Miért egy könyvet próbálnak követni a vallásosok (keresztények), amikor az élő Istenbe hisznek?

Az ember míg felnő egyfolytában tömik a fejét okosságokkal, a család, az iskola, a média, meg a társadalom egésze. Az ember a megtanult dolgaihoz, hogy mi jó s mi rossz aztán ragaszkodik, mert így tájékozódik a világban. Ami a tanultakkal megegyezik a külső valóságban az jó érzést vált ki, ami meg nem az meg rosszat. A hitbuzgó vallásosok be vannak zárva a vallás által kialakított belső világukba, és ha valami annak nem megfelelővel találkoznak akkor védekeznek, agresszióval. Ettől nem különbek az ugyanilyen hévvel működő ateisták, akik csak azért is be akarják bizonyítani, hogy nincs Isten. Az az igazság amíg bármelyiknek félelem él a szívében, vagy annak más vetületei, harag, irigység stb, addig egyikük se éri el a kívánt boldogságot. A negatív érzések is ugyanabból az egy a minden élőlényt működtető, erőből vannak, ami ha tisztán jut el az emberhez akkor a szeretetről beszél. Az elme által állított falak fenntartására megy el az ember ereje, és az jelzi, hogy nem jó ez így, hogyan máshogy mint negatív érzelmekkel. Amikor akadállyal találkozik bármelyik élőlény erőt fejt ki, és lesz is hozzá ereje. Az embernek is van, csak arra használja, hogy a jól betanult már ismert sémákat tartsa életben magában, amely falak fenntartása egyrészt az erő pazarlása, másrészt kellemetlen, de a kellemetlenség ellen az ember csak tovább erőlködik, és még rosszabb lesz. Ördögi kör. Élő tudás kéne az emberek fejébe, miszerint az élet nem a legkisebb ellenállás felé kell, hogy haladjon, hanem pont arra ahol nagy az ellenállás, mert azzal a dologgal van elszámolni valója az embernek, így fog fejlődni, és kellemetlen csak addig lesz míg be nem fogadja a valóságot, és inkább a saját valóságát állítja szembe a világgal.

Kényelem. Ez a dolog minden rákfenéje. Az ember túl kényelmes, hogy az ellenállás felé törekedjen. Túl kényelmes, hogy befogadja az újat magába. Az ember test, lélek, szellem ugye. A lélek a tudat hordozója, és mint olyan nem a fizikai törvények hatnak rá. Így a tudat akkor lesz aktív amikor nyugodt, nem akkor ha erőlködik.

Az emberbe amikor érkezik az erő ami maga az élet, akkor éppen a szer-etet. Mert ugye a szer maga az 5. elem a szer-elem. És ha a szerelem szót egy kicsit szabályosan módosítjuk akkor a szellem szót kapjuk meg, ami ugye maga az Isteni "rész". Amiből érkezik az erő, és a megoldás is a problémákra, mint intuíció. Csak arra vagy nem figyel az ember, mert lenézi, túl egyszerű, vagy észre se veszi mert pörög az egó.

A hitbuzgók nem az élő Istenbe hisznek, hanem a papírformában.

Szóval minden ami rossz érzést vált ki igazából kihívás az élettől, hogy meghaladd, és általa megtanuld működtetni a feltétel nélküli szeretetet. Mert erre képes az ember, amivel több mint a többi élőlény, hogy képes csak a szeretetet működtetni. Feltétel nélküli vagyis, nincs a belső valóságomban felállítva egy fal aminek ha megfelel akkor majd szeretem.

Amikor csak a szeretet működik az emberben akkor beszélhetünk lelkileg szegény emberről, mert kevés érzéssel rendelkezik, konkrétan egyel, az az egyetlen igazi ami minden és maga Isten. Ezért boldogok ők. :]

"Hiszen az ítélkezés szerintem az, hogy többnek, jobbnak képzelem magam a másiknál, akinek megmondhatom, hogy mit tegyen."

Igen,így van.Egy buzgó térítő vallásos már azzal ítélkezik a másik ember fölött,hogy meg akarja neki mondani,hogy mi a helyes út.Honnan tudja olyan biztosan,hogy a másiknak is az a jó,ami neki? Nem ismeri az életét igazán,a gondolkozását,a tapasztalatait.Igazából nem a másik ember érdekli,hanem saját maga.Önző,csak a saját világára akarja formálni a másikat.

Az alapvető probléma az,hogy sok keresztény nem érti Krisztus tanítását.A vallási vezetők irányítják őket,akik gyakran torzítják az üzenetet.Amikor arról ír a Biblia,hogy Krisztus megüresítette magát,akkor az egója elhalványításáról beszél.De mivel ez keleti tanokhoz is kapcsolódik,ezért a hívők hallani sem akarnak erről a szóról,mert a vallási vezetők ezt mosták bele a fejükbe,hogy ennek nem lehet köze Krisztus tanításához.Pedig aki megérti,hogy miként működik az emberi ego,az rengeteg dolgot megért a Bibliából(nem pedig csak azt fogja ismételgetni amit odáig tanítottak neki)másokból,és önmagából is.

