Miért kellett az almafa a Paradicsomba?

Milyen almafa? Tiltott fa, többet nem tudunk.

Mint ahogy a választ sem.

Ez a Fa ugyan olyan fa volt mint bármelyik mellette levő.

Ezt a fát nevezte meg az uralkodásának szemléltetéseként.

mint egy királyi korona.

addig míg nem esznek róla, elismerik a hatalmát, és szerető vezetését.

S sokáig nem is volt gond ezzel, míg egy gonosz angyal, ravasz módon fel nem hívta a figyelmüket erre.

#3

Igen, pedig a Hupikék Törpikék meg akarták akadályozni a Kígyót a gonosz tervében, de Sziamiaú figyelmeztette Hókuszpókot, aki megtámadta Aprajafalvát, ezzel is elterelve Törpapa figyelmét, aki így nem tudta a némítóvarázslatot rálőni a Sátánra.

Helyesen: a jó és rossz tudásának fája. A fa maga archetípus: önmagában is az élet és a tudás jelképe, a gyümölcs pedig az élet és a tudás eredményének allegóriája. Ha valóban állt fa, amire az írás céloz, az egész biztosan nem almafa volt…

Isten parancsa, amivel eltiltotta a "a jó és rossz tudás fájának gyümölcsétől" az embert tulajdonképpen azt jelentette, hogy ne keressétek a mindent tudást: ’ne akarjátok a jót és rosszat egyaránt tudni: éljetek az én rendelésem, az én akaratom szerint, csak jót cselekedjetek’.

Amikor az emberpár engedett a sátán kísértésének kettős bűnbe esett. Egyfelől visszavonhatatlanul szembefordult Isten akaratával. Másfelől megrontatott a jó és rossz tudásával, amit leegyszerűsítve lefordíthatunk úgy is, hogy megtanultuk mindenben meglátni a jót és a rosszat, és megtanultuk, hogy mindenből ki lehet hozni jót és rosszat, és ezzel együtt azt is, hogy amit jóra lehet fordítani, azt rosszra is, ahogy bármit lehet önzetlenül használni, azt éppúgy lehet önző módon saját kedvünkre. A mindent tudás vágya megrontotta az embert, és ezen állapotában hajlamossá vált arra, hogy rosszat cselekdjen jó helyet, ha úgy tetszik a sátán sugallataira hallgasson az Isten parancsaival szemben. Megszületett a vágy, hogy az ember istenné váljon, és mindent saját maga ítéljen meg, ne Isten értékelése és rendelése szerint, így az eredendő értékrendet az ember átértékeli, kezdve azzal, hogy Isten szeretetét zsarnokságnak véli, parancsait börtönnek tekinti, miközben ballépéseinek minden felelősséget rá hárítja Istenre, mivel neki mindent tudnia kellett volna, mint teremtő és mindenható Istennek.

A bűnbeeséssel azonnal megjelent a bűn is. Az Ádám tulajdonképpen azonnal megvádolja Istent, hogy minden azért van, mert az Asszony, akit Isten adott mellé bűnbe vitte, tehát ha az Isten nem adta volna mellé az asszonyt, akkor semmi rossz nem történt volna. Ezzel indult meg az az emberi történelmet végigkísérő gondolat, hogy mi nem vagyunk felelősek semmiért, a mindent tudó és bíró Istennek kellett volna mindenre gondot viselni (politeista vallások esetében ez a gondolatmenet több istenre kivetítve).

Az biztos, hogy Isten eredetileg jóra szánta az embert, azt szerette volna, ha az ember önzetlenül él és gazdálkodik a rá bízott teremtett világgal, és nem garázdálodik az Éden kerttel, és ehhez minden tudást megadott neki, amire szüksége volt. A rossz tudásával kiegészülve az ember gondolkodásának hatóköre kibővült, de egyszersmind képessé és hajlandóvá vált szörnyű dolgok véghezvitelére. Ádám ebből a szempontból még kispályás volt, elsőszülött fia viszont már irigységből megölte testvérét.

Látszólag jó kérdés, hogy Isten előre látta-e, hogy ez fog történni, de ugyanakkor ez a kérdés csapda is, mivel ugyanahhoz a számonkéréshez vezet, amivel már Ádám is előállt. Az a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Istennek meg van a terve a dolgok rendbetételére, így ha elfogadjuk, hogy előre látta, hogy az ember engedni fog a sátánnak, akkor bizonyosan a rendbehozatalra vonatkozó terve is a kezdetektől létezik.

Erre általában zsigerből jön a kérdés, hogy de miért teremtette a sátánt? A sátán eredetileg cherub (leegyszerűsítve egy angyalokhoz hasonló entitás) volt, aki ugyanúgy önálló akarattal rendelkezett, mint az ember is. A sátán (Lucifer) önálló döntése volt az Isten elleni lázadás. A témában publikáló gondolkodók jelentős része korszaktók függetlenül úgy véli, hogy a sátán lázadása éppen az ember megteremtésére vezethető vissza, és eszerint az elképzelés szerint a sátán nem tudta elviselni, hogy a teremtést Isten az emberre bízta, és az embernek adott hatalmat felette, nem pedig a hozzá hasonló entitásoknak.

Amint máshol is kifejtettem részletesebben, azt mondom el most röviden:

A teremtésről szóló leírás - magában foglalva az 1-11. fejezeteket - nem történelem, hanem etiológia. Műfaji szempontból egyébként mitológia a tisztességes neve, hiszen ugyanazt a képanyagot használja fel a szent szerző, ami abban a korban általánosan elterjedt volt.

A fa egyébként a "jó és a gonosz tudásának" fája volt, szimbolikus, ahogyan az egész történet is az. Éppen ezért a lelki mondanivalót kell keresni a leírásban, és nem a részletkérdésekkel foglalkozni, ugyanis a bibliatudományi eredményeket figyelembe véve, annak nincs értelme, hiszen nem egy történetírói alkotásról beszélünk.

Ajánlom a témával kapcsolatban az alábbi írást:

[link]

:)

a Férjem azt mondta, hogy a paradicsom mellé kellet alma is.