A hit védelemre szorul?

> Ebben az esetben a hitvédelem szükségszerű, hiszen egy konkrét ember hitének megrendülése közösségi érdekeket sért. Tehát ezt el kell kerülni, a közösség törekszik rá, hogy a tagjait megtartsa.

Nagyon szépen fogalmaztál! Egy ilyen közösség tényleg egy élő dolog és ha elég nagy és szoros akkor védheti a saját "érdekeit". A keresztény egyház egy jó példa rá. Van ellenpélda is: a nácik is nagy közösségben voltak, erős (szinte vallásos) hittel és ők is védték hitüket a saját felsőbbrendűségüket illetően. De valószínűleg mind tévedtek, legalábbis a kivitelezés módjában biztosan. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a keresztények is ugyan annyira tévednek. Nem minőségi összehasonlítás volt csak két példa a két végletről. Amikor egy közösség élővé válik és működni kezd, akkor kialakul a csoport egó. A náci példa mutatja hogy vannak hibás egységek, és hogy a csoportegoizmus éppen úgy (vagy még jobban) káros tud lenni mint az egyéni egoizmus.

Tehát mi is egy ilyen közösség érdeke? Ki vagy mi határozza meg az érdekeit, és van-e pártatlan objektív bírája a közösség önválasztott "érdekeinek"? Hitkérdésekben biztosan nincs, mert hitkérdésekben nehezen, vagy egyáltalán nem lehet pártatlan döntést hozni (az egyik hit javára a másik ellenében). Ha ezek az önválasztott érdekek objektív módon nem nevezhetők jónak, akkor a védelmük szükségessége is hasonlóan kérdéses. Ne érts félre, nem arról beszélek hogy minden Hindu vagy Katolikus hittétel rossz. Nem két értékűen szeretnék gondolkodni. Elfogadom hogy az egyes vallások hittételeiben vannak olyanok, amik a legtöbb ember számára hasznosak és kívánatosak, és ha csak a tizedét meg tudnánk valósítani akkor már jobb hely lenne a Föld. Tehát nem a vallások hittételeit kritizálom tartalmi szempontból. Én csak azt próbálom elmondani, hogy egyik hit sem tökéletes, és abszolút értelemben "A HIT VÉDELME" se nem jó, se nem rossz; és hogy egy vallásnak sosem szabadna olyan célt fölállítania, hogy "higgyen mindenki abban amiben mi". Azért, mert ez konformizmus, és azért mert ez a hit szabadságának korlátozása. Mások szabadságának korlátozása pedig egész biztosan rossz. (Szabadság alatt itt azt értem, hogy bárki cselekedhet bármit fizikai érzelmi vagy szellemi síkon olyan keretek között, hogy ez nem sérti mások egyenlő jogát ugyan ehhez.) A hívők megpróbálhatják megosztani a gondolataikat és érzéseiket másokkal, majd rábízhatják a célszemélyre hogy ő maga döntse el miben akar hinni. Egy más módon kikényszerített hit tekintélyelvűségből, elnyomásból, megfélemlítésből vagy épp tudatlanságból fakad; és ha létezik Isten akkor nem valószínű hogy az ő kedvére való lenne.

Kicsit visszásnak érzem a vallásos hit védelmét. Pont amiatt, hogy a közösség, vagy "mások" próbálják elérni azt, hogy a "tévelygő egyén" hite nehogy "rossz" irányba menjen. Ehhez az szükségeltetik hogy a többiek előre kitalálják mi a rossz és mi a jó. Ingoványos terület - ezzel próbálják megfosztani a "védeni" kívánt egyént a döntés jogától és nem arra törekednek hogy növeljék az egyén szabadságát, hanem korlátozni kívánják azt.

Ha van rá lehetőség, akkor nem a hit szabadságát kell korlátozni érzelmi befolyásolás által, hanem az egyén elméjét kell megvilágosítani hogy saját maga lássa be a helyes és a helytelen közötti különbséget. De ez már nem a hit védelme, hanem az egyén védelme, az egyén segítése a tudás és tudatosság összegyűjtésében.

Vannak persze azok az emberek akik önként mondanak le a szabadságukról, nem akarnak vagy nem tudnak ilyen kérdésekben döntést hozni. Ők úgy gondolják hogy "ami másnak jó az nekem is jó lesz" és befolyásolhatóak. Közülük soknak szüksége lehet vallásra és irányításra, és nem mindegy hogy honnan kapják. Adott esetben egy vallás hitvédelmi programja sokkal jobb alternatíva lehet egy egyén számára, mint mondjuk a nihilizmus vagy az öngyilkosság. De fogalmilag számomra ez AZ EGYÉN VÉDELEM a hitén keresztül, és nem pedig a HIT VÉDELME. Még akkor sem ha erre valaki a "hitvédelem" szót használják. Mégpedig azért, mert ez csak akkor szükséges és jó, ha a célja az egyén megvédése.

Szóval ha valaki a hitvédelem szó alatt az egyén megvédését illeti akkor igazat adok: szükség lehet rá.

> Ez esetben a hitvédelem csak azt jelenti, hogy az illető védi a saját álláspontját.

Igen nos, ez csak annyiban különbözik a közösség hitvédelmétől hogy nem egy közösség közösen elfogadott álláspontját, hanem egyetlen ember álláspontját védi.

> Ez már a pszichológia tárgykörébe vezet minket. Az emberi egó mindig előfeltételezi, hogy igaza van, és ehhez ragaszkodik. Mindenki megpróbálja megvédeni előbb a saját aktuális álláspontját, mielőtt átveszi másét, ez pedig adott esetben szintén hitvédelemhez vezethet.

A csoportegóra ugyan ez igaz. A csoportegoizmust, a csoportnyomást stb. is ugyan úgy vizsgálják pszichológiai módszerekkel.

> Az az eset, hogy egy ember teljesen nyitott a világra, és kizárólag építő jellegű, logikailag és tudományosan helytálló álláspontokkal találkozik, amik miatt felül kell bírálnia a saját korábbi, hibásnak bizonyult meggyőződését, csak egy elég ritka és speciális eset. Mindenesetre az egyén egója dönti el, hogy meghajol-e az elsöprő erejű érvek előtt, vagy kétségbeesett önigazolási kísérletekbe bocsátkozik.

Egyetértek! Végre egy ember akivel normálisan lehet beszélgetni! :-)