"azt tedd a másikkal, amit te szeretnéd, hogy veled tegyen."

Igen,ez is jó példa az egóra.Aki megérti,hogy nincs olyan,hogy "Én" azaz "Ego" mert az csak egy fikció,az megszabadul az önzéstől,és felismeri,hogy amit mással tesz,azt magával teszi,mert egy a másik emberrel.Erről is beszélt Jézus.

Az emberi léthez hozzátartozik az ítélkezés,feljebbvalónak képzelt uralkodás ez így van.De ezért nem kell vádolnunk,rossznak éreznünk magunkat.Senki sem tudja 100%-ban eltüntetni az egoját.De a minőségén lehet javítani,és akkor nem a nyúl fogja vinni a vadász puskát...

Szia!

A 30-as években, amikor a kereszténység útjára indult az apostolok prédikáltak Judeában. Na de kiknek? A szemtanúknak, akik tanúi voltak Krisztus szolgálatának. A Krisztusról szóló prédikációban azonban óriási szerepe volt az Ótestamentumi próféciáknak, amelyek >>bizonyítékai<< voltak annak, hogy Jézus tényleg az, akinek beállítja magát, mert Ő az, akiről a próféták írtak évezredekkel/évszázadokkal korábban. Amikor Krisztus a földön járt "balgatagoknak és restszívűeknek" nevezte feddésében a tanítványokat, mivel elhanyagolták a próféciák kutatását (Lk 24,25). Később azonban a 60-as években, amikor a kereszténység első generációja már alábbhanyatlott, szükség volt lejegyezni Krisztus életének eseményeit a későbbi nemzedékek számára, ezért születtek meg az evangéliumok. Ha ezek nincsenek, akkor a kl a későbbi nemzedékek nem tudtak volna honnan értesülni Krisztus életéről és tanításairól.

A Biblia továbbá azért adatott, mert Isten az ember értelméhez szól, nem pedig az érzéseken keresztül kommunikál. Azok az emberek, akik nem olvassák a Bibliát a saját maguk gondolatvilágából, személyiségéből vetítenek ki egy istenképet, amelyet a számukra szimpatikus tulajdonságokkal ruháznak fel. Ilyenkor születnek ilyen elméletek, hogy "szerintem ilyen az Isten", vagy "Úgy gondolom, Isten előtt ez nem bűn". Az ember ilyenkor egy lelki bálványképet csinál, és annak szolgál. Ez azonban nem csak bűn, de értelmetlen is, hiszen Istent nem lehet elképzelni, és lesülyeszteni a bűnös ember elképzeléseihez. Ésaiás prófétán keresztül mondja az Úr: "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!" (Ésa 55,8). Ezért kell hagyni, hogy Isten mondja meg, hogy Ő kicsoda, ezért adta a Bibliát, amit meg lehet érteni, mert Jézus világosan elmondta, hogy hogyan kell értelmezni. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a mai emberrel éppen az a baj, hogy az Istenben hisznek, de az Istennek nem hisznek. Márpedig a Biblia az Isten beszédet tartalmazza. A Bibliát olvasva Isten beszédét hallgathatjuk, ugyanis a próféták rendszerint hivatkoznak az "Így szól az Úr" kifejezésre, és írják, hogy Isten miket mondott nekik. Jézus a következőt mondta:

"A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók." (Ján 8,47).

Én azt mondom, az embereknek, hogy legyünk Istentől valók, és hallgassuk az Isten beszédét, erre kaptuk a Bibliát.

Isten áldjon!

Szia.

Jézus a következőket mondta:

(János 17:16, 17) . . .. 17 Szenteld meg őket az igazság által; a te szavad igazság.

Az embernek a teremtő az ókorban is a a modern korban is azért íratott leveleket, könyveket, mert Ő maga nem szól hangosan most az emberekhez.

Jézus egyetlen könyvet nevezett Isten igazságának, és ez a Biblia

De más helyen is ezt írja:

(2Timóteusz 3:16) 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos . . .

(2Péter 1:19–21) . . .. 20 Mert először is tudjátok azt, hogy az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből. 21 Prófécia ugyanis soha nem hozatott ember akaratából, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket.

Ennél fogva, az aki Istenhez tartozónak vallja magát az ebben a könyvben leírtak szerint él.

Jézus vezette be azt a feladatot, hogy a Tanítványai mondják meg más "vallású" embereknek, hogy mit tegyenek, ha elszeretnék nyerni Isten helyeslését.

