Minek köszönhető az, hogy ha valaki megkérdőjelezi Jézus zsidó származását, azt rögtön kikiáltják eretneknek, és meg sem próbálják az ő gondolatmenetét követni? Ami mindenképp bonyolultabb lesz annál, mint, hogy az Ószövetségben megjósolták.

Ezt véletlenül vettem észre # 3/10 06-12 21:28 -ben:

" "származási vonalban az anyai vérvonal volt az irányadó!

"- ez nem igaz, Jézus idejében nem így volt ! ugyanis egészen a keresztes háborúkig az apai vérvonal számított."

Tévedés, méghozzá nagy ( minimum 600 évnyi tévedés ):

A Talmud Nashim renjében a Kiddushin traktátus 68b oldalán a harmadik kérdés:

Honnan tudjuk, hogy leszármazottja örökli az õ ( nõnemben ) státuszát?

R. Johanan mondta R. Simeon b. Yohai nevében, Mivel a Szentírás azt mondja, Mert õ ( himnemben ) eltérítené a te fiadat én tõlem [ 5Móz. 7:3-4 ]: fiadat egy izraelita nőtõl nevezi a te fiadnak [ Izrael gyermekének ], a te fiadat egy pogány nõtõl nem nevezi a te fiadnak.

Tehát R. Simeon b. Yohai szerint zsidó nõ gyereke zsidó, pogány nõ gyereke pogány.

A Talmudot a 3. században kezdtékleírni, lezárták a 6. században, R. Simeon b. Yohai ( A Mishnában negyedik legjelentõsebb bölcs ) az 1. sz. második és 2. sz. elsõ felében élt kb isz 150-ig.

Tehát az anyai leszármazás már több, mint 800 évvel a keresztesek elõtt érvényben volt. A fentiek szerint maga az Örökkévaló teiknti így. Egyébként abból, hogy az Örökkévaló, áldott Õ, a szövetséget Ábrhámnak nem elsõszülöttjével, Ismaellel, hanem Izsákkal, Sára fiával kötötte, szintén ez következik.

Az apai ág a vagyoni öröklésnél és a "kaszthoz" tartozásnál számított, számít ma is ( kohanita, levita ).

De ha az írásos adathoz ragaszkodsz, akkor is, a Talmudnak ezt a részét legkésõbb 400 körül már leírták, ez is 600 évvel a keresztesek elõtt.

Mint már írtam, szó sincs arról, hogy a nõknek alárendelt szerepük lett volna. Pl: épp ez a traktátus mondja, hogy ha egy férfi azt mondta egy nõnek "eljegyezlek" ( ez volt a lánykérés ), akkor, ha a nõ azt mondta: "nem jegyezhetsz el", a pasinak tudomásul kellett vennie magyarázat nélkül. Továbbá már a Tórában válóok, ha a férj nem teljesíti "férfiúi" kötelességét ( vagy nem elégszer ). A Bibliai korban még volt többnejûség, mint bárhol az ókorban. Ám a Tóra kötelezte a férjet, hogy ha új feleséget vesz, a réginek ellátását és "házastársi igazát" meg ne tagadja. Ha a mezõn megerõszakoltak egy nõt ( ahl hiába kiáltott volna segítségért ), ha assony, vagy eljegyzett nõ volt, a férfi büntetés halál volt, ha a nõ még nem volt eljegyezve, feleségül kellett vennie és egész életében nem válhatott el ( egyesek szerint ez olykor még súlyosabb ;) ). Ennyit hirtelenjében a nõk jogairól az ókori Izraelben.

A zsidó kultúrát idézõjelbe tenni - ez amolyan qtyqruty, kár rá szót vesztegetni.

Ja, bocs, lemaradt: a Soncino-f. angol fordításban ez a traktátus sajnos csak pdf-ben itt: [link]

Akit esetleg az eredeti szöveg érdekel, itt: [link] Ezt kell keresni: דף סח,ב גמרא

Vagy itt: [link]

Mert Jézus egy "zsidó termékké" vált napjainkra, egyfajta márkává, ami profitot termel.

A Biblia Jézus Krisztusa egy kapitalisták (=vallásipar) által átvett/módosított/létrehozott stb. "szellemi termék" és egyben "árucikk".

Súr nevű felhasználó, kiábrándítassz.

Mos kisül, hogy még az ún. "Újszövetséget" sem olvastad, Badinyt meg pláne nem.