Miért ízléstelen jelkép a kereszt, vagy csillag egyeseknek? Miért gondolják így néhányan?

Hát elég furcsa izlésed van!

Persze nem csodálkozom rajta, hány millióan imádják a bikaviadalokat, amit sokan állatkínzásnak tartanak.

De attól még valami nem lesz keresztényi, hogy sok állítólagos keresztény gyakorólja!

A horogkereszt és a vörös csillag önkényuralmi rendszerek jelképei."Fasizmus és kommunizmus jegyesek.Minden külön értesités helyett"József Attila idézet.

Jézus keresztje - a feszület - saját tapasztalataim szerint a nem hivőket zavarja,de hogy miért azt nem tudom.Egyes fundamentalista országokban(iszlám)Irak,Szaúd-Arábia stb )a kereszt viselése vagy ábrázolása tilos.Indiában is zavarja a fundamentalista hinduizmust a kereszt, pogromokat szerveznek a keresztények ellen.

A csillag- ha Dávid-csillagról van szó az antiszemitákat zavarja.A vörös csillagot-szerintem a kommunizmus áldozatai nem szeretik.

Ízléstelennek nem mondanám inkább a kérdés az,hogy illik-e a keresztényekhez a kereszt?

„MÉG édesanyámtól kaptam.” „Férfias.” „Csak díszként viselem.” „Kényelmetlenül érezném magamat nélküle.” „Megóv a bajtól.” „Semmi különöset nem tulajdonítok neki, csak lóg a láncon.”

Ilyen válaszokat kaphatunk az emberektől, ha afelől érdeklődünk tőlük, miért viselnek keresztet. Jóllehet nem mindenki vallásos áhítatból hordja, a kereszt viselése a világ egyes részein még ma is divat. Még a szovjet ifjúság is viseli. Sokan mély vallásos jelentőséget tulajdonítanak a keresztnek, mert ahogyan egy fiatal egyszerűen kifejezte magát: „A kereszt szent.”

Vajon illik-e egy kereszténynek keresztet hordania magán? Azt a halálnemet ábrázolja-e pontosan a kereszt, ahogyan Krisztus meghalt? Továbbá, lehet-e jogos kifogást emelni az ellen, ha valaki díszként viseli? Válasz véget vizsgáljuk meg előbb, honnan ered a kereszt?

Vajon krisztusi jelkép?

Valószínűleg azt gondolod, hogy az első keresztények is viseltek keresztet. a The Encyclopedia Americana ezzel szemben arról beszél, hogy „Indiában és Kínában igen régen a hinduk és a buddhisták egyaránt használták a keresztet, sőt még a perzsák, asszírok és a babiloniaik is”. A Chamber’s Encyclopaedia (1969-es kiadás) hasonlóképpen ezt mondja: „A kereszt olyan jelkép volt, amelyhez vallási és misztikus értelem tapadt jóval a keresztény korszak kezdete előtt.”

Voltaképpen egyetlen bizonyíték sem igazolja, hogy az első keresztények használtak volna keresztet imádatukban. A kereszténység kezdeti időszakában viszont a pogány rómaiak használták a keresztet! The Companion Bible ezt mondja: „Ezek a keresztek a babiloni napisten szimbolumai voltak, . . . és először Julius Caesar pénzérméjén tűnnek fel i. e. 100—44, majd később i. e. 20-ban Caesar örököse (Augustus) verette pénzérmékre. A római természetistent, Bacchust szokták időnként úgy ábrázolni, hogy hajszalagján több kereszt látható.”

Hogyan lett a keresztből a kereszténység szimbóluma?

Konstantin és a kereszt

I. sz. 312-ben Konstantin, aki a mai Franciaország és Nagy-Britannia területén uralkodott, elindult, hogy döntő csatát vívjon sógorával, az olaszországi Maxentiusszal. A csata színhelyére való menetelés közben — így hírlik — látomást látott: látott egy keresztet, amelyen ezek a szavak voltak olvashatók: „Hoc vince.” Lefordítva: „Ezzel győzzél.” Konstantin győzelme után elrendelte, hogy hadseregének jelvénye ezentúl a kereszt lesz. Amikor a látszatkereszténység a Római Birodalom államvallása lett, a kereszt is egyházi jelkép lett.