Isten embereket használ fel munkatársaiként, és nem azért mert "uralkodni" akarnak

Jézus azt mondta, hogy a föld legtávolabbi részéig fogják a Tanításukkal betölteni a földet, mert Ő és az Atyja így látja jónak

ezt nem kötelező elfogadni.

Persze azok aki ebből a célból tesznek ilyet azok nem Isten küldöttei,

"Jézus egyetlen könyvet nevezett Isten igazságának, és ez a Biblia"

Nono,álljunk meg egy kicsit! Már megint a torzítás...Jézus a saját igazságáról beszélt,ez pedig nincs teljes összhangban az egész Bibliával.Tehát nem értett egyet minden prófétával.Mint ahogy azt már többször leírtam itt,egyes Ószövetségi törvények és Jézus szava között nyilvánvaló ellentét van:

Mt 5:43-48

"Hallottátok,hogy megmondatott a régiektől: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!"

@08:55

Ez nem így van. Jézus Krisztus egyik messianisztikus küldetése éppen az volt Ésaiás próféta szerint, hogy az [ószövetségi] törvényt "naggyá tegye, és dicsőségessé" (Ésa 42,21). Máskor, amikor imádkozott, az Isten Igéjét, (amely ma az Ó és Újtestamentumi Szentírásból áll, de az Ő korában az Ótestamentom alkotta igazságnak nevezte, amely megszenteli az embereket (Ján 17,17).

A Máté 5,43-48 szakaszt a kortörténet alapján kell értelmezni. Ott Jézus Krisztus nem az Ótestamentumot írta felül, hiszen olyan az Ótestamentumban hogy "gyűlöld ellenséged" nincs! Ez egy korabeli rabbinikus törvény volt, amelynek semmi köze a Bibliához. Ha jól emlékszem azt olvastam, hogy az esszénusoktól származott, viszont a nép a rabbik előírásait oly fontosnak tartotta, hogy hanyagolták a Bibliát. Jézus Krisztus éppen egy refomot hajtott végre Júdeában, miszerint a rabbik előírásairól az emberek figyelmét az Ótestamentumra próbálta irányítani. A hegyi beszéd lényegében a rabbinikus törvényértelmezés és törvények cáfolata és az Ótestamentum valódi kibontása. Nem véletlenül beszél Jézus a (Mát 5,20)-ban a "farizeusok igazságáról"...

"Ott Jézus Krisztus nem az Ótestamentumot írta felül, hiszen olyan az Ótestamentumban hogy "gyűlöld ellenséged" nincs!"

Így nincs benne,hogy gyűlöld,de felülírni akkor is felülírta,a lényeg ugyanaz.Mert ha az a törvény,hogy dobjak követ a másikra Isten nevében,büntessem meg,bántsam,akkor nem Krisztus szerint cselekszem.Azt senki ne mondja nekem,hogy ha valakit halálra köveznek,azt Krisztusi szeretetből teszik.

@10:18

Nem ugyanaz, mert az egy rabbinikus tanítás, nem pedig az Ószövetség. Az exegézisednek Ésaiás próféta jövendölése automatikusan ellent mond, mivel a Messiás egyik küldetése dicsőségessé és naggyá tenni a törvényt (Ésa 42,21). Egy másik messianisztikus prófécia ezt mondja:

"Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van." (Zsolt 40,8-9)

Ha Krisztus hadakozott volna az Ószövetségi törvények ellen, nem töltötte volna be a róla megírt próféciákat. Aki azt mondja, hogy Krisztus nem értett egyet az ószövetségi törvényekkel, az pontosan azoknak a vádoló vallási vezetőket támogatja, akik Krisztust halálra adták, és gyűlölték mert [szerintük] megrontotta a törvényt. Ez már csak azért is logikátlan volt, mert Krisztus volt az, aki adta az ószövetségi törvényeket. A János evangélium 8. fejezetében pontosan ezért akarták megkövezni, mivel Krisztus avval az isteni nével mutatkozott be nekik, aki az Ószövetségben Mózesnek is bemutatkozott a csipkebokornál. A zsidók nagyon jól ismerték az Ószövetséget, és nagyon jól tudták, hogy Krisztus azt akarja mondani nekik, hogy Ő az az Isten, aki annak idején Mózest elhívta, és kiszabadította Izráelt az egyiptomi fogságból, vagyis Ő, az Ószövetség Istene. A zsidók ezért olyan mérgesek lettek, hogy meg akarták kövezni. Valójában a megkövezés - mint halálbüntetés - sehol sem mondd ellent Krisztus tanításainak, hiszen a bűn zsoldja halál (Róma 6,23). Máshol Jézus elég nyilvánvalóan beszél azoknak a bűnösöknek a sorsáról, akik visszautasítják kegyelmét és romlásba sülyednek.