Igaz az, hogy a Vatikánban van a világ legnagyobb aranykészlete? Ha igen, miért nem segítenek vele a szegényeken?

azért mert egy senkiházi zsidók.

szerintem.

Hogy pedig az egyház mennyiben volt szolidáris a szegényekkel: az iskolák, egyetemek, kórházak többségét az egyház tartotta fenn. A szerzetesi élet egyik fő összetevője pedig mindig is az önként vállalt szegénység volt. Az egyház ugyanis nem csupán Rómából és a püspökökből áll, hanem minden megkeresztelt emberből. Ahogy pedig Kiss Ulrich mondta az Igen idei első számában: az egyházé az egyik leglaposabb hierarchia a világon, ezért is olyan sikeres "vállalatvezetési" szempontból (hívek és a szolgáló papaság: papok, püspökök, és a pápa, ennyi). Gondoljunk bele, az egymilliárd és ötvenmillió katolikusból összesen 4600 a püspök és 430 ezer az áldozópap! Szerzetesből pedig összesen csak egymillió van.

Szóval a hal nem bűzlik a fejétől. A Szentszéknek 2500, A Vatikánvárosi Államnak 1400 alkalmazottja van (ez összesen 3900). Az Apostoli Szentszék telkeinek, épületeinek értéke összesen háromszázmillió dollár. Vatikán Városállam éves kiadása százmillió dollár, ennek fele az alkalmazottak fizetése. A bevétel viszont 115 millió dollár átlagosan. Magában a Vatikánban is több segítő szervezet található: a Vatikáni Gyógyszertárban bárkit kiszolgálnak, és olyan gyógyszereket is lehet kapni, amelyek elérhetetlenek Olaszországban. Évente kétszázezer embert szolgálnak ki, ami egyenlő óránkénti százzal. A Vatikáni Gyermekgyógyászati Rendelő évente négyszáz családot, hatszáz gyermeket segít, és több száz leányanyát(!). A támogatottak többsége bevándorolt, akik ingyenes orvosi ellátásban és ingyenes gyógyszerekben részesülnek. A szegény családokat élelmiszerrel is kisegítik. A Szentatya Saját Raktára nevű hely pedig adományokat fogad és oszt szét a rászorulók közt. A XIII. században alapított Apostoli Adományhivatal úgyszintén pénz- és élelmiszeradományokat oszt, leginkább a szegények mellett kórházaknak, börtönöknek, a kábítószerek áldozatait segítő intézményeknek és harmadik világbeli diákkollégiumoknak. Sőt az illetékes plébános ajánlása alapján olyan rászorulóknak is, akiken más segélyszervezetek már nem tudnak segíteni.

Újabb ellenérv: hogy nem a saját vagyonát osztogatja a pápa? Valóban. Mert az nincs neki: a Vatikán és az Apostoli Szentszék nem az ő tulajdona. Évezredek örökségét pedig balgaság volna elherdálni, főleg ha az azokból származó állandó bevételből nagyobb, több jótékonykodásra futja, mint egyszeri eladásukból.

Aki pedig a magyar egyházon kéri számon a szociális érzékenységet, az látogasson el a katolikus.hu-ra, és számolja össze, hány iskolája és szociális intézménye van. Magyarországon a rengeteg iskola mellett 122 kórház, öregotthon, árvaház stb. áll az egyház tulajdonában. Az egész világon pedig 182200 katolikus egyházi oktatási intézményben – az óvodától az egyetemig – ötvenmillió diák tanul. A katolikus egyház világszerte 123 ezer karitatív intézményt tart fönn, ebből 5900 kórház, 16700 orvosi rendelő, 700 lepratelep, 12600 öregotthon, 19500 árvaház, 11500 családsegítő központ, 11600 fogyatékos iskola, és 4450 egyéb intézmény. Az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa koordinálja többek közt a cigánypasztorációt, amely az egyik legsikeresebb misszió például Magyarországon.

