Lehetséges, hogy ezért vagyok materialista?

A materializmus szilárd és konkrét világképet közvetít- saját bevallása szerint- ahol a tudományosság fő szempont, nem pedig az ideák vagy az egzisztenciák stb.

Szerintem a materialista ember elsősorban reménytelen és csalódott. Nem mer vagy nem tud "hinni". A mater-ből távolabb- feljebb vagy mélyebbre tekinteni.

Jehova Tanúi ugyanakkor szépen beleillenek a materialista világképbe, mert a Bibliát "pozitivista módon" értelmezik, a lélek létezését sem vallják stb.

Nem ismerlek, ezért nem tudhatom, hogy miért vagy materialista, de az teljesen biztos, hogy nem érzed magad így jól, a kérdésedből erre következtetek.

Kedves négyes hozzászóló!

Lenne néhány kérdés, ami őszintén érdekel - nem provokáció, kíváncsiság. Némileg off lesz itt, de ha Ozmium42 úgy kívánja, nyitok neki új kérdést. De elég random téma szerintem ez is, hogy elférjen itt. :)

Első körben ehhez:

"Szerintem a materialista ember elsősorban reménytelen és csalódott. Nem mer vagy nem tud "hinni". A mater-ből távolabb- feljebb vagy mélyebbre tekinteni. "

- Miből gondolod, hogy aki materialista, az csalódott és reménytelen? Miért gondolod, hogy aki az anyagi világot látja, nézi, az nem lelheti bármekkora örömét az életben és a körülötte lévő materiális világban? (Ami egyébként elég csodálatos tud lenni, a szónak legkülönféle jelentéseiben. :) )

Ha ajánlhatok egy történet:

[link]

(Ha véletlen elolvasod, kíváncsi lennék a véleményedre.)

- Hogy lehet a mater-ből feljebb, vagy mélyebbre tekinteni? Hogyan szerzel róla ismereteket, honnan lehet megtudni, hogy van-e valami feljebb, vagy mélyebben, és ha igen, az mi?

A másik pedig:

"Jehova Tanúi ugyanakkor szépen beleillenek a materialista világképbe, mert a Bibliát "pozitivista módon" értelmezik, a lélek létezését sem vallják stb. "

- Jehova tanúi Istent létezőnek tekintik. Mennyiben egyeztethető össze a bibliai Isten léte a materializmussal?

-A pozitivista módon való értelmezése a bibliának hogyan függ össze a materializmussal?

Én is materialista vagyok, de te Ozmium, már kezdesz kicsit túllőni a célon.

Megértem, hogy kiábrándultál meg minden, de azért fogd vissza magad kicsit, mert nevetségessé teszel minket.

Köszi.

Kedves Mojjo!

Megpróbálok válaszolni a kérdéseidre- akkor itt.

„- Miből gondolod, hogy aki materialista, az csalódott és reménytelen? Miért gondolod, hogy aki az anyagi világot látja, nézi, az nem lelheti bármekkora örömét az életben és a körülötte lévő materiális világban? (Ami egyébként elég csodálatos tud lenni, a szónak legkülönféle jelentéseiben. :) )”

Persze, hogy nem így gondolom. :) A materialista ember reménytelenségét nem lelkileg, hanem szellemileg értem. Pontosabban: Úgy értem, hogy emberileg lehet nagyon rendes, derűs, jófej, kedves stb. A reménytelenség ott kerül képbe (legalábbis így értettem), hogy abban reménykedik, amiben megbizonyosodott. Vagyis nem reménykedik semmiben. Hiszen a reményhez el kell engedni a bizonyosságot, és ez már nem remény, hanem tudás valójában. És ez a materializmus.

(Most eszmékről beszélünk, és tudom, hogy az átlag embert nem határozza meg az eszme ilyen erősen.)

A hit nem jelenti azt, hogy valamiről ostoba módon elhiszed hogy van, akkor is ha semmi bizonyíték nincs rá. De a hit nem is tudomány, hogy mindent be kelljen bizonyítani (ahogy a JT-k teszik).

