Igazán szabadabbak lesznek az emberek a bibliai irányelvek elvetésével?
nem.
szerintem a szabádság ott kezdődik, hogy több dolgot is megtehetnék, mint amit meg akarok tenni. Azaz a cselekvési/gondolkodási határok messzebb vannak, mint ameddig el akarok menni.
Ha valaki egy eszme által szabott határokat korlátokként éli meg, az azt jelenti, hogy nem azonosul az eszmével, csak próbál vele együtt létezni. Aki hívő, azt az ilyen szabályok nem korlátozzák, mert lelkének részei, nem határok, hanem iránymutatók.
Egyébként meg a világ nem attól válik élhetővé, ha azt tehetek, ami csak eszembe jut, hanem attól, ha tudom, hogy minek mi a következménye. Mai szavakkal élve, a jog szempontjából nem a mi bűncselekmény, mi nem, és mi érte büntetés a lényeg, hanem a jogbiztonság. Azaz, hogy tudd mit lehet és mint nem, és miért mi jár...
Sőt, épp ellenkezőleg. Nagyon sok ember igényli a külső erkölcsrendszert, amihez csatlakozhat, mert ez az emberi lét természetes állapota: Közösséghez tartozni, mindent feláldozni a csoportért és utálni a "más" csoportok tagjait. A bibliai irányelvek ("Tízparancsolat") egyébként egyáltalán nem jelentenek annyira szoros köteléket, mint gondolnánk és mivel megvan a történelmi beágyazottságuk, rengeteg embernek megkönnyebbülést jelent, ha kereszténynek vallhatják magukat.
Szép dolog a telje függetlenség, de ha nem állítunk saját magunk elé erkölcsi elveket, bizony nagyon hamar elveszünk a világban. Én például nem vagyok keresztény, sőt vallásos sem, de azért megvannak azok a dolgok, amiket sohasem tennék meg. Nem azért, mert "bűn", hanem mert az én elveimmel összeegyeztethetetlenek.
"Én például nem vagyok keresztény, sőt vallásos sem, de azért megvannak azok a dolgok, amiket sohasem tennék meg."
Nagyon köszönöm a válaszokat, várom másoktól is a véleményeket.
Én is hasonlóan gondolom, az emberben benne van a készség, képesség, egyfajta erkölcsöségre, bár én ezt Istentől kapottnak gondolom. Ez viszont erősen el is tórzulhat, bizonyos okoknál fogva.
Milliók vannak, akik semmilyen vallást nem gyakorolnak, és semmiféle istenben sem hisznek. Ők az ateisták. Ismét mások, az agnosztikusok úgy hiszik, hogy Isten ismeretlen, és valószínűleg megismerhetetlen. Ez azonban nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ők elvek vagy etikai alapok nélküli emberek, mint ahogy azok sem feltétlenül rendelkeznek ezekkel, akik valamilyen hithez tartozónak vallják magukat. Ámde ha valaki úgy fogja fel a vallást, mint „bizonyos elvekhez való ragaszkodást; szigorú hűséget vagy lojalitást; lelkiismeretességet; kegyes jóindulatot vagy ragaszkodást”, akkor valamilyen módon a legtöbb ember vallásos, még az ateisták és az agnosztikusok is.
Tehát őszintén, egyetlen ember sem állíthatja magáról, hogy nem vallásos, mert ez az egyik alaptermészetünk. Bármilyen "izmust" akasztanak a nyakunkba, még a leg istentelenebbet is, akkor sem lehet kiirtani ezt belőlünk.
Miért, mivel leszel szegényebb, ha erkölcsös vagy?
És mivel leszel boldogabb, ha nem?
Ne fáradj, mindkettőt kipróbáltam, és gondolom még sokan!
Szerintem magyar emberek a bibliai irányelveket nem tudják elhagyni, mivel Szent István óta az egész történelmünk erre épült.
Biblia segített megtudnunk, hogy mi a jó és mi a rossz, innen fejlődött ki az erkölcsi érzékünk.
Persze vannak kisebb parancsok, amiket megszeghetsz (és amiért a katolikusok mondjuk kitagadnának, pl szex házasság előtt), de a főbb irányelveket be fogod tartani, mert a világi törvényeink is tartalmazzák őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!