A keresztények szolgalelkűek?

Aki kizsákmányolásra használja az embereket, az nem veszi komolyan azt a munkát, amit Isten mögé bújva végez.

Hogy így érzel, az az ismeret és a megértés hiányáról tanúskodik, Isten nem olyan szolgaságot vár el, ami lenyomorítja az embert a mivoltjából.

Ugyanakkor, a Törvényszerűségeket is elfelejted.

Vannak dolgok, amikhez jogok párosulnak, és törvények, s ezek a Teremtőre nézve is betartandóak, olyan mértékben, hogy a négy fő tulajdonsága egyensúlyban legyen egymással, és ne használja az egyiket a másik rovására.

Mert akkor itt kő kövön nem maradna.

egyébként pedig azok akik a Teremtő erkölcsi értékei szerint élnek, azok nincsenek annyira elhagyatva, hogy kenyér kéregetővé váljon akár a gyermeke is.

(Zsoltárok 37:25) 25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, De nem láttam az igazságost teljesen elhagyatva, Sem utódját kenyeret kéregetni.

Ez azt jelenti, hogy egy erkölcsileg tiszta ember, ha nem is él luxus körülmények között, de annyira sincs magára hagyva, hogy éhen haljon,

Jézus nem ígérte a gazdagságot, jó létet, Sátán világában, hanem azt, hogy a szükséges dolgok megadatnak.

Istent nem lehet gazdagsággal, sem szegénységgel "megvásárolni", Neki a szava iránti engedelmesség az amitől egy ember elfogadható előtte, és nem az áldozatok, amikre az emberek azt hiszik, hogy Szükségesek számára-

(1Sámuel 15:22) . . .? Íme, jobb az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél.

Kedves Igazság Önjelölt Bajnoka, az érveléseddel számos probléma van.

Azt mondod Diktátort imádunk. "Micsoda az Igazság?" kérdezte Pilátus, mielőtt kiment a zsidókhoz és azt mondta "Semmi bűnt nem találtam benne." Ezt követően a hozzád hasonló epebajosok követelték, hogy feszítesse meg.

Közvetlenül előtte ez a párbeszéd folyt Pilátus és Jézus között:

János 18:36. Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.

János 37. Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.

MInket vádolsz szolgalelkűséggel? Lehet. De ahogy Jézus országa nem e világból való, úgy mint mondta, mi sem vitézkedni meg a mellünket verni vagyunk itt. Tesszük (_igen_) alázattal a dolgunkat.

Hát mi neked az Igazság? Mit tettél te az igazságért? Indítasz egy kérdés, amiben még egy becenevet sem válalsz magadról, és köpsz ránk, keresztényekre? Hát mi a te nagy elved? Kinek mit segítettél, kit miben támogattál, kinek a nyomorát enyhítetted? Öblögeted az epét a gyomrodban, mint írod, és minket ekézel?

Hát én inkább azt tanácsolnám, ne tedd, mert az az epe csak téged betegít meg, csúnya gyulladásokat tud okozni: ránk nem igen van hatással, és azt se hidd, hogy így névtelenül ebből a mocskolódásból bármi hasznod származik, mert még azok sem fogják tudni megveregetni a hátad, akik egyetértenek veled.

"Szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss!" vagy szolgálhatsz annak az "urnak" az örökkévalóságig, akit most követsz, de hidd el abban nem lesz köszönet.

"Egy ilyen urat imádni szerintem hihetetlen szolgalelkűségre vall."

Ezt Te egyszerűen azért látod így, mert a másik oldallal azonosultál! Ezért is zavar ennyire hogy rosszul leszel tőlünk!

Igen, a Szentháromság Istenét alázattal imádom! :)

(egy szolgalelkű keresztény)

Ez az oldal szerintem kérdések feltevésére szolgál. Kérdést pedig csak úgy érdemes másoknak feltenni, ha kíváncsi vagy a válaszokra, előítéletmentesen. Ez nem kérdés, hanem provokáció, egy előítélet megnyilvánulása.

Miért kérdezel valamit, ha már rögtön a kérdésben meg is válaszolod, méghozzá kategorikusan, ellentmondást nem tűrő hangnemben ítélkezve. Így ez a topik csak süketek párbeszédéhez vezethet, amiben nem válaszokat, hanem védekezést fogsz kiváltani a keresztényekből.

Egyébként a keresztények nem szolgalelkűek attól, mert azonosulnak valamivel, amiben hisznek. Isten pedig a keresztény teológiában nem egy diktátor, aki sanyargat, hanem az a főnök, aki próbára tesz egy nehéz feladatban, mielőtt előléptetne (mint minden jó főnök). De ezt nem értheted anélkül, hogy felfognád: a keresztény hit az evilági életet a halál árnyékának völgyében tett utazásként, az örökkévalósághoz képest nagyonis rövid, átmeneti próbatételként szemléli.