Hogy lehet tisztelni az Jahve-t, aki fürdik emberi vérbe?

A Jahvéről írottakkal nagyjából egyetértek. Azonban az Új Testamentben Jézus egy egész más Istenről beszél, nem Jahvéről, hanem az Atyáról, akinek a szeretete tökéletes, határtalan és feltétlen, így a megbocsájtása is az, és őt Mennyei Atyának nevezi a hívei előtt (mikor egyedül imádkozik hozzá, Abbának nevezi). (Márk 14,36)

Arról nincs szó, hogy ez a technikai hiba kijavítása lenne, ezt később tette hozzá a történethez az Egyház.

"még is milyen jogon várja el, hogy a természetes szexuális hajlamunk miatt rosszul érezzük magunkat?" - hol ír ilyet a Biblia?

szia

Kedves Kérdező

Sajnálom, hogy neked ez igy jön le,

és megértem z elképedésedet, ám a Teremtő azért tette ezeket, mert azok a népek is ezt tették más népekkel, és még a saját gyermekeikkel is.

Ezért az Izraelitáknak mint akkori választott népnek ezzel kellett bizonyitniuk, hogy a Teremtő Isten mellett állnak és nem tűrik Ők sem az Ilyen aljs tetteket és eltávolitják az utból azokat akik "Istenek" nevében ilyen gyalázatot követnek el.

Más részt azt is vedd alapul, hogy a Teremtő a terve szerint a messiást z Izrael nemzetébe igérte megszületni, és több nemzet is veszélyeztette az Izraelita nép életét, s ennek érdekében hogy biztositsa a messiás megszületésének vérvonalát óvnia kellett a népet.

Stb stb.

Emberi szemszögből nézve érthető a felháborodásod, de igazából mélyebb dolgok vannak itt csupán emberi gondolatoknál.

"Mert erősebb az embereknél és megtudja ölni őket, meg a pokolra küldeni?"

Emberek ölnek embereket mindenféle istenek nevében, emberek csinálnak poklot ebből az egész világból.Ha mi emberek jók lennénk egymáshoz és összefognánk nem lenne olyan isten aki az utunkba állhatna, vagy árthatna nekünk.

Ha a bibliai Istenről beszélünk, akkor alapvetően három személyről beszélünk.

Az első Jahve, az eredeti zsidó isten, aki eredetileg nem is egyedül volt, hanem sok más, egyiptomi mintára elképzelt isten volt, minden zsidó törzsnek megvolt a sajátja. Jahve eredetileg a sivatagi szél istene volt, a sivatagi vándorlásuk során pedig a zsidó törzsek egyre inkább hozzá imádkoztak, mert kvázi az "ő területén" mászkáltak, szóval jóba akartak lenni a helyi főnökkel. idővel annyira erős lett a Jahve kultusz, hogy szép lassan kikopott a többi isten a köztudatból, míg végül csak ő maradt, de néhány apró nüansz még emlékeztet a politeizmusra. Az egyik konkrétan Jónás története, ahol Jónás a tengerre menekül, mert ott a sivatagi szél istene nem érheti utol, mert az a tengerek istenének a területe. Ez a modern zsidó hitvilágban is viszontlátható, amikor a vallásos zsidók csak mindenféle kabbalákkal hajlandóak vízre szállni. A másik példa a tízparancsolat egyike, egész pontosan a "Ne paráználkodj" parancs. Eredetileg ez azt valami olyasmit, hogy "ne paráználkodj MÁS istenekkel, mert a tiéd Jahve és az ő területén csak ő védhet meg", szóval a paráznaság alatt ők elsősorban nem a túlzott szexuális és erotikus megnyilvánulásokat értették, hanem a hitehagyást. Ennyit Jahve eredetéről. Mivel ókori despotákról mintázták, ezért az ő jelleme is nagyjából megfelel egy ilyennek, értem ezalatt a szembeszegülést halállal megtorló, a feltétlen engedelmességet elváró és az áldozatbemutatást elváró jellemet. Nem véletlenül hívták a bosszú istenének...

Aztán jött Jézus. Jézust nem érte olyan mértékű ortodox nevelés, hogy ne merjen szembeszegülni a rabbik szavával, ugyanis Galileában nem volt jellemző a túlzott vallásosság a zsidók részéről, mert ott több más kultúra sajátosságait tették magukévá és kevésbé voltak radikálisok. Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy Jézus is rabbi volt, had szögezzem le itt, hogy a rabbi nem feltétlenül egy hivatást jelent, hanem egyúttal egy tiszteletteljes megszólítás is, mint nálunk a mester, vagy a japánoknál a sensei és, mivel Jézust sokan tisztelték, ezért megadták neki ezt a megszólítást, dacára annak, hogy sosem kapott formális rabbi képzést. Olvasott a Tórából, mint minden zsidó férfi, de ennyi. Mivel Jézus nem értett egyet a zsidók vérszomjas Istenével, ezért ő teljesen mást kezdett el hirdetni, egy olyan vallást, vagyis sokkal inkább ideológiát, aminek a központi mozgatórugója a szeretet, az elfogadás és a béke, nem pedig a bosszú és a vér, tehát értelem szerűen az új vallás istene is a szeret szószólója volt, aki már nem Jahve volt, hanem egy teljesen új, az addigitól független isten, csak ugye sokan ezt Jahvéval azonosították, mert ő volt az isten definíciója anno. A rabbinátusnak persze nem tetszett, hogy egy senkiházi szembe mer szállni az ő tanításukkal és hatalmukkal, szóval üldözni kezdték őt, plusz, mivel a rómaiak egy potenciális lázadás vezetőjét látták Jézusban, ezért fenyegetésként tekintettek rá és el is távolították, ám a tanításai megmaradtak, ilyen olyan módon.

Aztán jött Saul rabbi, aki látta, hogy a jézusi eszme mennyi embert képes megfogni, azonban egy dolog aggasztotta: az új, jézusi vallásban nincs vezető szakrális réteg, ami a zsidó vallásban a rabbinátus megfelelője, szóval Saulnak nem lett volna hatalma a hívei felett. Saul csak olyan értelemben volt római, hogy egy római provincián született és állampolgársága volt, azonban zsidó nevelést kapott és évekig tanult, hogy rabbi lehessen, szóval érthető volt az álláspontja, hisz ő részben a hatalomért tanult, amit rabbiként gyakorolhat, az új vallásban azonban nem volt számára hely. És itt jön a pálfordulás. Írástudóként elkezdte összedolgozni a régi zsidó hitet és az új, krisztusi tanításokat, pusztán azért, hogy létrehozhasson egy olyan vallást, amiben a vallási vezetőknek van hatalma és mégis, részben a jézusi tanításokon alapul. És itt jön be a képbe a 3. isten, Pál Istene, aki lényegében Jahve és a Jézus által hirdetett istenkép keveréke, és, mint ilyen, tehát tűz és víz keveréke, meglehetősen ellenmondásos, hisz a krisztusi, szeretetet és megbocsájtást hirdető Isten nehezen fér össze a vérszomjas Jahvéval. Pál Istene az, aki a modern kereszténység központ alakja, szóval lényegben Pál, azaz Saul hibája az, hogy a kereszténység istene egy kontroverz, érthetetlen személyiség.