Hiszen Jézus azt is mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet".

mert az egyház egy pénzlehuzás, megtévesztik szegény hivöket, hinni Istenben kell, nem az egyházban. ennyi

a történelemben mindig is önző érdeket szolgált a katolikus egyház

"Az Egyház mindig a gazdagokkal tartott és elhanyagolta a szegény népet."

Az Egyház egyaránt köteles lelki gondját viselni a gazdagnak és a szegénynek s ezt a kötelességét mindig törekedett is teljesíteni. Voltak püspökök és papok, akik inkább a gazdag emberekkel s nagyurakkal törődtek; de éppúgy voltak mindig papok is, akik sokkal inkább törődtek a szegény emberekkel, mint a gazdagokkal. Sőt a szegény embernek, munkásnak, földmívesnek, régebben a rabszolgáknak is, senki más nem fogta úgy a pártját, mint a papság. Ma is az Egyház áll ki egész mellel a szegény emberek mellett, pl. szociális intézkedéseiben, amelyek miatt ugyancsak haragusznak is rá egyes nagyurak és kapitalisták. Érdekes: sokfelé ma azzal támadják az Egyházat, hogy bolsevista, meg szocialista, annyira a szegények mellett áll ki; s akkor mások meg azt a mesét kintornázzák, hogy az Egyház csak a gazdagokkal törődik! A molnárnak meg a szamarának esete!

"A tulajdonjog lopás."

Az igazságtalanul szerzett tulajdon csakugyan az, de az igazságosan szerzett tulajdont csak a fogalomzavar tekinti lopásnak.

Tulajdonjog nélkül az emberek nem becsülnének meg semmit, nem törekednének igazi szorgalommal a nemzeti és családi vagyon gyarapítására, nem dolgoznának kedvvel és szeretettel; tulajdonjog nélkül a lusta, a korhely, a tudatlan és hanyag embernek éppoly joga lenne a megélhetésre, mint a szorgalmasnak, igyekvőnek, körültekintőnek. Tulajdonjog éppen ezért mindenütt van, még a primitív ősnépeknél is, sőt még a túlzottan szocialista orosz Szovjet is kénytelen volt sok tekintetben visszaállítani a tulajdont. Az államnak és társadalomnak mindössze az a kötelessége, hogy a túlságosan könnyű vagyonszerzést, és főleg a mások lelkiismeretlen kizsákmányolását akadályozza meg s minden becsületes, dolgos embernek illő megélhetést biztosítson.

"Ma szociális reformok kellenek, azt pedig a kereszténység nem adja meg."

Tegyünk különbséget! A szociális reformok törvényes végrehajtására elsősorban csakugyan az állam és nem az Egyház hívatott. De a reformok erkölcsi alapjainak megállapítása, azok sürgetése s a polgároknak a szükséges reformok megvalósítására való sarkallása és kötelezése igenis elsősorban az Egyház feladata s az Egyház ennek a feladatnak minden más tényezőnél erőteljesebben meg is felel.

Mit tett a szociális reformok terén a liberális államhatalom? Maga is a kapitalista téveszmék szolgaságába süllyedt s engedte proletárrá alacsonyodni a szegény dolgozók tömegeit, engedte magasra felburjánozni a kapitalista túlkapásokat s a gyengébbek könyörtelen kihasználását. Mit tett a liberális állam a marxista téboly megelőzésére és sokáig csak megfékezésére is? Az Egyháztól elszakadt liberális államvezetés lassankint a kommunizmus pokla felé kergette a félvilágot. Egyedül az Egyház hirdette a helyes megoldást, amikor már egy félszázaddal ezelőtt kiadta az első nagy szociális enciklikát a munkásság védelmében: XIII. Leó pápa Rerum novarum körlevelét. És egyedül a kereszténységnek volt meg mindenkor az a szellemi és erkölcsi ereje is, hogy bátran odalépjen a hatalmasok s gazdagok elé s éppúgy hirdesse nekik a szociális igazságosság és szeretet törvényeit, mint ahogy a munkásságot és szegénységet óvta a céltalan és törvénytelen kilengésektől.

"Szent István az egyházi vagyont az állam vagyonából alapította, ez tehát ma is az államé."

