Miért hajlik az ember arra, hogy higgyen valamiben?

Ha Opendoor első válaszának első mondatát átfogalmazom, akkor megkapjuk a választ:

Mert így fejlődött ki. Azért vagyunk értelmesek, és azért tudtunk ideig eljutni, mert az agyunk azon a szinten van, hogy kérdéseket teszünk fel, és dolgokat találunk ki, megpróbáljuk megmagyarázni ami körülöttünk van. És az ősember aki a kőkorban élt felnézett az égre, és megkérdezte magától, miért? Miért vagyok itt, ki vagyok én, mi ez ami körülöttem van? És megpróbálta magának megmagyarázni. Biztos Isten. Van valaki fölöttem, aki megteremtette ez az egészet. És íme, eljött a többistenhívűség időszaka, amit nem tudtak megmagyarázni, arra rámondták hogy Isten, mert abban a korban az tűnt egyedül logikusnak. Hogy keletkezik a felhőkben víz? Biztos Isten. Mi az ami meleget ad, a nap mi? Biztos Isten. Továbbá az ember agya arra van programozva, hogy keressük az összefüggéseket a logikát, deduktív levezetésekben gondolkodtunk. Azt imádkoztam hogy legyen eső a vízistentől, és lett. Isten segített. Kitört a vulkán, miért? Biztos Isten csapása. Milyen logikus, hogy Isten van mögötte nem? És ahogy fejlődgettünk, egytől egyig dobhattuk el ezeket az Isteneket. Tudtuk mi a forró gömb az égen, a csillagunk, tudtuk miért esik az eső, miért lesznek természeti katasztrófák. De jöttek az új kérdések, ki alkotta a világegyetemet, miért lehetséges es, amaz? Biztos Isten. És azért gondoljuk mindig ezt, mert az emberi agy nem fogadja el hogy csak ez az élet van, nem fogadja el hogy senki nincs aki törődne velünk, mindig abban gondolkozik számára mi a logikus ÉS kedvező egyszerre. "Nem tudom elképzelni hogy a szemünket nem teremtette valaki, olyan komplex". A valóság teljesen logikus, az agyunknak nem az, így mindig a számunkra kedvező magyarázatot képzeljük el. Szóval a második kérdésedre a válasz. De az agyunk több mint önálló. Ezért találtuk ki a vallást, ezért keresünk a stresszre gyógyszert, mert az agyunk önálló, és folyamatosan próbálja a megoldást megtalálni számunkra, "magunkkal", csak nem biztos, hogy a megoldás igaz lesz, de az agy a dolgát elvégzi.

11 Nem, egyáltalán nem. Nem úgy van, ahogy látod a vallást, a hívőket, Istent.

btw. Mikor akarjátok már elhagyni ezt a lenini verziót?? Annyira korlátolt és sötét.(1:1-ben azt írtad le:)

És azonkívül, hogy dedósmód lepontozzátok, mikor akarjátok már megérteni: nincs művészet sem Isten nélkül. Nektek nem hiányozna? Elég a bulvár zene/irodalom stb? Szomorú.

https://www.youtube.com/watch?v=cGRbOjqOSYs

"Isten rajtad:végtelen könny:Isten benned:végtelen mosoly."

Weöres S

Az ember személyisége genetikailag kódolva van bizonyos fokig (legalábbis a kiidunló állapot tapasztalás nélkül) .

Azaz a hitre való hajlam is, ugyanúgy,mint a boldogságra való hajlam is.

[link]

Arra nem mindenki hajlik, hogy a transzcendens dolgokban higgyen valaki, ha erre célzol. Vannak emberek, akik nem hisznek sem istenekben, sem angyalokban, sem mennyben, sem pokolban, sem pedig semmiféle ilyen dologban.

Viszont önmagában a hit szükséges az élethez. Gondolj bele: ha a sportolók nem hinnének magukban, hogy tudnak nyerni, akkor miféle eredményeket érnének el? Nagyon rosszakat. És még ezer apró dolgot lehet mondani az élet területéről, ahol fontos a hit.

Viszont az is igaz, hogy a hit önmagában nem egyenlő a transzcendens elfogadásával! Nem mindenkinek kellenek az istenek és ehhez hasonló dolgok.

Dante

"Más szóval, az ember vezetés nélkül nem képes helyes erkölcsi értékek mellett élni,"

Az a helyzet opendoor, hogy tudományosan igazolt, hogy az erkölcsnek semmi köze a valláshoz [hogy a te szóhasználatoddal fogalmazzak: istenekhez, hithez].

Richard Dawkins az "Isteni téveszme" című könyvében hoz egy kísérletet, amelyben bebizonyítja, hogy nincs szükség Istenre ahhoz, hogy jók (vagy rosszak) legyünk.