De csakugyan volt egy ilyen látomás? E legendáról szóló beszámolók legjobb esetben is csak másodkézből valók, és sok bennük az ellentmondás. Őszintén szólva, keresve se lehetett volna alkalmatlanabb személyt találni Konstantinnál erre az isteni kinyilatkoztatásra. Ugyanis e feltételezett látomása idején még lelkes híve volt a napimádatnak. Például ő rendelte el a vasárnap megünneplését a napimádat ünnepnapjaként. Ha a megtérése utáni viselkedését nézzük, ott sem lehet nagyon felismerni, hogy ragaszkodott volna a helyes alapelvekhez. Egész életét a gyilkosság, az intrika és a politikai törtetés jellemezte. Úgy látszik, Konstantin a kereszténységben valami olyasmit látott, ami a széthulló birodalmát jobban össze tudja tartani, mint bármiféle politikai eszköz.

Arra sincs semmi bizonyíték, hogy Konstantin olyasféle keresztet „látott” volna, amely megfelelt volna a Jézus kivégzésénél használt eszköznek. Konstantin későbbi pénzérméin egy X-alakú kereszt látható, felette egy „P” betűvel. W. E. Vine An Expository of New Testament Words című műve ezt mondja: „Ami a Chi vagy X betűt illeti, amelyet Konstantin állítása szerint látott látomásban, és ami miatt a keresztény hit védelmére kelt, ez a betű (görögül) a „Krisztus” szónak az első betűje, de ennek semmi köze sincs a ’kereszt’-hez”, vagyis a kivégzés eszközéhez. Valóságban ez a fajta kereszt szinte ugyanolyan, mint a pogány napkultuszban használt szimbólum.

Miért vették hát át oly könnyen a keresztet a „keresztények”? Vine Dictionary (Szótára) így folytatja: „A Kr. u. III. évszázad közepére az egyházak vagy eltértek a krisztusi hit bizonyos tanításaitól vagy azokat teljesen kifordították eredeti jellegükből. A hitehagyott papság rendszere tekintélyének növelése céljából beengedte a pogányokat az egyházakba anélkül, hogy hitükben áttértek volna, sőt még azt is megengedte nekik, hogy magukkal hozzák pogány jelképeiket és szimbólumaikat. Innen ered tehát az igen gyakran megtalálható Tau vagy T átvétele azzal a különbséggel, hogy a T felső szára lejjebb csúszott keresztformát alkotva és ettől kezdve Krisztus keresztjével kezdték azonosítani.”

Milyen átalakuláson ment keresztül a kereszt

Vajon Krisztus iránti szeretetből lett a mai időkben a kereszt a tisztelet tárgya? Az Encyclopaedia of Religion and Ethics ezt mondja: „A IV. sz[ázaddal] kezdődően az egyházon belül kezdett kialakulni egy olyan hit, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak.” Az egyszerű keresztvetésnek varázserőt tulajdonítottak, és azt gondolták, „ez a legbiztosabb védelem a démonok ellen és a leghatásosabb gyógyszer a betegségek ellen”. A kereszt babonaságon alapuló használata még ma is fennáll.

Ahogy teltek az évek, 400 keresztforma alakult ki. Kezdetben magát Krisztust nem ábrázolták. Inkább egy ifjút ábrázoltak, aki ékszerrel kivert keresztet tartott. Később egy bárányt foglaltak bele. I. sz. 691-ben a Trulloi zsinat ismerte el „hivatalosan” a keresztet, amelyben egy fiatalember mellszobra volt látható a kereszt felett a bárány helyett. Idővel ebből fejlődött ki a feszület — a Krisztus testét ábrázoló kereszt.

Kereszten halt-e meg Krisztus?

De hát nem a Biblia tanítja azt, hogy Krisztus igenis a kereszten halt meg? — kérdezhetné valaki. A válasz végett vizsgáljuk meg annak a két görög szónak a jelentését, amelyet a bibliaírók Krisztus kivégzése eszközének leírására használnak: Az egyik a sztaurosz, a másik a xylon (ejtsd: kszülon).

