Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Valláskritika » Miért is égették el jaen d'arcot?

Miért is égették el jaen d'arcot?

Figyelt kérdés
Olvastam mindenfelé mindent de konkrét választ nem kaptam arra hogy miért égették el hiszen nem volt boszorkány mert csak boszorkányokat és eretnekeket égettek el akkoriban mágián.

2015. aug. 16. 16:20
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Politikai okokból, az angolok nyomására.
2015. aug. 16. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
hogy min égették el????
2015. aug. 16. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Biztos a mágia miatt égették el a mágián, nem? :)
2015. aug. 16. 18:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
27%

nos, tegyük konkrétabbá a kérdést, elősször is tisztázzuk, kire gondolsz.


talán Jeanne d’Arc-ra?


Hadvezérsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


William Etty festménye: Jeanne d’Arc rohamozza az angolokat Orléans-nál

Jeanne d’Arc szembeszállt a francia vezetést jellemző óvatos stratégiával. Az ostrom Jeanne érkezését megelőző öt hónapjában Orléans védői egyetlen támadó hadmozdulatot kíséreltek meg, amely katasztrófával végződött. Május 4-én a franciák megtámadták és elfoglalták Saint Loup elhagyatott erődjét, május 5-én egy második erőd, Saint Jean le Blanc alá vonultak, de az erődöt kiürítve találták. A következő napon tartott haditanácson Jeanne szembeszállt Jean d’Orléans-nal, és egy újabb támadás megindítását követelte. D’Orléans elrendelte a város kapuinak zárva tartását, hogy megelőzzék az újabb ütközetet, de Jeanne összehívta a városiakat és a közkatonákat, s kikényszerítették a polgármestertől egy kapu kinyitását. Csupán egyetlen parancsnok segítségével kilovagoltak és elfoglalták Saint Augustins erődjét. Jeanne még aznap este megtudta, hogy kizárták egy haditanácsból, ahol a vezetők úgy döntöttek, hogy megvárják az erősítést mielőtt újra cselekednének. Mellőzve a döntést, Jeanne kihajszolta a fő angol erődítmény, a „les Tourelles” elleni támadás megindítását május 7-én.[29] A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották őt, miután a nyakán eltalálta egy nyílvessző, de visszatért, hogy vezesse az utolsó rohamot.[30]



Orléns körül felálló angol ostromló bázisok.

„...a Szűz tudtára adja nektek itt azt, hogy nyolc nap alatt, elűzte az angolt minden helyről támadással vagy másképp, melyet kezükben tartottak a Loire folyónál: meghaltak vagy fogságba kerültek vagy elmenekültek harc közben. Higgyétek el, amit hallottatok, hogy Suffolk gróf, la Pole nagyúr és fivére, Talbot nagyúr, Scales nagyúr és Sir Fastolf; s még ennél is több lovag és parancsnok vereséget szenvedett.”

Levele Tournai lakosainak (1429. június 25.; Quicherat V, 125–126. oldal)

Az orléans-i gyors győzelem lehetőséget adott újabb támadások kezdeményezésére. Az angolok egy Párizs vagy egy Normandia elleni támadásra számítottak. A váratlan győzelem végkifejleteként Jeanne meggyőzte VII. Károlyt, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. Engedélyt kért a királytól azon tervének megvalósításához, amely – a reimsi út és koronázás előjátékaként – a Loire-völgy közeli hídjainak felszabadítását célozta. Ez a terv egy merész javaslat volt, mivel Reims mintegy kétszer messzebb esett, mint Párizs, és mélyen az ellenséges területen helyezkedett el.[31]


