Lehetséges, hogy ezért vagyok materialista?

Kedves négyes/hetes :)

Sajnos estig biztos nem tudok úgy gép elé jutni, hogy le tudjam írni a válaszom, de elolvastam, amit írtál és ismételten köszönöm!

"Miből gondolod, hogy aki materialista, az csalódott és reménytelen? Miért gondolod, hogy aki az anyagi világot látja, nézi, az nem lelheti bármekkora örömét az életben és a körülötte lévő materiális világban?"

Érdemes lenne megkülönböztetni pillanatnyi testi örömöt és az örökké tartó szellemi örömöt. Nyilvánvaló, hogy a materialista is lelheti örömét a világban, ideig óráig, de ne feledd, a halálod előtti pillanatban is tudsz-e táplálkozni ezzel az örömmel.

A szellemi öröm Jézusból fakadóan örökké tart, a "szüntelenül örüljetek" Igének megfelelően. Bár felszólításnak tűnik, de csak azért, mert megvalósulható, megvalósult.

A materialistáknak láthatólag elég, ha félreértelmezik vagy nem értik a kérdést, de válaszolnak. Ez a "mindegy mit hazudtok, csak mondjatok valamit Isten ellen" filozófia

Kedves 12-es! Köszönöm a hozzászólást!

Nos, nézzük:

"Érdemes lenne megkülönböztetni pillanatnyi testi örömöt és az örökké tartó szellemi örömöt"

Első kérdés, hogy a testi örömöt hogyan értelmezed? Testi öröm az testi funkciókhoz tartozó öröm, vagy testi öröm az is, hogy az ember felnéz az égboltra, és csodálja, hogy milyen szép, és örömöt érez? Vagy bármi egyéb alapvetően lelki öröm nálad a testi kategóriába tartozik-e?

Az örökké tartó lelki örömnél szintén ez a kérdésem: amikor arra gondoltok, hogy milyen jó isten, a menny gondolata, akármilyen vallásos örömök itt ebben az életben, az ebbe tartozik?

Egy apró megjegyzés: az örökké tartással vannak gondjaim. Ugyanis soha, senki nem számolt még be arról, hogy örökké tart. Ezt ti gondoljátok (és esetleg érzitek), hogy így van, de itt amúgy ez a vízválasztó: ezekben a gondolatokban az emberek jó része nem hisz, és nem is érez ilyesmit. Tapasztalati úton és/vagy logikai úton pedig nem lehet a létére azt mondani, hogy ja igen, tényleg van/lesz ilyen. Szóval megkülönböztetünk egy örök szellemi örömöt - amivel csak az a gond, hogy nem tudjuk, hogy létezik-e. (Nem tudni sem én, se te nem tudod. Én azt gondolom, hogy aligha létezik, te biztos vagy benne, hogy létezik, de tudni nem tudjuk. Ha elég elvakult valaki, persze hiheti azt, hogy tudja - mindkét oldalról vannak ilyen emberek.)

(Csak eyg rövid gondolatmenet, OFF, szóval ha nem érdekel, nyugodtan ugord: Ha az idő, mint olyan nem tűnne el, és az örökké tartás, az tényleg az időben örök lenne, nem pedig valami időnélküli állapot, akkor amúgy az lenne a legnagyobb szenvedés, amit el lehetne képzelni. Mert klassz dolog az öröm száz évig. Ezerig, tízezerik. Egymilliárd év? Kicsit hosszú. És letellik ez az egymilliárd év még egyszer. Majd még egyszer és még egyszer. És újra... majd letelik ezerszer, és letellik egymilliárdszor. Egymilliárdszor az egymilliárd év. És ez is letelik milliószor és milliárdszor újra. És hol is vagyunk? Sehol. Nem hiszem, hogy igazán sikerülni szokott belegondolni az örökké fogalmába. Persze a kiút ebből valami idő nélküli világ lehetne, kérdés, hogy az hogy nézhetne ki. Mindegy, sorry az offért, de számomra ez egy érdekes gondolat :) )

"Nyilvánvaló, hogy a materialista is lelheti örömét a világban, ideig óráig"

Lsd előbb: vallásos és materialista is pont ennyi ideig tudja biztosan örömét lelni.

"de ne feledd, a halálod előtti pillanatban is tudsz-e táplálkozni ezzel az örömmel"

Úgy gondolom, hogy ha egy szép élet áll mögöttem, akkor igen, tudok.

"A szellemi öröm Jézusból fakadóan örökké tart, a "szüntelenül örüljetek" Igének megfelelően."

No igen, itt vannak a különbségek. Én nem gondolom, hogy az égvilágon bármi is lenne ezekben a szavakban, legalábbis nem jobban, mint bármely mitológia bármely szereplőjének bármely szavában, te pedig az igazság kinyilvánításának gondolod. Más világlátás. Te nyilvánvalóan nehezen tudod magad beleélni abba, hogy valaki nem hiszi el - pedig nem hiszem, hogy Zeusz szavai különösebb jelentősséggel bírnának az esetedben. Én/mi hajszálpontosan ugyanezt érezzük Jézussal kapcsolatban. (Attól teljesen függetlenül, hogy Zeusz egész biztosan nem élt, Jézus pedig esélyes, hogy igen. Attól, hogy élt, nem lesz több hitele azoknak a szavaknak, amiket még csak nem is ő írt le - de ha ő is tette volna, az sem változtatna semmin.) Szóval valami ilyesmit kell elképzelni gondolatban/érzésben egy ateistánál: a mitológia és a történelem valamilyen ködös keveréke, ami érdekes olvasmány és kultúrhagyaték, de nem több - nem is kevesebb.

"A materialistáknak láthatólag elég, ha félreértelmezik vagy nem értik a kérdést, de válaszolnak"

Egész pontosan melyik kérdést? Hogy tudunk-e örülni az életben? Nem értelmezzük félre, az értelmezési tartomány nagysága a vallásosak és az ateisták fejében más - lsd: fent -, és mindenki értelemszerűen ahhoz igazítja a válaszait.

"Ez a "mindegy mit hazudtok, csak mondjatok valamit Isten ellen" filozófia"

Kifejted, hogy melyik része hazugság és miért? Nem tudom, hogy mennyire általános, hogy Isten ellen beszélnek ateisták. A bibliai istenábrázolás ellen lehet beszélni, főleg az ószövetségi ellen, de valamit ne feledj: mi egy _ábrázolás_ ellen beszélünk, nem egy isten ellen. Egy fantáziaregény egy szereplője ellen, ha így tetszik, nem egy valóságos entitás ellen. Csak, hogy értsd: vegyük mittudomén a Csillagok háborúját, és ki lehet fejteni, hogy Anakin Skywalker, alias Darth Vader mennyire gonosz, rossz, ilyen-olyan, ilyenkor értelemszerűen egy kitalált karakter ellen beszélünk, mert a karakter ábrázolása a szemünkben negatív - olyan értelemben, hogy negatívnak látjuk a karaktert. De felőlem lehet a Pókemberből bármelyik ellenség is. Amikor egy ateista bárminemű nem tetszését fejezi ki a bibliában ábrázolt isten ellen, pontosan ugyanezt teszi, és pontosan ez a mechanizmus játszódik le. A különbség az, hogy mögötte sok emberben sokszor van egy jó adag "tejóég, és ebben hisznek egyesek" érzés is, ami miatt ez jóval rondábban, élesebben, akár támadóbban jöhet ki.

Nagyjából ennyi.