Egyes keresztyén ágazatok miért építenek a megfélemlítésre?

F/20

Én evangélikus vagyok. Viszont néha megborzongok amikor csak bele-bele kukkantok, hogy más kersztyén ágazatok mennyire messzemenőkig kontrollálják az embereket. Komolyan szeretném ha egy nem evangélikus válaszolna kommentben. Egyszer volt egy olyan esemény a templomunkban amikor másfajta keresztyén papok is eljöttek és beszédet tartottak. Ott hallottam először olyat, hogy burkoltan azt mondta a pap, (lebutítvja) hogy járjunk el templomba bánjuk meg a bűneinket ha nem akarunk pokolra kerülni. És igen használta a pokol szót. A többi keresztyén akit ismerek kortól függetlenül (nem evangélikusak) mind csak azért járnak templomba mert hogy mit szólna a pap, mit szólna a nagymama ha nem mennének el. Ez majdhogynem lelki terror. Milyen alapon nevezné magát kersztyénnek az aki nem is önszántából megy el templomba hanem mert fél? Aki csak azért jár el hogy ne kerüljön pokolra az kétszínű. A vallásnak nem a félelemről kellene szólnia hanem a hitről. Ilyet is most hallottam először, hogy muszáj gyónni ha elsőáldozásra vagy bérmálásra akar menni valaki. Muszáj? Mégis hogyan lehetne valakit egyátalán utasítani a megbánásra amikor az egy belülről jövő érzés? Azt sem mondhatom senkinek hogy: szeresd őt, utáld őt, bánd meg ezt, bánd meg azt. Egyik nem evangélikus jó barátom például mindíg megkapja a paptól hogy miért fekszik le a barátnőjével hogyha még nem házasok. Rendben van, tudom, benen van a tíz parancsolatban, (mellesleg kinek mi a paráználkodás, egy szóval nincs említve hogy az a házasság előtti szexre utalna legjobb tudomásom szerint) Most akkor ő hazudjon? Az jobb? Isten házában hazduja hogy megbánta amikor nem? Ha meg nem mondja el akkor az van hogy az ő lelkiismerete. Lelkiismerettel előhozakodni pedig lelki zsarolás. Ez kész őrület. Komoly válaszokat ha kérhetnék.