Mi a baj az alábbi kérdésem megfogalmazásával? (a leírásban szereplő kérdésre is várok válaszokat)

A kérdés, amit nem tudok feltenni: "Keresztények, ha bűnösnek tartjátok magatokat (és mindenki mást is), miért akarjátok megúszni a büntetést?

Miért nem a bűneitek súlyához méltó büntetést tartjátok igazságosnak?"

Az indoklás: "Kérjük, kerüld a kérdésben a válaszadók válaszadásra való felszólítását, enélkül is válaszolni fognak. Az ilyen szókapcsolatok rontják a kérdések átláthatóságát."

Próbáltam többféle módon átfogalmazni, de semmi nem használ, fogalmam sincs, mi a baj vele.

Van egy idézet az Ember tragédiájából, ami elgondolkodtatott.

"Nem, Danton, hogyha bűnösök vagyunk,

Elárulod a hont, ha el nem ítélsz;

Ha nem vagyunk, nem kell hiú kegyelmed."

Danton nevét Jézusra is ki lehet cserélni. A ti vallásotok eleve különös jogi szempontból, hiszen a bűn öröklődik, az ártatlanság vélelme, a jóhiszeműség nem létezik (mindenki bűnös), és elfogadható, hogy ártatlant büntessenek a bűnös helyett, és ezzel a bűnös megússza. Viszont még ezzel le sincs zárva, hiszen a bűnösség így is megmarad. Egyetlen keresztény sem vallja bűntől mentesnek magát, ismereteim szerint, illetve az ember fogantatásától bűnös.

Viszont ha a bűn ennyire elválaszthatatlan része az emberiségnek, akkor Isten miért nem méltó módon büntet, és a keresztények miért ki nem érdemelt kegyelemért kuncsorognak igazságszolgáltatás helyett? Nem lenne sokkal igazságosabb, ha az, akit Isten vétkesnek tart ilyen-olyan tényállásban, az azonnal megkapná a megfelelő súlyosságú büntetést? Nem lenne igazságosabb, hogy a bűn ne öröklődjön?