Az istenhitet az teszi hiteltelenné, hogy nem egységes, ezernyi istenkép van. Akkor a hívők miért nem egymással vitatkoznak, miért nem keresik az egységes istenképet ahelyett, hogy az ateizmussal "küzdenének"?

"10-es Ezt nem értem. Komolyan. Elmagyaráznád, hogy mire gondolsz ezzel?"

[link]

Röviden egy példával: 'X' egy fantasztikus lény, amelynek a létezésére semmilyen bizonyítékot nem hozott fel soha senki, sőt: még csak meg sem említette soha senki, hanem éppen most találta ki Józsi. Ha Józsi azt állítja, hogy 'X létezik', akkor azt neki bizonyítania kell, rajta van a bizonyítás terhe, mert ő tett egy 'pozitív állítást' (én elnevezésem - lehet, hogy pontatlan), azaz egy olyat, amelynek a bizonyítása esetén bővülne a tudástárunk. Ha én azt mondom, hogy 'X nem létezik', azt nem kell bizonyítanom, mert jelenlegi tudástárunk alapján X létezésére amúgy sincsen semmilyen bizonyíték - szükség esetén majd akkor ráérünk cáfolni, ha Józsi valamilyen bizonyítékfélét már előhozott. Akkor is csak az ő állításait kell cáfolni, azon túl nem kell extra erőfeszítéseket tenni. (Általánosságban véve, ha nincs semmilyen bizonyíték egy állítás mellett, akkor az állítás cáfolatához nem kell külön bizonyítékokat még felhozni.)

Ez akkor is így van, ha nem csak Józsi hiszi az abszolút bizonyítatlan 'X' lény létezését, hanem valami miatt a fél világot meggyőzte erőszakkal, agymosással vagy hibás érvelésekkel. Ettől még bizonyítékot nem hozott fel.

Az istenhit nem is lehet más, csak sokféle. Az egységességgel valójában azt követeled, hogy az emberek legyenek egyformák. Ez lehetetlen. Az istenhit a különféle emberek válasza egy számukra megoldhatatlan, ezáltal bizonytalanságot keltő és félelmetes problémára. Ráadásul ahány ember, annyiféle probléma. Mivel annyiféle istenhit, ahányféle ember, kezelhetetlen, ezért bekövetkezik egyfajta hasonulás, míg végül csak „sokféle” istenhit lesz.

Van azonban egy fontos közös tulajdonság. Mindnek szüksége van egy emberen túli, felfoghatatlan hatalomra, ez az, ami megoldja kínzó problémájukat. És ez a kiindulópont az ateizmussal való küzdelemben. Az ateista tagadja ennek a „földöntúli” hatalomnak a létezését, azt mondja, elegendő az ember a problémák kezelésére. Ezért a vallásos ember az ateizmusban nem az ördögöt, hanem saját biztonságának, legfontosabb szükségletének elvevőjét látja. Szinte lényegtelen is, hogy ez valós, vagy vélt félelem. Zsigerből utasítja el, ha így finomabb, életösztönből. Továbbá azért, mert sok buta ateista valóban ezt (az isten tagadását) követeli tőle. Holott az emberek lelki békéjét, egyensúlyát egyetlen másik embernek sincs joga elvenni. Aki ateista és így jól érzi magát, legyen az. Aki vallásos, és ez teszi boldoggá, legyen vallásos. Az alapkérdés az, egyik is, másik is akarja-e amazt megfosztani valamitől, ami őt boldoggá teszi. Mert ha akarja, akkor közönségesen erőszakos és tudatlan.

Szervusz.

Na igen.

Ám nézzük meg Jézus tanítását, illetve kérését,:

mely szerint minden nemzetben valókhoz el kell mennie a követőinek, nem csak a helytelenül kialakult hitük miatt, hanem azokhoz is akik, nincsenek meggyőződve Isten létezéséről.

Ha ezt nem teszik meg azok, akik Krisztushoz tartozók, illetve követők, akkor nem lenne begyűjtve egységes imádatra senki, sem rossz úton haladó sem Isten létezését tagadó.

Isten mindenkinek ad lehetőséget, a jobb belátásra a változtatásra.