Tudod értelek én téged, hogy neked a szervezetedben tanítanak valamit, és te azt gondolkodás nélkül elhiszed, ez a viselkedés gyerekkorban egy ideig még elnézhető, [bár a racionálisan gondolkodó gyerekek kivételek], de te felnőtt ember vagy, ezért rád nézve azért ez elég nagy baj.

Jobban tennéd, ha a kezedbe vennél ismeretterjesztő könyveket és tanulnál, mert szemmel láthatóan tanítani akarsz, de a válaszaidat olvasva inkább a tájékozatlanságodról teszel bizonyságot.

# Dante

"Richard Dawkins az "Isteni téveszme" című könyvében hoz egy kísérletet, amelyben bebizonyítja, hogy nincs szükség Istenre ahhoz, hogy jók (vagy rosszak) legyünk."

Utána fogok nézni, mert érdekel ez a téma, annál is inkább, mert ilyen kísérlet nem végezhető, sz.v.sz. :)

Az ember társas lény, szocializálódik, mintát követ. A napjainkra jellemző vallástalanság meglehetősen új jelenség az emberiség kultúrtörténetében, evolúciós léptékkel nézve csak egy pillanatnyi jelenségről beszélünk. (Vallástalanság persze mindig is volt, de mindig is devianciának számított, egyes kultúrák nem is tolerálták.)

Azok az erkölcsi értékek, amikbe a mi generációink is beleszocializálódnak, mind-mind a régi korok vallásos társadalmaiban fogalmazódtak meg. Sőt, nem ritkán konkrétan a vallásokból vezették le őket. Más esetekben pedig eleve nem választották szét a valláserkölcsöt a közjogtól.

Persze el lehet azon filózni hogy vajon ha nem lett volna vallás, akkor a vallástalan emberek megfogalmazták-e volna a Tízparancsolat azon erkölcsi parancsolatait, melyek nem Istenre vonatkoznak, de ez a "mi lett volna, ha" esete, amit mint tudjuk, nem ismer a történelem.

Dawkins vizsgálata kb. olyan, mint azt taglalgatni, hogy hol élnének a magyarok, ha nem lett volna honfoglalás. Biztos izgalmas téma, de hát volt honfoglalás, és itt élünk. :)

Teljesen igaz, hogy Istenben nem hívő ember is képes erkölcsileg helyesen dönteni (maguk a vallások is ezt tanítják) de ettől még az "erkölcsileg jó" fogalma nem fejthető le a különböző kultúrák Legfőbb Jóval azonosított Isten/isten-fogalmairól.

12:46-os:

Nyugodtan nézz utána, ajánlom az egész könyvet elolvasásra. Amikkor a "rakománykultuszokat" mutatja be, azzal a vallások gyors elterjedésére is magyarázatot ad.

Egyébként nem értek egyet vele mindenben, - pl. ha jól értettem, ő az ateizmust reálisabbnak tartja az agnoszticizmusnál, szerintem ez nem így van - de sok mindenre jól rá tud mutatni.

Egyébként ha mindenképpen az erkölcs szemszögéből közelítjük meg a témát, akkor azt is láthatjuk, hogy nem egyedül a kereszténység az, amely tiszta erkölcsi útmutatásokat tud adni, és ehhez még az ateizmushoz sem kell elfutni. Ott van például az ókori görög filozófia [bár nem értek mindenben egyet vele] Szókratész tanításaiban hatalmas igazságok vannak, vagy a Keleti vallások, amelynek művelői szintén nagy bölcsességeket tudtak megfogalmazni. Teljesen értelmetlen leszűkíteni az erkölcsi útmutatást a kereszténységre. A másik meg az, ami opendoor válaszában van:

"Hanem azt kell elfogadni, hogy Ő határozza meg az ember erkölcsi irányadó mértékeit, és erre épül az ember lelkiismerete, nem az egyéni mértékekre, ami mindenkire egységesen vonatkozik."

Akkor tegyük fel a kérdést: miért nevezünk jónak, erkölcsösnek valamit? Csak azért, mert Isten mondja? Tehát egy adott szituáció, ami kifejezetten félelmetes, illetve taszító is, de ettől függetlenül mégis "jónak" mondható, ha Isten arra állítólag rámondta, hogy igen? Példaként ott vannak az Ószövetségben a gyermekgyilkosságok. Azt gondolom, elég elborult elméjűnek kell lenni ahhoz, hogy valaki azt mondja, hogy amikor a történet szerint a zsidók az ártatlan kisgyerekeket megölték, az jó volt. Ahogyan az sem volt az, amikor a zsidók - mint Isten népe - örvendeztek az ellenségeik halála felett, és ez még akkor is igaz, ha a szöveget Szentírásnak tekintjük. Nem, ezek nem voltak jó dolgok, hanem kifejezetten csúnya dolgok voltak. Később ez valamennyire változott, mert a fogság után a zsidóság teológiájában megjelent a Sátán alakja, így már nem tulajdonították egzakt értelemben Istennek a jót és a rosszat egyaránt, ahogyan tették azt korábban.

Dante