Szerintetek léteznek hamis istenek?

Igen.

Dr. Daniel Jackson (archeológus, nyelvész) munkásságában kimutatta, hogy az ókori egyiptomi (és még néhány egyéb) istenek valójában egy goa'uld nevű parazita faj által elfoglalt emberi gazdatestek voltak, akik magas technológiájuknak köszönhetően csodásnak tűnő dolgokat tettek a primitív emberek előtt, és katonailag is leigázták őket, és elvárták, hogy istenként imádják őket.

Az miért baj? A kérdés is többes számban kérdez rájuk. Ezek pedig hamis istenek voltak.

Mellesleg, az asgardok is játszottak isteneket, ők a germán mitológia istenei voltak.

Ja, annyira jó arcok voltak az Asgardok, hogy hagyták volna megdögölni azt a bolygót, aminek Carter majdnem felrobbantotta a napját, pedig akkor már rég a Föld adósai voltak, de annyira féltek a Goa'uldoktól, hogy nem merték megszegni az egyezményt, inkább hagyták volna kipusztulni az iparosodás előtti, de még mindig s skandináv ősi hitet követő népet.

Hogy melyik isten hamis az csak az adott perspektívától függ. Egy keresztény szerint Allah a hamis, egy zsidó szerint Zeusz, egy muszlim szerint Visnu, egy ateista szerint pedig mindegyik. Ennyi, ezen mit kell vitatkozni? Óvodás szintű logika kell csak az ilyen dolgok kikövetkeztetéséhez, bár meg se lepődök, hogy egyesek képtelenek rá. A Stargate referenciákért ment a zöld kéz.

Sokáig nem értettem a görögöket, mert ez az ókori nép nagyon is szilárdan állt a világban, közben a hiedelmeik, a mitológiájuk meg annyira szétágazó volt.

Aztán lassan rájöttem, hogy náluk ez a képszerű ábrázolás művészi módon keveredik a költészettel, de a mondakörből kilépve ők nagyon is értették, mit beszélnek. A primitív mesélők gyakran folyamodtak kacagtató túlzásokhoz, ilyen Heraklész hatalmas nemi potenciája vagy a telhetetlen falánksága és a mítoszok szövevényei hatalmas fantáziáról árulkodnak.

A rómaiak sokkal gyakorlatiasabban, földhözragadtabban gondolkodtak és Homérosz maró gúnnyal kérdezi: - ugyan ki látott félig ember, félig ló szörnyszülöttet? - , mert nem fogta fel, hogy a kentaurok, a szilénoszok, vagy a szatírok egyszerűen a pelaszgok, akik e jelzés szerint a lovak, a kecskék, vagy más totemállat testvériségéhez tartoznak.

Az olümposzi görög istenek papjai mindenkor készen álltak a magyarázattal, a furcsa történelmi háttér leleplezésére.

Akárcsak a vázaképeken, a vallási elemek sorra megjelenítődtek, keveredve a régi mítoszok az új hagyományokkal, de a görögök nagyon értették ezt, azzal együtt, hogy már az ő idejükben is előfordult, hogy egyes fogalmak idő közben más, vagy részben eltérő értelmet kaptak és mire a történet az aktuális napjaikhoz érkezett, már nem ugyanazt jelképezte, mint amivel indult.

Azt is természetesnek vették és sosem tagadták, hogy a vallásuk szokásai az idők folyamán megváltoztak és sok mindent töröltek, vagy részben elhallgattak a korábbiakból. de ők azért ezt is figyelembe tudták venni.

Ellentétben a keresztényekkel, akikre a két évezred történelme végzetesen ránehezedik. Egy kereszténynek soha nem lesz értelemszerű az ő ellentmondásos istenképe, pedig világosan jelzi a Biblia, még a számtalan törlés és átírás ellenére is, hogy például Jehova imádata primitív emberáldozatokat is követelt, mert ugyan Izsáknak megkegyelmez az Isten, de másnak meg nem és már eleve a kérés, amiről ez a történet szól, az is egy ilyen maradvány, bár kétségtelenül komolyan körül van nyírva és át van fogalmazva, de ettől függetlenül jelzi a legősibb képet az Istenről.

Ezzel lényegében el is jutunk a konklúzióhoz, az aktuális istenképek a mindenkori emberi társadalom erkölcsi és szellemi szintjét mutatja, azt fejezi ki és ebben az értelemben nem lehet hamis istenekről beszélni, mert az istenképek csupán a gondolkodás és a kultúra fokmérői.