A The International Standard Bible Encyclopedia (1979) ezt írja a „Kereszt” címszó alatt: „Eredetileg gör. sztaurosz egy hegyes, függőleges cölöpöt (oszlopot) jelentett, amelyet erősen bevertek a földbe . . . Sorban egymás mellé levert karókból építettek sövényt vagy védő sánckarót egy település köré, vagy egyszerűen kivégző eszközként állították fel, amelyre súlyos bűnözőket feszítettek fel nyilvános kivégzés céljából (vagy ha már megölték, nyilvános megszégyenítés céljából.)”

Az igaz, hogy a rómaiak használtak kivégző eszközt. Ezt latinul cruxnak nevezték. A latin nyelvű bibliafordításban ezt a crux szót a sztaurosz megfelelőjeként vették át. Mivel a latin crux és az angol cross (kereszt) alakilag nagyon hasonlítanak egymáshoz, sokan tévesen úgy vélik, hogy a crux minden bizonnyal olyan oszlop volt, amelynek keresztkötése van. A The Imperial Bible-Dictionary azonban ezt mondja: „A crux (amelyből ered a mi cross [kereszt] szavunk), úgy tűnik, hogy még a rómaiak körében is eredetileg egyenes oszlopot jelentett, és ez mindig annak is maradt meg.”

The Non-Christian Cross című könyv hozzáfűzi: „Nincs az Újszövetség írásaiban egyetlen olyan mondat sem, amely az eredeti görögben közvetlenül bizonyítaná, hogy a Jézus esetében használt sztaurosz más lenne, mint a közönséges sztaurosz [oszlop vagy pózna]; azt pedig még kevésbé lehet bizonyítani, hogy két darab fából állott volna, amit keresztformában szegeztek volna össze és nem egyetlen szál fából. Krisztus felfeszítése egy ilyen fára, vagy cruxra (sztauroszra), amely crux simplex néven ismeretes, semmi nehézséget nem okozott. Egy XVI. századi római katolikus tudós, Justus Lipsius ilyen formán ábrázolta ezt a kínzóoszlopot.

Mi a helyzet a másik görög szóval: a xylonnal? A görög Septuaginta fordítás ezt a szót használja az Ezsdrás 6:11. versben. Az Új Világ fordítás ezt így adja vissza: „Továbbá elrendelem, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegné, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és szegezzék őt rá, házából pedig legyen nyilvános illemhely emiatt.” Itt félreérthetetlenül egy szál fáról vagy „gerendá”-ról van szó.

A Keresztény Görög Iratok (Újszövetség) fordítói Péter szavait a Cselekedetek 5:30-ban többen is így adják vissza: „Ősatyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra [Ö.f., Károli és Csia Lajos fordítása szerint: „fára”] függesztve megöltetek.” Ha kíváncsi vagy, magad is meggyőződhetsz, hogyan fordították saját Bibliádban a xylon szót: a Cselekedetek 10:39; 13:29; Galata 3:13 és 1Péter 2:24. versekben.

Észre sem vesszük, hogy ugyanez a jel benne van mindennapi eszközeink formavilágában, vagy csak egyszerűen használjuk a jelet, és nem gondolunk másra. Az összeadás jele kereszt, évszázadok óta díszítjük textiljeinket keresztöltésekkel, keresztbe rakták a kévét aratáskor, az építkezéseken számtalanszor látunk andráskereszteket, de a vitorlások árbóca is kereszt. A fűrészbak, a szék lába is ehhez hasonlít, és lehetne sorolni tovább. Ezeknek azonban szellemi síkon kifejezett jelentéstartalma, vallásos üzenete nincs

Kereszt...? Mennyi mindent kifejez. Sokkal régebbi jel, mint a kereszténység, de nem hiszem, hogy túlzás lenne kijelenteni, hogy a keresztény világban a legfontosabb. A jelek, jelrendszerek nélkülözhetetlenek az ember életében: segítenek, figyelmeztetnek, tájékoztatnak, tiltanak, irányítanak, óvnak. Két ember akkor érti meg egymást, ha közös a jelrendszerük. Ősidők óta így van ez, mert a rajzos, később egyre stilizáltabb képek (jelek) az élet legkülönbözőbb helyzeteiben igazítanak el bennünket

A kereszt ábrázolása a prehisztorikus korban, szinte az egész világon megtalálható volt. Jelentheti a világosság-sötétség, a múlt és jövő, a születés-elmúlás, a Nap-Hold, a fent és a lent, a föld és az ég, a jobb és bal fogalomtársításokat. A kereszt szárai négy irányt jelölnek, de a középpontban az élet, a Nap van. A körkereszt a nap jelképe lehetett, istenség volt. Később a kör elmaradt vagy egyéb kiegészítést kapott. Például az asszír napisten, Assur megjelenítése szárnyas napkoronggal és benne kereszttel történt.