A hadsereg Jargeau-nál egyesült június 12-én, Meung-sur-Loire-nál június 15-én és Beaugency-nál június 17-én. Alençon herceg egyetértett Jeanne összes döntésével. Az Orléans alatt mutatott teljesítményét látva más tábornokok, köztük Jean d’Orléans is, Jeanne támogatóivá váltak . Alençon neki tulajdonította, hogy életben maradt, amikor Jeanne figyelmeztette egy készülődő tüzérségi támadásra.[32] Ugyanebben a csatában Jeanne túlélte, hogy egy kőből készült ágyúgolyó nekicsapódott a sisakjának, amint egy létrán mászott felfelé. Június 18-án angol segédhad érkezett Sir John Fastolf irányítása alatt. A patay-i csata összességében az azincourt-i csata fordítottja volt. A francia előhad előbb támadhatott, minthogy az angol hosszúíjászok befejezhették volna a védelmi készületeket. A franciák felmorzsolták az angol főerőket, és megölték vagy elfogták a legtöbb parancsnokot. Fastolf egy maroknyi emberével menekült el, és az angolok megaláztatásának bűnbakjává vált. A franciák minimális veszteségeket szenvedtek.[33]



A Reimsi katedrális, a francia koronázás hagyományos helyszíne. Az épület új tornyokat kapott az 1481-es tűzvész után

A francia erők ezután június 29-én Gien-sur-Loire-ból elindultak Reimsbe, július 3-án elfogadták a burgund kézben lévő Auxerre feltételes megadását. A sereg útjában minden francia város ellenállás nélkül visszatért a francia király hűségére. A szerződés oldalán álló Troyes megpróbálta kitagadni VII. Károlyt, de egy vér nélküli négynapos ostrom után megadta magát.[34] A hadsereg kevés élelmiszerkészlettel rendelkezett, amikor Troyes alá ért. Edward Lucie-Smith így hivatkozik Jeanne szerencséjére: egy Richard nevű vándor szerzetes a világvégéről prédikált a városban, és meggyőzte a helytartót, hogy ültessenek babot, melyet korán be lehet takarítani. Mire a francia sereg odaért, a bab beérett.[35]


"Burgundia hercege, Imádkozom önért — könyörgöm és alázatosan esedezem — hogy ne háborúzzon többé a szent Francia Királysággal. Szedje fel az embereit gyorsan erről a szent királyságnak ama helyeiről és erősségeiből, és a szelíd francia király nevében mondhatom, az Ő tisztelete által Ő készen áll, hogy békét kössön önnel."

"Levele Jó Fülöphöz, Burgundia hercegéhez, 1429 július 17; Quicherat V, pp. 126–127, trans. Wikipedia.

Reims megnyitotta kapuit július 16-án. A koronázási szertartást a következő reggelen tartották. Bár Jeanne és Alençon herceg sürgettek egy Párizs elleni támadást, a királyi udvar azonban fegyverszünetet kötött Burgundia hercegével. Jó Fülöp viszont megszegte a megállapodást és csak arra használta ki, hogy megerősítse Párizs védelmét.[36] A francia hadsereg az átmeneti időszakban átvonult néhány településen Párizs közelében, amelyek békésen megadták magukat. A Bedford hercege által vezetett angol csapatok augusztus 15-én patthelyzetbe kerültek a francia erőkkel szemben. A Párizs elleni francia támadás szeptember 8-án vette kezdetét. Jeanne egy számszeríjból kilőtt nyíltól megsebesült a lábán, ennek ellenére folytatta a csapatok irányítását egészen a harcok végéig. A következő reggel királyi parancsot kapott a visszavonulásra. A legtöbb történész a francia főkamarást, Georges de la Trémoille-t okolja a koronázást követő politikai baklövéseiért.[37] Októberben Jeanne bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert és nemesi címmel ruházták fel.

2015. aug. 16. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
100%

súlyos társadalmat felforgató tévtanítások vádjával, mert ő úgy érezte Isten akaratát közvetíti, ez még igaz is, persze erősen benne volt a politikai nyomás is, sőt inkáb az volt az oka!


későb szentté avatták

2015. aug. 16. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Minden válaszolónak köszönöm a válaszát de igaz nem irtam le de azért fordultam a gyakori kérdésekhez mert a wikipedian annyi mindent irtam és nem tudtam leszürni a fontos dolgokat. A #4 válaszoló válszát sem olvastam el teljesen mert pont az volt amit neme akartam de köszönöm a válszokat
2015. aug. 17. 01:27

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!