Ennek a mondatnak mind a főtétele, mind a következtetése bizonyíthatatlan és valótlan.

Először is nem áll, hogy Szent István az egyházi vagyont állami vagyonból alapította. Hiszen állami vagyonról akkoriban még beszélni sem lehetett. Ő a saját törzsi vagy családi vagyonából hasított ki bizonyos részeket az Egyház számára. Olyan részeket, amelyekkel azt tehetett, amit akart.

De másodszor: még ha állami vagyonból alapította volna is az egyházi vagyont, ezzel ennek tulajdonjoga az alapítványra és annak kezelőjére, az Egyházra szállt át s így az semmiféle formában többé nem az államé és nem is a királyé, hanem az Egyházé. Bizonyos felügyeletet gyakorolhat felette a király mint főkegyúr, de az egyházi vagyon éppoly sérthetetlen és még szentebb, mint bármely más vagyon.

Harmadszor: meg kell jegyezni, hogy mindenfajta vagyon között az államnak is és a népeknek is az egyházi vagyon hajt legtöbb hasznot, mert az közcélú vagyon s annak fenntartása elsőrendű közérdek. Hiszen mesebeszéd és félrevezető jelszó, ha bizonyos elemek az egyházi vagyon helyett állandóan "papi vagyont" mondanak, mintha annak célja pusztán a papok és főpapok mérhetetlen gazdagítása lenne. A valóságban ez az egyházi vagyon rengeteg kulturális, iskolai, karitatív és egyházi intézményt táplál s ezáltal tömérdek kiadástól tehermentesíti a népet és az államot.

Mi lenne, ha egy egyházüldöző kormány az egyházi vagyont elvenné? Az lenne, hogy ettől kezdve hihetetlenül fel kellene emelni az egyházi adókat s ugyanakkor az államra oly új terhek nehezednének, amelyek nagyságban és összegszerűségben felülmúlnák az egész elrabolt egyházi vagyont. Így sem a nép, sem az állam nem nyerne vele, hanem éppenséggel veszítene.

"Az fizesse a papot és az Egyházat, akinek szüksége van rá!"

Úgy van, mondjuk mi is. De hozzátesszük; vagyis mindenki, mert az Egyház erkölcsi munkájára, nemzetépítő közreműködésére az egész nemzetnek, mindenegyes polgárnak szüksége van.

Éppúgy mondhatná valaki azt is, hogy "az fizesse a bírót a csendőrt, a katonaságot, a tanítót, akinek szüksége van rá". Persze, az oktalanok és erkölcstelen emberek nem ismerik el ezeknek a foglalkozásoknak szükségességét, ahogy az iskolakerülő nebulók sem fizetnék a tanítót, ha őket kérdeznék. Ugyanígy vagyunk a papsággal. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha ez alól a közteher alól csak éppen a lelkiismeretlen és vallástalan embereket vennék ki, tehát éppen azokat, akiknek legnagyobb szükségük volna az Egyház erkölcsnemesítő munkájára.

"Szent István az egyházi vagyont azért létesítette, hogy abból a főpapok bandériumokat állítsanak ki."

Tévedés. Szent István a honvédelmi hozzájárulást megkívánta az Egyháztól, de nem ezt tette az egyházi vagyon céljává. Szent István nem bandériumokra adta az egyházi vagyont, hanem arra, hogy az Egyház anyagi gondoktól menten s a hívek újabb megterhelésétől függetlenül láthassa el a vallási élet szükségleteit, az Egyház kulturális s egyéb feladatait. Egyébként az Egyház ma is hozzájárul a honvédelem terheihez, mint bármely más vagyon (hadikölcsön, felszerelési hozzájárulások, mindennemű nemzeti és népjóléti adakozás és terhek viselése).

"Amikor olyan szegény az ország és annyi benne a nyomorgó ember, akkor nincs értelme annak, hogy ilyen óriási vagyon legyen egy-egy egyházi ember kezén."