A korai keresztények Krisztus kereszthalálát nern ábrázolták. Használták Krisztus nevének keresztes monogramját, a kereszttel megjelölt kenyeret mint összetartozásuk jelképét. További jelképei a főnixmadár, a bárány és elsősorban a hal volt. Ugyanis Palesztinában a római hódítás előtt már ismert volt a keresztre feszítés büntetése, de csak a nép rágalmazása, elárulása esetén lehetett így büntetni. (Mózes ötödik könyve)

Micsoda megaláztatást jelentett a zsidó népnek amikor Kr. e. 90-ben Alexandros Jannainos makkabeus király 800 lázadó farizeust feszíttetett keresztre. Tacitus római történetíró a keresztre feszítést a "rabszolgáknál szokásos halálbüntetés"-ként említi.

Krisztus kereszthalála követőinek a megaláztatást jelentette. A kereszthalál jelentéstartalma 550 körül változott meg, és lett az üdvösség, Krisztus és a keresztények szimbóluma. Az üldöztetésből a szabad igehirdetésig tartó több évszázados folyamat egyik fontos eseménye Constantinus császár megkeresztelkedése. A korabeli források szerint Constantinus álmot látott, ennek hatására rávésette pajzsára Krisztus keresztes monogramját, és ezáltal győzte le ellenfelét a milviusi hídnál. Hálából Rómában Péter apostol sírjánál monumentális arany keresztet emeltetett.

Fontos megemlíteni, hogy a hellén műveltségű keleten a filozófusok évszázadokon át vitatkoztak Jézus halálának értelmezésén, közben a keresztény tanok rendszerré álltak össze, és a kereszt fokozatosan nem a megaláztatás, hanem a megváltás jelképe lett. Krisztus alakja különböző módon kapcsolódott össze a kereszttel. Pl. ívelt gerendákból álló ún. gemmakeresztet állított II. Theodosius császár (408-450) a perzsák feletti győzelme emlékére. Ez a szokás a bizánci császároknál megmaradt. Vagy Krisztus mint jó pásztor kereszt alakú pásztorbotot tart a kezében (ravennai mozaik 450 körül). Az "igazi kereszt" megtalálása a források szerint (320 szeptember 14.). És e nap ünneppé emelése után a keresztények büszkén hirdették, hogy "Isten feláldozta fiát az emberek bűneiért". Miután Theodosius császár 388-ban a kereszténységet államvallássá emelte, a kereszt szimbolikája és jelentése új lendületet kapott. Összekapcsolják az élet fájával, a tudás fájával. Pl. Ádám sírjából a Golgotán életfa nőtt, melyből a kereszt fája készült.

A kereszténység államvallássá tétele után a világi hatalom jelképein is megjelenik a kereszt (koronák, jogarok, országalmák, zászlók, koronázási palástok - gondoljunk Szent István koronázási jelképeire), de még a sírokat is a kereszt jele díszíti. A kereszt jegyében harcoltak a pogányok ellen (keresztes hadjáratok) vagy egymás ellen. A hadviselés a világi hétköznapok dolga volt, egyedül az egyház ellen nem lehetett háborúzni, mert igen súlyos a következmény: kiátkozá

Luzsicza Árpád:

Szomorú temető

Vidám Temető

A lovagrendek jelképei a kereszt különböző formái voltak (Johannita vagy máltai, - Szent Jakab -, Ferences rendek keresztjei). A harcokat azonban sokszor az "uralkodó egyház" kezdeményezte és folytatta (inkvizíció), és ezek sok ezer áldozatot követeltek. Ha gyönyörködünk a középkorban épített templomokban, nem az a világ jut az eszünkbe. Ez a csodák világa. Luther Márton átértelmezi a kereszthalált, áldozatvállalásnak tekinti, és az embereknek az Ő szenvedésével kell azonosulni és kérni bocsánatát.