Persze Jézus nem mondta, hogy a követői álljanak le vitatkozni bárkivel is, mert a gyöngyöket nem értékelőket csak haragra ingerelnék, és maguknak szereznének problémát.

ezért nem vitatkozunk Isten szaváról.

Azt hiszem kérdező, félreértetted, amit mondtam.

Egyfelől attól, hogy "távoli" és "halovány" még nem kell elvetni semmiféle létezést. Számos dolog van, amit bizonyítottnak tekintünk, pedig keveseknek adatik meg, hogy a bizonyítást úgy istenigazából meg is értsék.

Itt inkább arról van szó, hogy az emberek különbözők. Abban azonosak, hogy mind szeretne boldog és kiegyensúlyozott lenni. Abban már különbözők, hogy ki mit ért boldogság alatt, abban meg végképp eltérők, hogy ki képes ezt önerejéből elérni. Ezért sok ember, akit változatos kétségek gyötörnek, vagy éppenséggel csak olyan miliőbe született, igényli isten létezését, mert ezáltal tud örömteli életet élni. Durva hasonlattal, akinek fájdalmai vannak, nem szólod meg érte, ha advil ultrát vesz be. Neki erre szüksége van, másnak meg nem. Okoz ezzel neked problémát? Nyilván nem. Akkor meg miért sajnálod tőle?

E témában csak a bizonytalanok, vagy tudatlanok akarnak a másikkal "küzdeni". Mert úgy érzik, a másiknak is pont az jó, ami nekik. Nem értik hogy lehet, hogy valakinek az ellenkező a jó. Nagyon nem jó, amikor itt magukat ateistának képzelők üresfejű képzelgőknek titulálják a vallásos embert. És hasonlóan, az sem jó, ha egy vallásos ember mindenféle példabeszédekkel és pokollal való fenyegetőzéssel, vagy mély lenézéssel beszél az ateizmusról. Az elsőnek azt mondom, hogy soha nem fog kapni többé "fájdalomcsillapítót". Fájjon neki. A másodiknak pedig azt, első lépés a vallásban megérteni Jézus tanítását arról, miként kezelje a másik embert, ahogyan ő is kezelte Mária Magdolnát.

A küzdés mindig rombolással jár. A megbeszélés haszonnal, akár mindkét félnek.

Annyira hiteltelen az istenhit, hogy statisztikák szerint a Föld népességének döntő többsége hívő. Pedig senki nem látta még Istent. Lehet persze erre azt mondani, hogy sok a szegény sorsú, tudatlan ember. Az viszont biztos, hogy az emberek nagy részének nem objektív bizonyítékokra van szüksége, hanem reményre, hogy van értelme az életének. Az evés, ivás, szaporodás nem ad elég értelmet neki.

Az, hogy a világon ennyi különböző vallás létezik, nem jelenti azt, hogy egyiknek sincs igaza.

Alavető emberi tulajdonság, hogy az ember szeret dolgokat megszemélyesíteni, mert ha elképzelheti, akkor megfogható számára, azaz tudati szinten könnyebben tudja azt kezelni.

Különböző kultúrák másként képzelik el Istent. De ze nem baj, mert Isten tudja, ha igazán rágondolsz, hozzászólsz, imádkozol.

A hívők a fentiek miatt nem vitatkoznak ezen. Tudják, hogy ez így van. Vagy soknak egyszerűen meg sem fordul a fejében az a kérdés, amelyet feltettél, mert mondjuk gyerekkorától Krishnát ismeri, mint isteni megnyilvánulást, valaki meg Jézus Krisztust. És így tovább. A hit, a szív, és a szeretet a lényeg.

# 2

"Ja, és szerintem az istenhitet nem az teszi hiteltelenné, hogy nem egyetlen istenkép van, hanem az, hogy "érdekes módon" mindig a kulturális és politikai határoknak megfelelően alakulnak és fejlődnek a vallások."

Ez történelmileg egyáltalán nem igaz.

# 10

"Arra nem is kell, a bizonyítás terhe ugyanis azon van, aki a pozitív állítást teszi."

Már hogyne kéne bizonyítani, hiszen minden csak megfogalmazás kérdése. Ha azt mondom, hogy a "világ Isten-nélküli", akkor a világról állítottam valamit, nosza, tessék bizonyítani ;)