Buddha mégsem úgy világosodott meg, mint ahogy mesélik?

Mindenki arról beszél állandóan, hogy lemondott a vágyairól és elvonult, holott szerintem ez nem éppen így történt.

Egy gazdag ember volt, akinek meg volt mindene, szóval nem szenvedett hiányt semmiben, minden vágya ki volt elégítve. Mi van akkor, ha eljutott egy olyan pontra, hogy már nem volt mit kielégítenie, mert már minden vágya teljesült? Mondhatni teljesítette a bakancslistáját, nem maradt hátra semmi olyan, amire az önkéntes száműzetésében vágyhatott volna, hisz kitombolta magát, nem érezte, hogy bármiről is lemaradt volna. A tibeti buddhisták szerint a vágyak miatt nem tudja az ember elérni azt az állapotot, ami által túlnőhet saját lelki korlátain, de mi van akkor, ha csak úgy lehet megvilágosodni, ha elértünk minden olyat, amit el szerettünk volna és már nincs meg bennünk az az érzés, hogy valamit még meg kell tennünk? Buddha még hercegként már megtett mindent, amit valaha akart, ezért nem voltak további vágyai, kvázi "kiégett", mert már a csúcson volt és nem tudott tovább menni. A világtól elzárt szerzetesek, akik eleve nem is tudják mennyi mindenről maradnak le nem érzik szükségét a tombolásnak, mert azt se tudják mi az, de olyasvalaki, aki ismeri a világot és tudja mennyi mindent meg lehet tenni és meg is akar tenni nem tud megvilágosodni, míg ki nem próbálja azokat. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor valaki nem tud elaludni addig, amíg el nem végzi a munkáját, vagy nem eszik meg egy utolsó szendvicset.