"A kereszthalál jelentéstartalma 550 körül változott meg, és lett az üdvösség, Krisztus és a keresztények szimbóluma."

Ahogy az előző előtti nagyon terjedelmes beszámoló elmondja, a kereszt, mint "keresztény" jelkép erősen ellentmondásos. Persze, ha úgy értelmezzük a kereszténységet, mint a pogány hitvilág és jelképrendszer keveredését a bibliai tanításokkal, akkor minden oké!

De a kérdés az, hogy vajon Isten is így veszi-e ezt, ahogy ma a legtöbb liberális magát kereszténynek valló ember???

A Biblia szerint nem. Isten egyáltalán nem ilyen engedékeny az Írások szerint, de mi lenne, ha a lepontozások helyett, a változatosság kedvéért, meg is cáfolna a bibliából valaki e kérdésben.

A beidézett mondathoz kapcsolódóan annyit kérdeznék, hogy 550 körülre mivé is vált az első századi kereszténység? Vajon ugyanazt gyakorólták akkor is, vagy jelentős dologban eltértek már régen a Krisztusi tanoktól?!!!

Tehát amikor a kereszten függő Krisztustest ábrázolása tért hódított, akkor kik körében történt ez meg?

Vagyis bizonyítani kellene, hogy azok a hívők, akik évszázadokkal az első század után éltek, lényegében ugyanabban hittek, mint az apostolok. Mindenki, aki kicsit foglalkozott ezzel a kérdéssel tudja, hogy jelentősen, lényegében eltértek a Jézusi mintától. Tehát amit ők elfogadtak, azt nem kellene helyes mintaként ábrázolni.

"Vagyis bizonyítani kellene, hogy azok a hívők, akik évszázadokkal az első század után éltek, lényegében ugyanabban hittek, mint az apostolok"

Credo az Apostoli hitvallás a válasz erre.Mivel az eredteti kérdés már átment offba csak egy történetet irok még le.

A XVII. században egy francia főúr megparancsolta úgyvédjének,hogy készitse el a végrendeletét,de az jogilag támadhatatlan legyen.Az ügyvéd a következőket válaszolta;Főméltóságod lehetetlent parancsol.A Mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen testamentumot hagyott hátra mégis 1600 éve szüntelenül vitatkoznak rajta az emberek.

Most már 2000 éve vitatkoznak rajta

Ha józan paraszti eszünket használjuk, akkor nagyon gyorsan rájöhetünk, hogy a kereszt egy undorító jelkép!

Miért is?

Egyrészt, Jézust oszlopon végezték ki, nem kereszten!Egy másik kérdésnél egy válaszoló pontos válszt ad erre!

Sajnos a vallások nincsenek tisztában azzal, hogy Jézust oszlopon végezték ki!

Gyakran láthatjátok, hogy a templomokban, nyakláncokon, a kereszten rajta van Jézus is!Na most aki nem tudja, hogy Jézus oszlopon halt meg, az azt gondolja h kereszten.

Elég MORBIDNAK TARTOM ha valaki keresztet visel, hiszen az egy kivégzési eszköz!Ráadásul ezt általában VALLÁSOS emberek viselik!

Szerintem ennyi erővel mindenki viselhetne a nyakában egy géppuskát, vagy a templomok telelehetnének villamosszékekkel, akasztófákkal, tankokkal, stb

Nem értek egyet az előttem szólóval. A szimbólumoknál nem az számít, hogy mit jelenthet, hanem az, hogy mit jelent azok számára, akik szimbólumként tekintenek rá. Ebben a megközelítésben a keresztények keresztje nem egy kivégzőeszköz (alapvetőleg persze az, de nem ez a szimbólum mögötti eszmei érték), hanem annak a bibliai eseménynek a szimbóluma, amikor Jézus önmagát adta az emberiségért. Elfogadta a sorsát, hogy keresztre fogják feszíteni, és vállalta, de nem hagyta cserben az emberiséget. Erre való emlékezést szolgálja a kereszt, és ezért ez az alapja ma a keresztény vallásnak (legalábbis a katolikusnak).

