Szerintetek ez nem álszentség?

Ennek számos (teljesen triviális) oka van, ami közrejátszik:

-Egy ember nem tud bűn nélkül élni. Mondjuk a "Ne ölj!" parancsolatot betartom én is, de mindenkit felebarátomként szeretni is már nehéz dolog például...

-Régen annyi idősen házasodtak, ahány idősen ma a szüzességüket elvesztik az emberek. Huszon- harminc évesen még mindig szűznek lenni sokkal nehezebb mint mondjuk 16 évesen.

-Mai világban eléggé hangsúlyos a szex. "Még a régi szép időkben" (azaz még 3 éve is) minden dal a szerelemről szólt, ma már a szexről. Ugyanígy ha egy filmben vagy reklámban vagy kabaréban vagy akárhol fel akarják kelteni az emberek érdeklődését akkor ennek egyszerű módszere hogy előjön valahogy a szex.

-Továbbá ma nem azt a nézetet híresztelik hogy "alázkodj meg szüleid/tanáraid/ (vagy akár) Isten előtt", hanem hogy "akkor teszed jól ha azt teszed amit jónak látsz".

Mi a szűk családban vagyunk 7-en.

Jött a népszámlálás és beszélgettünk erről a dologról. Apám, anyám, nagynéném, a férje, unokatestvérem abszolút nem vallásos és én sem, de nagyanyám kijelentette, hogy nem áll szóba velünk, csak ha mindannyian katolikus kereszténynek tüntetjük fel magunkat.

Így lett 6 ateistából és 1 katolikus keresztényből 7 katolikus keresztény és így lett 76% vallásos.

Azért annak mindíg van egy diszkrét bája, amikor valaki másoktól magasabb erkölcsi normáknak való megfelelést vár el, mint saját magától, mert máskülönben álszentnek nevezi őket...arra hivatkozva hogy azok az emberek valamilyen -adott esetben keresztény- identitásúnak vallják magukat.

Ebben még az a "vicces", hogy ha ezek az emberek mondjuk keresztényként nyilvánulnak meg valamilyen mondjuk társadalmi/ politikai kérdésben, akkor egyből magánügy lesz a vallási hovatartozásuk, amit nem szeretnénk, ha belekevernének a világ számunkra is fontos kérdéseibe, vagy ha mondjuk ugyanezen emberek odamennek a hasonló attitűddel bíró emberhez, mondjuk evangelizációs szándékkel, akkor megint csak rögtön a magánügyük lesz a vallásosságuk, amivel ne zaklassanak már...

De ha leskelődni kell ezen emberek hálószobájába, akkor már egyből nem magánűgy a vallásosságuk, mert majd most jól rajtakapjuk őket az álszenteskedésen...

Miközben, mivel mi nem vagyunk keresztények, ezért mi nyugodtan dagonyázhatunk a mindenféle mocskainkban, de mi ezt legalább marhára hitelesen tesszük, hisz úgy gondoljuk hogy minket nem kötnek az Isteni játékszabályok és intelmek, mert nekünk, ha ilyesmiről van szó, akkor nem ér a nevünk, hisz nem mondtuk hogy keresztények volnnk...

Az van, hogy a keresztény is ember, s mint ilyen, nem bűntelen. De ő legalább tudja ezt jó esetben, s ezért bocsánatot kér az elhajlásaiért, eleséseiért, majd fölkel és továbbmegy. Szemben azokkal, akik megmagyarázzák hogy semmi sem bűn és minden relatív, főleg ha önmagukról van szó...és persze van aki még ennél is továbbmegy az önnön lelkiismerete megnyugtatásának kifinomult stratégiáiban, amikor mások bűnösségére hivatkozik...

Mások szemében a szálkát is, a magadéban a gerendát sem.

Azt hiszem Jézus nem azokra mondta hogy képmutatók, akik bűnbe estek, mert megkívánták a menyasszonyukat/ vőlegényüket, miközben egyébként próbálnának Krisztus követően lenni, hanem azokra, akik mások esetleges sötétségével takarózva, a saját, sokszor sokkal nagyobb sötétségüket próbálják meg kevéssé sötétként, sőt egyenesen világosságként feltüntetni.

Ne már!

Egyébként a paráznaságot illetően természetesen még igazad is volna...vagyishogy persze hogy bűn, és nem volna szabad a nemiséget olyanképpen megélni keresztényként házasság előtt...

Csak a magam részéről mégis kicsit hányok az ilyen kérdésekről. Bár persze nyilván az én egyéni érzékenységem az oka, meg persze nyilván megtaláltatott is vagyok bizonyára a kérdés tárgyát illetően...

Téged és a hasonló kérdéseket feszegetőket közben pedig nyilván csak egyfajta természettudományos és vagy szociológiai érdekességként foglalkoztat a dolog és nyilván semmiféle hitelrontás, vagy provokáló szándék nem motivál...

"Miközben, mivel mi nem vagyunk keresztények, ezért mi nyugodtan dagonyázhatunk a mindenféle mocskainkban"

Benézted, mert a kérdező feltehetően jehova.

Mármint az utolsó mondatából következtetve.