Hogy mi a hit? :) Vannak rá definíciók. (Olvasson utána, akit érdekel.)

Na, én pl. kíváncsiságból kezdtem el kutatni a témában először. Nekem a hit először kíváncsiság, aztán pedig tapasztalat, végül bizalom.

„- Hogy lehet a mater-ből feljebb, vagy mélyebbre tekinteni? Hogyan szerzel róla ismereteket, honnan lehet megtudni, hogy van-e valami feljebb, vagy mélyebben, és ha igen, az mi?”

Ez szerintem egy nagyon nehéz kérdés, nyilván nem elég itt pár mondat rá, hogy „kitárgyaljuk”. De egy keveset azért írok róla. Ehhez egy szemléletmódváltás kell szerintem. Olyasmi, mint amikor érzed, hogy kevés az, ahogy élsz, kevés az, aki vagy. Az ismeretek a benned fakadó hiányban is jelen vannak, el vannak rejtve a másik ember mosolyában, a szeretetben, a természet ezernyi csodájában (amire te is utaltál). És még van valami... de erre neked kell rájönnöd. Mert ez egy kaland, ez egy út. Én úgy gondolom- mivel keresztény vagyok-, hogy ezt az utat meg lehet találni, mert meghívásunk van rá.

„- Jehova tanúi Istent létezőnek tekintik. Mennyiben egyeztethető össze a bibliai Isten léte a materializmussal?

-A pozitivista módon való értelmezése a bibliának hogyan függ össze a materializmussal?”

Nem állítottam, hogy JT materialisták teljes mértékben. (Ha igen, akkor elnézést.) Csak azt akartam írni, hogy összhangba lehet hozni bizonyos gondolataikat ezzel. Nyilván az, hogy Isten létezését vallják, az nem éppen a materializmus alapköve, empirikusan nem bizonyítható- mondjuk. :) Olyan kijelentéseikre gondoltam, mint a lélek létezésének elvetése, a bibliai világkép minél logikusabb és puritánabb értelmezése, a csodák elvetése stb.

Ha a Bibliát minél inkább puritánabb módon, a hagyománytól függetlenül, a szimbólumoktól megfosztva, ha úgy tetszik mitológiátlanítva a kérügmára szorítkozva magyarázzuk (egyébként még ferdítve is), akkor azt hogy neveznéd?

Azt írtam, hogy materializmushoz közel áll, mert valójában nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyek lelkiségi (spirituális) töltetet adnának. Ha úgy tetszik, nem igazán tekinthetünk mélyebbre, vagy túlra.

Nem akartam senkit megbántani mindezzel, csupán a saját meglátásomat írtam le, ha mégis valakit megbántott, akkor elnézést kérek.

Pár hónappal ezelőtt - nem kis meglepetésemre - olvastam egy pár évvel (ha még jól emlékszem, konkrétan 3 évvel) ezelőtt írt olyan hozzászólásodat egy másik rovatban, amiből egyértelműen kiderült, hogy akkor még nem ateista-materialista világnézeted volt.

Szerintem ezek után leginkább te tudod megválaszolni azt a kérdést, hogy minek a hatására változott ez meg, és miért vagy most materialista.

Kedves négyes/hetes!

Köszönöm a részletes válaszodat! Azt hiszem nagyjából értem minden ponton, hogy mire gondoltál. Egy dologban vagyok bizonytalan:

"A reménytelenség ott kerül képbe (legalábbis így értettem), hogy abban reménykedik, amiben megbizonyosodott. Vagyis nem reménykedik semmiben. Hiszen a reményhez el kell engedni a bizonyosságot"

