A keresztények bálványimádók?

Az apostolok idejében Jézust még csak egy egyszeri halandónak tekintették, amit a Biblia is bizonyít.

"Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten."

Márk 10, 17-18

"Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya."

Márk 13, 32

"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"

Máté 27,46; Márk 16,34

A nikaiai zsinaton döntöttek arról, hogy Jézus egyenlő Istennel, majd a konstantinápolyi zsinaton a szentlélekről és mindezt Constantinus császár vezetésével, aki egyébként napimádó pogány volt.

Mire is alapozva?

"„Én és az Atya egyek vagyunk” – mondta Jézus"

János 10:30

ezzel szemben:

"a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is"

János 5:19; 14:10; 17:8

Véleményem szerint (János 10:30) Jézus arra utal csupán, hogy hite által egyesült Istennel, és nem szó szerint kell értelmezni a szavait, hisz ez ellent mondana a Biblia többi részének. (meg annak, hogy egy az Isten)

És most a bálványimádásról:

"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tiszteld azokat,mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok."

2Móz 20,2-5

A keresztények Krisztust imádják, aki nem egyenlő az Istennel. Feszületekhez és szobrokhoz imádkoznak, ami merőben kimeríti a bálványimádás fogalmát.

Tehát?