Azt viszont nagyon érdekesnek tartom, amit egy korábbi kommentelő írt arról, hogy a kereszt valójában cölöp vagy gerenda volt. Köszönöm, nagyon érdekes volt olvasni! :)

"+" alakú kereszt, vagy római kereszt, ahol a keresztgerenda lejjebb volt a tetejénél. Jézus esetében ezt alkalmazták, mert a feje főlé tették a feliratot.

A Jehova tanúi szerint Jézust egy egyszerű oszlopra (kínoszlop) feszítették fel. Bár a római hatóságok néha ezt is alkalmazták, de Jézus esetében ezt mindenképpen kizárhatjuk.

Jézus fölé is kirakatott Pilátus (aki egyébként Jézus pártját fogta) egy ilyen táblát: "Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum" --> "A názáreti Jézus, a zsidók királya". Igazából három nyelven írták ki ezt: az akkor használatos arám nyelven, a hivatalos latin nyelven (innen jön az elterjedt rövidítése: INRI) és a kereskedelmi érintkezés nyelvén, azaz a görög nyelven (Jn. 19,19).

A keresztre feszítés módszerét a rómaiak fejlesztették tökélyre úgy, hogy a maximális fájdalmat és a legnagyobb kínokat tudták kikényszeríteni az áldozatból. Olyan eszközöket csináltak hozzá, melyek minden helyőrségnél megtalálhatók voltak. Római szokás szerint az elítéltet először jól megkorbácsolták, majd utána a kereszt vizszintes szárához (patibulum) kötözték a kifeszített kezeket, majd utána végigvezették a városon, miközben egy négy katonából álló alakulat vette körül, akik biztosították a zavartalan haldást. Előttük ment a kivégzést vezénylő százados (exactor mortis), aki felvezette az elítélt(ek)et. A kivégzéseket mindig a városon kívül hajtották végre, mivel a keresztek függőleges szárai (stipes) a kivégzőhelyen voltak beásva (ilyen kivégzőhely volt Jeruzsálem mellett a Golgota nevű domb is). A kivégzőhelyen az áldozatot először megfosztották a ruháitól, melyek a kivégzőiké lettek. Majd elfektetve a kereszt vizszintes szárához szegezték a kezeket, de nem a tenyéren és nem is pont a csuklóján, hanem valahol a kettő között. Ezután csiga, vagy emelő segítségével felemelték a keresztet, és beleillesztették a függőleges fa tetjén lévő vájatba. Utána a lábakat is felszegezték (vagy a talpakat, vagy a bokánál verték át a szeget), miközben az áldozatot egy sedile nevű ülőkére ültették. Szoktak lábtámaszt (suppedaneum) is alkalmazni abból a célból, hogy a tartóerő ne a kezeken összpontosuljon, és így az áldozat kínjai meghosszabbodjanak. Miután végeztek, az elítélés okát jelző táblát vagy a kereszt tetejére szegezték, vagy a kereszt alá helyezték el, jól látható helyen. A halált többféle módon elő tudták idézni. Az egyik ilyen módszer a lábszárak eltörése a térd alatt (crucifragium), melynek következtében a lábtámasz megszűnt, és a karokra tevődött át a tartóerő. Az áldozat nem tudta felnyomni magát a lábai segítségével, így fél órán belül megfulladt. A másik mód a lándzsaszúrás volt, mellyel ki lehetett küszöbölni a tetszhalál lehetőségét. Az 5-6. borda között a szívet célzó szúrás egyből végzett az áldozattal. A harmadik lehetőség az volt, hogy a kereszt alatt tüzet gyújtottak szalmából, és egyéb keserű füvekből, melynek füstjét belélegezvén az áldozat egy idő után eszméletét vesztette, és utána hamarosan megfulladt. A megfeszítettek több napon (sőt akár még több héten) keresztül is kínlódtak a kereszten, mire beállt náluk a halál. A testeket elrettentésül fent hagyták a fákon addig, amíg le nem rohadtak, vagy le nem szedték őket a vadállatok. A családnak nem adták ki őket, így nem temethették el őket, ezzel is a szégyent fokozva. Jézus esetében azonban kivételt tettek egyrészt a Pészah közelsége, másrészt a helytartó, Poncius Pilátus kegyessége miatt, aki az evangéliumi elbeszélések szerint nem akarta Jézus halálát.