Képzeld már magad elé azt az átlag kamaszodó suhancot, akinek kb. annyi köze van a kereszténységhez, meg ahhoz a bizonyos 76%-hoz, hogy mondjuk két éve "vissza"csusszant a házgyári paneliskola az egyház kezelésébe...

Az emberek 10%-a vallásos, a 10%-a nem vallásos, a 80%-ának pedig egyetlen önálló gondolata nincsen. Az ilyenkor félrenéz, és akkor a hangosabbak megmondják neki, mi is ő. Azt hiszem, nem kell bemutatni ezt az embertípust, meg azt sem, merre lejtenek 25 éve a dolgok. Mióta világ a világ a regnáló politika ezt a fajta 80%-ot oda rakja, ahova akarja.

Hitegessék magukat, ha jól esik, csak aztán ha szembe jön a valóság (mármint az emberek valódi világnézete és viselkedése), akkor nem kéne csodálkozni.

Meg van keresztelve, akkor keresztény? Nagy túrót, ne tegyünk egyenlőséget. Ott az idős generáció. A legnagyobb ateista családoknak is meg kellett keresztelkedniük. Hát ha valakinek nem volt meg a papírja a kereszteléséről, azt vitte el a vonat... Akkor is egekben volt a keresztény vallásúak száma. Mármint papírforma szerint.

Szóval, ha az a 10% paráználkodik, akkor az álszent. A többi kölöknek csak a fejire húzták, hogy keresztény, jó ha egyáltalán tud róla, minek is lett beírva.

És ne dobd be automatikusan a 24%-ot a fertőbe, mert vannak ugyanúgy az ateisták között is rettentően prűd emberek. Sokaknak nincs "olyan" házasság előtt és gyerektervezésen túl. Sőt, olyat is ismerek, akinél a fülbevalós nő(!) az már cafat, a magas sarkúról és a piros körömről már nem is beszélve, "cigarettás férfi pedig a családja közelébe nem kerül" elveket vall. Másik oldalról pedig a különböző vallások zászlaja alatt zajlott a legtöbb emberirtás.

Az égvilágon semmi összefüggés nincs valaki vallásossága és erkölcsössége között. Talán pont azért nincs, mert az erkölcsösség az az ember saját magából fakadó tulajdonsága, viszont a vallásába a legtöbb ember csupán származását tekintve beleszületik, és nem saját felfedezéséből teszi magáévá. Azaz nem is teszi magáévá, csak annyit, hogy tudja, odatartozik.

A keresztények mindig is álszentek voltak, minden időben virágzottak a bordélyok és a kocsmák, nincs ebben semmi új.

A zsidóktól örökölték a prüdériát, akik a babiloni fogság után lettek ennyire erkölcscsőszök, (jé két cs és megette a helyesírás-ellenőrző) mert előtte nem voltak restek, a Biblia szerint legalább is, a pátriarkák megfarkalnak mindenkit, akit megfognak és a zsidó srácoknak már kis korukban kihegyezik a cerkájukat, nem is csoda, hogy kanos valamennyi, nem beszélve a csajokról, mert nemcsak a Young Sári is belemenő bige.

A kamaszok egyre korábban érnek, mert a jó ellátás ezt biztosítja és tényleg régen már felnőttnek számítottak a mai tinédzser korban. Rómeó és Júlia tinik voltak, de a vágyaik már felnőttek és azzal, hogy az iskolázottság vége eltolja a felnőtté válást, nem oldjuk meg a problémát. Azt mindenki megérti, hogy a szex voltaképpen gyermekcsinálás miatt van és ez lehet is az eredménye gyakran, de a magát eltartani nem tudó gyermeknek inkább ne legyen gyereke, arról nem beszélve, hogy sok fiatalnak abba kellene hagynia a tanulmányait, de eltekinteni sem lehet ettől a kérdéstől, mert csak további problémák keletkezhetnek.

A szexet is tanulni kell, társas kapcsolat és a pornófilmek devianciákat okoznak, okozhatnak.

Az ismerkedés a másik nemmel ebben a korban már indokolt, a megfelelő elővigyázatossággal, amit a felnőtteknek tanítani kell, a modern szempontok szerint. Régen sem volt ez másképp, a lányokat néhol már gyermekkorukban férjhez adták, ma nem így van, de ha már részben megváltozott a világ, akár fel is vállalhatnánk a következményeit és komolyabb felvilágosító munkát lehetne végezni, amit jelenleg azzal a furcsa nézettel halogatnak, hogy nem kell felhívni a figyelmüket, vagy nem illik erről beszélni, de aki így beszél az nem emlékszik saját fiatalkorára.

Az ókori családmodell ma már sokat változott a férfi-dominencia sem él, megváltozott az anyák, a gyermekek helyzete is, a vallásnak is éreznie kellene ezt és haladnia a korral.

N9 vagyok, nem írtam le a konklúziót.

Ha a felnőtté válás annyira kitolódik a hosszú iskolázási folyamat miatt, továbbá a jó életkörülmények siettetik a nemi érést, akkor be kellene látni, hogy a szexuális tevékenység megkezdése nem várhat a családalapításig és ennek megfelelően kellene kezelni ezt a kérdést.