A keresztények elvetik a karma létezését?

Mit értesz karma alatt?

A kifejezés eredetileg nem mást jelent, mint egy egyszerű ok-okozati összefüggést a tettek és a következményei között. Ilyen összefüggést a kereszténység is ismer.

Azonban a hindu és buddhista vallás/filozófia ezt az ok-okozati összefüggést a reinkarnáció tanításának függvényében értelmezi, amit a kereszténység nem fogad el.

A kereszténységben az evilági tettek következménye a kárhozat vagy üdvösség, ebben a formában tehát nem fogadja el a karma-tant.

szia

A karma állítólag „az egyén múltbeli tetteinek hatása a jövőbeni életeire, azaz reinkarnációira”.

A Teremtő örök életre teremtette az embert a Földre, nem gondolta hogy a halál része legyen az emberiségnek

ezért nincs "előző" élet, ami miatt a következőben ezt meghatározná ha újra születik.

az ember egyszer él, s Jézus váltság halála teszi a feltámadást egyes embereknek, ami nem jelenti azt, hogy sorozatosan élnek igy vagy úgy meghalnak és folyt. köv máshogy.

Ez a nézet Szudzuki T. Daiszecu filozófustól származik, aki a nyugati társadalomban népszerűsítette a zent.

de van más vallásban is

Jainizmus — önmegtagadás és erőszakmentesség

Ennek a vallásnak, amelynek jelképe az ősi indiai szvasztika, egy gazdag indiai herceg volt az alapítója az i. e. VI. században: Nataputta Vardhamana, ismertebb nevén Vardhamana Mahávíra (ez cím, ami „nagy férfi”-t vagy „nagy hős”-t jelent). Ez a herceg önmegtagadó és aszketikus életet kezdett élni. Az ismeretet keresve meztelenül bejárta „Közép-India falvait és síkságait, hogy szabadulást találjon a születés, halál és újjászületés körforgásából” (John B. Noss: Man’s Religions). Úgy vélte, hogy a lélek megváltása csak a rendkívüli önmegtagadás és önfegyelem, valamint az ahimsza (meg nem sebzés, erőszakmentesség) valamennyi teremtménnyel szembeni szigorú alkalmazása által érhető el. Olyannyira betartotta az ahimszát, hogy egy puha seprűt hordott magánál, amivel minden útjába kerülő rovart szelíden félresöpörhetett. Az élet iránti tisztelete magában foglalta saját lelke tisztaságának és épségének védelmét is.

Követői ma, kármájuk javításán fáradozva, hasonlóan önmegtagadó és minden más teremtményt tisztelő életet élnek. Ismét csak azt látjuk, hogy a lélek halhatatlanságáról szóló tanítás nagy hatással van az emberi életre.

ez szintén nem Istentől jövő tanitás.

Bizony, sok gyötrelemért, amit az ember átél, önmaga a felelős. Mivel azonban a lélek nem halhatatlan, a „ki mint vet, úgy arat” törvény nem alkalmazható arra, hogy az emberek szenvedését a karmával, az állítólagos előző életükben végrehajtott cselekedeteikkel kapcsolja össze. A Biblia ilyen kijelentést tesz: „a ki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róma 6:7, 23). A bűn következményeit ezért nem viszi magával az illető valamiféle halál utáni életbe.