Jézus a kereszthalálával engesztelte ki az Atyját? Ezek szerint nagypéntek előtt nagyon haragudott az Isten, de a keresztre feszítés után pedig már megenyhült? Jézus hol mond ilyet, hol van ilyen a Bibliában leírva?

Ha valaki mondjuk kirabolja a házadat, akkor nyilván haragudnál az illetőre. Tegyük fel, hogy a rabló testvére ki akar engesztelni, megfizeti a kárt és megígéri, hogy a testvére igenis jó útra fog térni.

Nos valahol így van ez a megváltással is. Az ember bűneivel kiváltotta Isten haragját, az ember úgymond tartozik az Istennek. A Fiú azért lesz emberré, hogy az emberiség nevében, mint a bűnösök testvére megfizesse a kárt és jó útra térítse őket.

Jézus engesztelőáldozata tulajdonképpen egy képi megfogalmazódása egy szellemi történésnek, egy hasonlat. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten haragja tegnap még volt máma már nincs, tehát nem ilyen primitíven, nem egy az egyben emberi módon kell ezt elképzelni. Isten időtlenül haragszik a bűnre, és Jézus engesztelő áldozata is időtlenül engeszteli. Hiszen a megváltás előtt is tudta már, hogy lesz megváltás.

Ha Jézus a kereszthalálával engesztelte ki a "szerető" Atyát, akkor ez bizony emberáldozat. Miben más ez attól, hogy állítólag a kánaániták azért voltak olyan gyűlöletesek Isten szemben, hogy el akarta törölni őket a zsidók által (miért kellettek ehhez a zsidók, ha a Seregek Ura mindenható?), mert Moloch-nak áldozták saját gyerekeiket? Az oké, hogy Jézus önszántából, "Isten akaratát felvállalva" fogadta el a "keserű poharat", de ez akkor is emberáldozat és Jézus is csak azért vállalta fel, mert a Biblia szerint ez volt Atyja akarata (tehát nem akart ellenszegülni atyja elvárásának).

Moloch kultuszról:

"A törvény tiltotta ezt a kultuszt (Lev 18,21; 20,2-5), mert Jahve áldozatkészséget kíván, az emberáldozat azonban utálattal tölti el (Ter 22; Bír 11,30-40)."

Ha az Atya képes lett volna haragudni az emberiségre (a teremtményeire, akiket állítólag önzetlen szeretetből teremtett), akkor az azt bizonyítaná, hogy nem volt mindent tudó/mindenható.

Csak olyan valakit tudsz haragra gerjeszteni, akit meg tudsz lepni, egy mindent tudót nem tudsz meglepni, mert mindent tud előre, sőt, Isten esetében arról is beszélhetünk, hogy ő teremtette az egész világot, az összes lehetőséget is, amik közül a szabad akaratunkkal választhatunk. Mert ugye ha nem lennének lehetőségek, akkor nem lenne szükség szabad akaratra sem, mert nem lenne választás. Ha ő teremtette a lehetőségeket, akkor tényleg nem tudod meglepni, tehát haragra sem gerjedhet, hiszen ő hozott létre minden utat, amit bejárhatsz!

Ez a probléma "lovagolás a szavakon", illetve azon, hogy reflektálunk azon, amikor valaki próbálja magyarázni azt, ami emberi értelemmel nehezen érthető. Miközben az ember ezen agyal, elfelejti a lényeget, és nem Jézus tanításaira koncentrál. A lényeget érdemes mindenkinek magának tisztába tenni az Evangéliumok olvasásával, de persze az nem baj, ha ebben segítséget kér. Az én olvasatomban a lényeg a következő.

1. Isten feltétel nélkül szereti az embereket. Cserébe azt várja tőlünk, hogy mi is szeressük őt, és egymást is (legalább is felebarátainkat, amin lehet vitatkozni, hogy ez szűkítés-e ahhoz képest, hogy minden embert).

2. Az ember korrumpálódott a bűnnel - az idők kezdetén hallgatott a Sátán szavára, aki megrontotta az emberiséget. Ezt ha másképp nem megy, képzeld el úgy, mintha genetikailag megrontott volna minket, és ettől kezdve genetikailag hordoznánk a bűnre való hajlandóságot.

3. A bűn nem fér meg Isten jelenlétében, ezért az emberiség amíg a bűnnel él, nem élhet Istennel együtt annak eredeti szándéka szerint. Mivel a bűnt hordozzuk magunkkal, ezért látszólag ez egy feloldhatatlan ellentmondás, de >>>

4. Istennek volt egy terve, hogy helyre rakja a dolgokat: Jézus Krisztus. Eljött közénk, pedig tudta, hogy meg fogják kínozni és feszíteni. Vállalta a szenvedést, és a halált, hogy elmondja az üzenetet. Az üzenet pedig az, hogy bár a bűneink miatt, a halál az ember életének szerves része, és ezen attól kezdődően, hogy az első emberek hallgattak a sátánra, nem lehet változtatni, DE ha az ember hátat fordít a sátánnak és a bűneinek, és Isten felé fordul szeretettel és alázattal, akkor azt követően, hogy meghalt, újra lesz teremtve és feltámad, ahogy Jézus is feltámadt a halálból.

5. Jézus nem a haragvó Istennek adott áldozat volt, hanem Isten egy áldozatot vállalt értünk: átélte a szenvedést, a megaláztatást, a kínt és a halált. Ezt az áldozatot azért vállalta, hogy életében tanítson minket, és átadja azt az üzenetet, amit addig (az Ószövetségből) az ember nem volt képes megérteni, illetve nagyon kevesen. Adott egy szó szerint élő, eleven példát, hogy akik ezt megismerve és megértve elhiszik, és Hozzá fordulnak segítségért, azok a halál után újrateremtve, immár tisztán és büntelenül újra Istennel lehessenek.

Röviden az én értelmezésem szerint ez Isten az emberiséggel kötött "új szövetségének" lényege.

Ha a Bibliából akarnám egy részlettel megfogni a lényeget: Jelenések 3:18-22

Azt tanácsolom neked, hogy vedd az én aranyaimat, miket tűzben próbáltam, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy felöltözködhess, és ne látszódjon a te meztelenségednek szégyenletessége; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: buzgolkodj ezért a hitben, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki hallja a hangom és ajtót nyit nekem, betérek hozzá és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.