Ez számomra nem világos. Egyrészt attól, hogy egy materialista ember úgy gondolja, hogy a világunkat az anyag, energia stb teljesen kiteszi, és a világ a leírható dolgokból áll, ez nem jelenti azt, hogy egyben azt gondolná, hogy determinisztikus is. És még ha determinisztikus is, nem jelenti azt, hogy tudja, mikor mi fog történni - amúgy meg pláne nem. Reménykedhet abban, hogy szép élete lesz, de nincs benne bizonyosság. Reménykedhet benne, hoy szerető feleséget talál, akármi. Reménykedhet benne, hogy szép öregkora lesz. Reménykedhet benne, hog megadatik majd neki az a _lelki_ táplálék, ami boldoggá teszi. Anélkül, hogy ezekben megbizonyosodott volna. A reményt nem veszik el, csak más tálból csemegézik a reménykednivalók között. Ti Isten országában (is) reménykedtek, mennybemenetelben, ilyesmi, ha jól sejtem, itt evilágon is Istenhez köthető dolgokban. Ő meg másban. Ettől még a remény érzete, mint olyan, nem sokat változik. Vagy félreértettelek?

Kedves Mojjo!

Amikor azt írtam, hogy a hétköznapi embereket nem határozza meg ilyen szinten az eszmei hatás, akkor erre is gondoltam. :)

Azt hiszem a South Parkban volt egy olyan paródia az agnosztikusokról, hogy úgy nevelték a gyerekeiket, hogy ha Istenről volt szó, akkor hozzátették, hogy- akiről nem tudjuk, hogy létezik vagy sem. Imádkoztak evés előtt, de úgy szólították meg Istent, hogy „ha esetleg létezne egy fensőbb, transzcendesns, hatalom…(…), de ha nem létezik, akkor nem hiszünk benne..stb.

Nos, természetesen nem feltételezem, hogy aki ateista vagy materialista (én is voltam az), ilyen módon volna. :) :)

Nyilván az embernek vannak reményei. Vallástól, hittől független dolgok ezek. Pl. Szoktuk mondani, hogy remélem elérem a buszt, remélem megkapom az állást és a többi, amiket te is írtál. Ez egyértelmű.

Arra gondoltam ez alatt inkább, hogy elméleti szinten nem a reménység állapota határozza meg az embert szellemileg, hanem a bizonyosságé. Ezt úgy értem, hogy amit látsz, amit kézzelfoghatónak megítélsz, abban „hiszel”. Nem hiszel komolyan Istenben, mert nincs rá kézzelfogható bizonyíték számodra. Abban reménykedsz, amiben van már tapasztalatod (pl. láttál már olyat, hogy valaki megtalálta a párját stb.). Olyasmiben nem reménykedsz komolyan, amire nincs igazi bizonyíték számodra, hogy lehetséges. (Mondjuk halottak feltámadása.)

Ha ezt összevetjük a hívő emberével, azt kell mondani, hogy a materialista emberek szempontjából olyasmiben hisznek és reménykednek, amire nincs bizonyíték és még lehetségesnek sem tűnik. Viszont ez nem teljes mértékben van így. A hitnek van egy misztikum része, ami láthatatlan, de van egy olyan része, amit szintén a tapasztalatra lehet alapozni. Vagyis: a hitben van egy (olyan konkrét és kézzelfogható) tapasztalatod, ami által hiszel azokban is , amiket még nem tapasztaltál meg (pl. feltámadás stb.). Ezt a kézzelfogható tapasztalatot nevezik istenélménynek, vagy istenkapcsolatnak.

Most néztem meg a linket. Nekem nagyon tetszett, bár a filmet nem láttam. Azért tetszett, mert megfogalmazott egy olyan igazságot, amit sokan sajnos soha nem tesznek meg. Rengetegen élnek úgy a társadalomban, hogy egyáltalán nem ásnak le mélyre (ha biblikus akarok lenni, Jézus is azt mondja, hogy evezz a mélyre), és benne ragadnak olyan eszmékben, amiket ész nélkül csak skandálnak, amikben nem boldogok, amiket nem is értenek igazán. (Ilyenek vannak vallásosok és ateisták között is…)Ahelyett, hogy tájékozódnának, és elidnulnának az Úton.