségi visszautalás (a 22. zsoltárra).

Tudjuk, hogy Zakariás anyja és Jézus anyja közeli rokonok voltak és az Áron házából való leányok. Tudjuk, hogy József a Dávid házából való volt, és megjövendöltetett, hogy e házba születik bele a Messiás. Az Ószövetség nélkül ez is teljesen értelmezhetetlen volna.

Értelmezhetetlen volna Jézusnak az Ószövetségre, főleg a mózesi törvényre vonatkozó megannyi magyarázata, tanítása, a számtalan enyhítése és szigorítása a mózesi törvényen (a házasság és válás kérdésében például szigorít!).

Érthetetlen volna, miért tanít tizenkét évesen a jeruzsálemi templomban, érthetetlen volna, miért utazik fel a zsidó húsvétra (Pészáhra), amelyet követően összeül vacsorára (Széderre) a tanítványokkal, itt szerezvén az utolsó vacsorát, az áldozá/úrvacsora sákramentumát.

Érthetetlen volna, miért űzi ki a kufárokat a jeruzsálemi templomból, érthetetlen volna, miért sír Jeruzsálem fölött.

Mit érthetnél az alábbi mondatból, ha az Ószövetséget kihúznák a Bibliából:

„Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült” (Jn. 8:56)

Ezt maga Jézus mondja, Ábrahámról, aki látta Jézus napját és örült!

Pál apostol maga is tisztázza, hogy az Újszövetség az Ószövetség betetőzése, kiterjesztése. A Galata levélben többek között ezeket mondja:

"Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, előre hirdette az evangéliumot Ábrahámnak: Tebenned fog áldást nyerni minden nép."

"Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok."

Az pedig, hogy az Ószövetség Istene más volna mint az Újszövetség Istene, a legmélyebb, legbődületesebb sötét butaság, amit csak leírhat magát kereszténynek tartó ember. Az egy örök, igaz Isten, Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és Krisztus Istene EGY ÉS UGYANAZ, örökkévaló egy Isten, függetlenül attól, hol milyen néven nevezi a Szentírás (Jahvenak, Elohimnak, Elsadajnak, Adonajnak vagy Elinek, ezek Isten nevei, legtöbbször jelzős formában: a Teremtő, az Örökkévaló stb).

Jézus ezt maga is pontosan letisztázza, Istenre több helyen Ábrahám Isteneként hivatkozik:

"Jézus pedig amikor ezt hallotta, elcsodálkozott, és azt mondta az őt követőknek: Bizony mondom nektek, ilyen nagy hitet még Izráelben sem találtam.

De mondom nektek, hogy sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában,

ennek az országnak a fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, és ott sírás és fogcsikorgatás lesz." (Máté 8:10-12)

Jézus maga mondja a tévelygőknek, hogy tévelygésük oka, hogy nem ismerik az írásokat (az Ószövetséget) és Isten hatalmát, amikor azok arról kérdezik, hogy a többször házasodott asszony kinek a felesége lesz a mennyekben:

"Jézus pedig így válaszolt nekik: Nemde azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?

Mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene?

Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.

Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nekik, és megkérdezte tőle: Melyik az első az összes parancsolat közül?

Jézus pedig azt felelte neki: Ez az első: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat.

A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.

Akkor azt mondta neki az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más.

És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál.

Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni." (Márk 12:24-34).

Nem is idézgetem tovább, hiszen se szeri se száma az Ó-és Újszövetség kapcsolódásainak.

Krisztus, aki maga mondta, hogy nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt aligha támogatná a törvény és a próféták eltörlését a Bibliából emberi kezek által.

Ez ellentétes az Újszövetség egész szellemiségével, és semmi mást nem tanusít, mint a zűrzavart, ami a kérdező fejében uralkodik a Bibliával kapcsolatban.

Ahhoz, hogy ez elcsituljon, forgatni is kellene e szent könyvet, nemcsak véleményezni...

Kedves 11.Hsz!

Jó,amit írtál,de egy ilyen hosszú regényt,csak a megszállottak olvasnak el.

A kevés,tömör gondolat, elérheti a keresőt!

Igazad lehet, ez gyakori hibám. De abból indulok ki, hogy alapvetően mindig az eredeti kérdésre válaszolok. A kérdező, ha már feltett egy kérdést, föltételezem, kíváncsi annyira a válaszra, hogy egy részletesebb, max egy oldalnyi fejtegetést elolvasson róla.

Ha meg nem kíváncsi, az ő baja, mert akkor minden kérdésére maximum felületes válaszokat, féligazságokat fog kapni (ebben az esetben kár is kérdeznie).

:-)))))))

Ha nem érdekelnek ezer éves könyvek, akkor miért teszel fel kérdést a Bibliáról (amelynek legújabb szövegei is kétezer évesek)?

Egyáltalán miért érdekel, hogy mi van benne és mi nincs, ha úgysem olvasod, sőt, még néhány idézet is megterhel?

Rajtad nem sokat segítene ha kivennék, hiszen egy kb. egy oldalas szöveggel sem tudsz megbirkózni (apropó PISA-eredmények), nem hiszem, hogy akár csak az Újszövetségen is át bírnád rágni magad...

De ha rövid választ akarsz a kérdésedre, akkor tessék:

HA ELOLVASOD, RÁJÖSSZ.