Miért hallgat olyan fájdalmasan nagyon Isten, mintha nem is létezne?

1. Lett látható és érezhető eredménye.

2. Az hogy ez a szenvedésen nem változtat, az érszint az emberek bűne egymással és önmagukkal szemben, részint az emberi lét velejárója.

4. Akiknek bizonyíték általi bizonyosság kell, nem méltóak rá.

Embereken keresztül, a természeten keresztül, a madarak röptével, a rigók énekével szól Ő. Csak hát egyre inkább lehurrogják, elnyomják ezeket a hangokat.

Ki kérdezett, Názáreti?

[link]

"Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt? De ki kérdezte az embert?

Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?

Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?

Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?

Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?

Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld."

Azért, mert nem létezik.

"4. Akiknek bizonyíték általi bizonyosság kell, nem méltóak rá."

A világ legátlátszóbb érve. Bizonyíték nélkül azt hitetnek el veled, amit csak akarnak.

az 1 máshogy értette szerintem hogy nem méltó. A hit elővételezett bizonyosság. A materialisták tudományos bizonyítékokat kurkásznak, ezért nem méltóak a hitre - a hit az más, ontológiailag más.

Hérakleitosz mondta, Isten "nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez." Azóta ki is nyilatkoztatta, kimondta önmagát, megjelent az inkarnálódott Szó.

De nem kell az embereknek - egyre kevésbé olvassák a jeleket, elfelejtik az inkarnálódott szent Nevet. Lecserélik bulvár-"tudományra", mintha lecserélhető lenne. A halál pillanatában nem értik, ki előtt állnak. Ez az igazi pokoli megsemmisülés. A hívő Istenhez akar jutni.

Azokra figyeljen, ami ezt segíti. Teljesen érdektelen egy "nincs isten " felkiáltás, hagyjuk őket ebben a tévedésben, és haladjunk az utunkon.

Ez az elővételezett bizonyosság, a hit.

***

„A fák, vagy az ég, a szél, a madarak, vagy a csillagok mindennap megajándékoznak. Megtaláltam a világ tengelyét.”

Hamvas

***********

„A lég, a fellegek, az erdő,

Mikéntha minden zengene…

A föld, a csillagok, a tenger,

Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;

Rajongna, élne szikla, rög…

Állat, virág, fa, sőt az ember

Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,

Az óceán s a csillagok,

Szín és sugár, dal, illat, éter:

Úgy érzem, én minden vagyok."

(Komjáthy Jenő: Az örök dal, részlet)

én egy ideje úgy érzem Isten tenyerén vagyok, biztonságban vagyok, vigyázz rám, egyszer magához szólít. Sok probléma van, sok tragédia is ért - mégis.. :)))

Nézd, milyen szépen szól erről ez a Rilke vers:

[link]