A legfőbb eltérés a vallásos és nem vallásos ember között, hogy a vallásos mindenben célt, értelmet keres?

Nem feltétlenül. Persze általánosítani nem szabad, de én ismertem vallásost, akivel az élet értelméről, az Univerzumról és benne az emberről beszélgettünk - volna. Mert ő egy idő után kijelentette, hogy ezen kár rágódni, úgyis Isten teremtett mindent, ő tud mindent, így ezeket a dolgokat feszegetni felesleges, sőt, egyenesen káros és a téma a részéről lezárva. Sokszor a vallásosak sokkal vaskalaposabbak.

Én nem hiszek Istenben, de keresem amennyire tőlem telik a magyarázatát mindennek. Sajna, nekem nem elég, hogy vastag régi könyvekben ezt és azt írtak, és azt fogadjam el, máskülönben nagyon szégyelljem magam. Engem meg lehet győzni, csak nem bibliai idézetekkel, hanem bizonyítékokkal. Engem csak pozitív meglepetés érhet ugyanis. Meghalok egyszer, és kiderül, minden úgy van, ahogy mondták. Van Isten, mennyország és a többi, tök jó.

De mi lesz a hívővel, ha kiderül, ő tudta rosszul?

# 2

"De mi lesz a hívővel, ha kiderül, ő tudta rosszul?"

Semmi. De mi lesz a hitetlennel, ha kiderül, hogy ő tudta rosszul?

Egy vallásos embernek igazából nincs szüksége olyan értelemben cél vagy értelem keresésére, hogy a vallásának kész válaszai vannak az élet nagy kérdéseire.

Az esetleg lehet kéréses, hogy a hívő hogyan tudja ezeket az univerzális válaszokat a saját életvitelére konkretizálni. Habár egy valamire való vallás ebben is tud útmutatással szolgálni.

Szóval én inkább azt mondanám, hogy inkább fordítva van. Minél inkább vallásos valaki, annál inkább ugyanazt a választ látja mindenben, anélkül, hogy keresgélne.

A dolgok rejtett értelmének keresgélése az ember életének azokra a korszakaira jellemző, amikor ez az értelem nem mutatja meg magát kézenfekvő módon. Amikor az ember hite kicsit lankad (vagy még ki sem alakult), amikor a kétségek és a kérdések elfedik a válaszokat.

Ez ennél bonyolultabb. Sokféle szekta, vallás, hit van. Azt mondanám, annyi ahány ember. Csak azért mert itt a jujdejó kereszténység terjedt el, az nem azt jelenti, hogy mindenki e kereteken belül gondolkodik, hisz vagy nem hisz. A hit pontosan, hogy nem értelmi szempontból közelít a kérdéshez. -Bár nyilvánvaló, hogy a világ okára a válaszuk isten- de ettől még a hit ennél sokkal több. Az viszont elég nyilvánvaló kérdés kellene, hogy legyen, hogy ha mindennek van előzménye, oka, akkor a világmindenségnek miért ne lenne? Ez a logika persze oda vezet, hogy ha a világnak isten az oka, akkor mi isten oka? vagy isten okának az oka? Tehát egy végtelen örvénybe jutunk. Viszont az sem vezet sehová, ha azt mondjuk, hogy ugyan a világon mindennek van oka, csak éppen a világnak nincs.

Logikai szempontból tehát soha sem adhatunk kielégítő magyarázatot sem idealista, sem materialista módon. Hiába anyázunk, meg hülyézzük le a más világnézetű embert. Amikor ezt tesszük, a saját korlátoltságunkat bizonyítjuk csak.

A legelterjedtebb vallásokkal ettől függetlenül rengeteg baj van. Legalább annyi, mint bármelyik diktatúrával, ide értve a mostani demokráciának hazudott akármit is. De ugyanilyen káros a materializmus is, amely az anyag kizárólagosságát ismeri el. Dogma ez is, az is.

Ami meg a célt és az értelmet illeti: szerintem minden ember keresi a maga szintjén ezeket. A kérdés csak az, hogy ki milyen szinten van.

2-es válaszoló!

Nagyon nagy tévedésben élsz. Ha Te így kijelented, hogy nem hiszel Isten létezésében, akkor Téged semmiképpen sem érhet pozitív meglepetés. Ha van Isten, akkor mivel csak azok "nem vesznek el", akik "hisznek Benne", ezért Te elveszel. Ha nincs Isten, akkor megsemmisülsz, nincs semmi probléma. Itt nem érhet pozitív meglepetés.

Míg a hívőknél nem így van. Ha van Isten, akkor értelemszerű a pozitív végkifejlet, míg ha nincs Isten, akkor megsemmisülnek anélkül, hogy erről tudomásuk lenne.

Namost akkor ki is járt jobban? Ezen azért gondolkodj el...