(szekuláris? ) Erkölcsfilozófia

Saját általánosnak tekintett célom: legyen jobb.

Bizonyítás: ha a cselekedeteim által jobb lesz, az jó.

Ha másnak is jó, az nekem is jó, mert nem izolálva létezek, hanem társadalomba ágyazva, amire hatok, és ami visszahat rám, ami bizalmat fektet belém, és amiben meg kell bíznom. Azért jó jónak lenni a fenti értelemben, mert sikeres egyéni és társadalmi épülést tesz lehetővé, boldoggá tesz és segíti a túlélést.

Miért kelek ki reggelenként az ágyból ateistaként ?

Nem tudom , valami belsőösztön hajt hogy éljek és keressem a boldogságot és hogy tegyek valamit az emberiségért , ennek az ösztönnek nem kívánok Isteni jelleget tulajdonítani , ugyanis a vallások által megfogalmazott "Istenkép"-et gyerekesnek idétlennek és barbárnak találom , kissé közelít világszemléletem a buddhista filozófiához amelyet én személy szerint nem tekintek vallásnak . Egy örök körforgásnak képzelem a világmindenséget , egy örökös törvény megnyilvánulásának apró részének érzem magam . Bármilyen furcsa is lehet Istent ebbe a világképembe nem kívánom belehelyezni .

Célom ?

Megszakítani a körforgást , legyőzni belső ösztönömet , az örök törvénnyel szembe menni és Istenné válni a csillagos horizonton .

Erkölcsi parancs ?

Egy parancs van az pedig az örök életre való törekvés hogy az emberiség Istenné válhasson . Minden ami az örök élet megvalósítását gátolja az az én erkölcsi rendszeremben rossz ,

Újjászületünk az örök körforgás által is azonban az újjászületés utáni elveszítjük előző életünk személyiségét így az örökös körforgás valamilyen szinten gátolja a szabadságunkat , Buddha kivált ebből a körforgásból de nem vállt Istenné , Példaképeim a lámák akik olyan megvilágosult emberek akik az újjászületés után sem veszítik el előző életük személyiségét , Buddha rosszul tette hogy inkább a nirvánát választotta !

"Ugye mindannyian hallottátok ezt a hm, sületlenséget..."

Én még nem hallottam. Javaslom neked is, hogy válogasd meg, kivel miről beszélgetsz. :)

"Utánaolvasgattam korábban, de nem mondhatném, hogy elégedett voltam azzal, ahol az angol web szerint a nyugati filozófia a közfelfogásban ilyen témában tart."

Márpedig teljesen jól olvastad. Igen, a szekuláris erkölcsfilozófia ott tart, ahol éppen tart. Nyilván nem véletlenül.

"1. te személy szerint miért kelsz ki az ágyból (megnevezhetsz tőlem szokást, ösztönt, de nyilván nem ezekre koncentrálnánk itt),"

Van egy kép bennem, amely nap mint nap lelkesedéssel tölt fel, és a napi küzdelmet képes vagyok végigharcolni. Küzdelem, akkor is, ha szó sincs valódi fizikai harcról. Küzdelem, de nem valami ellen, hanem valamiért. A saját, bennem élő kép eléréséért, vagy mások boldogságááért. Van amikor ez a küzdelem pont azt jelenti, hogy összeveszek valakivel.

Jót tenni és valamit jól csinálni nem ugyan az. Rettentő nagy a különbség közöttük.

Ha valamit rosszul csinálunk, annak az eredménye rossz lesz. Ha a rosszat JOBBAN csinálom, annak nem jó lesz az eredménye, hanem nagyobb rossz.

Ugyanakkor, ha jót csinálunk, annak az eredménye jó lesz. Ha a jót, ROSSZUL csinálom, akkor annak az eredménye, akkor is jó lesz, csak kisebb mértékű.

Így az a motiváció, hogy valamit jobban csináljak, mint tegnap, nem feltétlenül helyes kép. De sajnos ma nagyon sokan (főleg európában) úgy kelnek fel, hogy úgy érzik, az amit csinálnak, azért egyre rosszabb, mert ők nem csinálják elég jól. Holott csak az igazságot kellene felismerni. Egyszerűen a rosszat akarják jobban csinálni.

Mi lenne, ha egyszer kipróbálnánk, hogy a jót csináljuk, még ha rosszul is, mi történik?

---

"2. milyen módon vezetnél le egy olyan erkölcsi parancsot, amit mindenkire érvényesnek tekintenél. "

Nem kell a spanyol viaszt feltalálni, gondolom te sem várod, így bátorkodom más tollával ékeskedni. Olyan tollakkal, amit az őseinktől örököltünk.

Van egy népművészeti kincsünk, amely egy tükrös hátuljára lett felfestve. Abba most itt nem megyek bele, hogy a tükör és a hozzá kapcsolódó szakralitás mit is jelenthetett a múltbeli embereknek. Ugyanakkor a kép, amely erre a tükrösre rá van festve igen komoly erkölcsi tanulságot hordoz. És, ha az általam képviselt, vagy mondhatom, meg is valósított erkölcsöt szeretném bemutatni (amit lehet, hogy akár rosszul is csinálok, hisz csinálhatnám jobban is), akkor az a következő lenne:

[link]

Minden ember azzal a hatalommal született erre a Földre, hogy képessége van arra, hogy elpusztítsa az életet maga körül és ezzel együtt ember társát is. Ám ezt a fegyvert nem kötelező használni. Nem biztos, hogy a pusztítást kell vele szolgálni, hisz szolgálhat a védelemre is. Ellenben ott a fokos, amely egy szent fegyver, általában harcra csak nagyon ritkán használták. A fokossal egyébként mértek, általában csillagok alapján időt lehet vele mérni. Ezért ez a neve, hogy fokos. Ám, ha ezt tudjuk, akkor a kép is érdekessé válik, hisz a fok, amellyel mérek, azt fogja jelenteni, hogy meghatározott távolság szükséges a tisztelgéshez. Ha túl közel vagyok a másikhoz, akkor az sem jó, ha túl távol, akkor úgyszintén nem jó.

Miért tiszteleg? Ha nem másért azért, mert a másik is embernek született. Vállalta azt a küzdelmet, amit én is vállaltam. Már csak ez alapvetően megérdemel egy bizonyos fokú tiszteletet.

Amikor pedig tiszteleg ez a két ember egymásnak, akkor ha megfelelő távolságban állnak egymástól, tehát megfelelő a közöttük lévő viszony, akkor kettejük között kialakul egy templom körvonala. Ez az a templom, amelyet az ember épít.

Ahogy a képjelen is látszik, Isten mindenhol jelen van a világban, fénymagként. Ám, ha két ember képes a templomot kialakítani, akkor köztük megjelenik az, ami mindkettőnél fontosabb és nagyobb erejű. Ez a szeretet, ez maga az erkölcs, ez maga a megvalósult Isten.

Jézus mondja:

(Máté 18:20)

"Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.".

Jézus maga a szeretet, ha a szeretet nevében tiszteled a körülötted élőket, akkor ott lesz ő is.

---

Anonymus