Ha az a vagyon és az a bírtok az egyházi ember egyéni tulajdona lenne s azt ő egyszerűen a maga céljaira vagy rokonai gazdagítására használhatná fel, akkor ez csakugyan tűrhetetlen helyzet volna. Azonban itt ismét szem előtt kell tartani, hogy az ellenséges részen és ellenséges szándékkal "papi vagyonnak" nevezett egyházi vagyon a valóságban nem papi vagyon, hanem egyházi vagyon. Vagyis nem egyszerűen a papoké és főpapoké, hanem az Egyházé. Az Egyházi Törvénykönyv pedig szigorúan előírja, hogy az egyházi javadalom hozadékából a javadalmasnak csak annyit szabad önmagára fordítania, amennyi az ő állásának megfelelő "tisztes" megélhetéshez szükséges; a többit a javadalmas súlyos bűn terhe alatt köteles szegénygondozásra vagy egyházi célokra fordítani.

Csakugyan a javadalmast nemcsak az egész egyházi adminisztráció költségei terhelik, hanem templomok, plébániák, iskolák felett kell a kegyuraságot ellátnia, rengeteg zárda, karitatív és kulturális intézmény fenntartásához hozzájárulnia, úgyhogy a legnagyobb takarékosság és önzetlenség mellett is sokszor még múlhatatlan egyházi szükségletekre sem jut. Hány fontos katolikus vállalkozás, templomépítés, sajtókiépítés stb. marad el csak azért, mert az egyházi vagyon hozamából nem telik annyi mindenfélére. Az egyházi vagyon tényleges hozama is a legtöbb esetben sokkal, de sokkal kisebb, mint azt a közvélemény hiszi, s viszont sokkal nagyobb terheket visel, mint azt a közönség tudja. Nálunk pl. illetékegyenértéki adó címén az állam úgyszólván újra meg újra megvéteti a tulajdonossal, vagy legalább is újra meg újra megváltatja ezt a vagyont. Sajnos azonban, nem lehet tagadni, hogy az egyházi javadalmasok közt akad, aki nem követi jövedelme felhasználásában szigorúan az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseit s kelleténél többet költ egyéni célokra vagy rokontámogatásra. Előfordulhat az is, hogy egyik-másik javadalmas hozzá nem értő gazdálkodással juttatja súlyos helyzetbe az egyházi vagyont. Ezek azonban mégis inkább szórványos esetek s ilyenkor maga a felsőbb egyházi hatóság szokott kötelességszerűen közbelépni, hogy a hibák és visszaélések megszüntettessenek. Hiba mindenütt előfordulhat, de ha a hibák miatt mindjárt az intézményeket akarjuk megszüntetni, szüntessük meg akár magát az államot is mindjárt vagy az adózási rendszert s az állami bevételeket. Még ha minden visszaélést ideszámítunk is, akkor is bizonyos, hogy a híveknek és magának az államnak sokkal nagyobb terheket kellene viselniök, ha nem volna egyházi vagyon, mert akkor az egyházi, kulturális, iskolai és jótékonysági feladatok ellátása, amelyet ma nagyrészben az egyházi vagyon visel, mind az állam és a hívek nyakába zúdulna.

"Az egyházi vagyon nagyrészt földbirtok, amely úgysem hoz sokat; viszont a kisemberek földéhségét csak a nagybirtok gyökeres leépítésével lehet megszüntetni."

Ha ez csakugyan így van: az Egyház bizonnyal nem zárkózik el az egyházi vagyon állagának olyan rendezésétől, amelyet a nemzet létérdeke követel, főleg ha az ilyen átrendezéssel az egyházi vagyonnak célvagyon-jellege kifelé is még jobban kidomborodnék. Ez elsősorban formai kérdés. Lényeges azonban, hogy az ilyen átalakítások esetén az egyházi vagyonnak sem állagát, sem biztonságát ne veszélyeztessék, s az egyházi vagyonhoz mint közérdeket szolgáló vagyonhoz ne legelőször, hanem inkább legutoljára nyúljanak.

Én azt hallottam (talán tv-ben),hogy a világ harmadik legnagyobb aranytartaléka a Vtikánnak van az Usa és Németország után. Hogy mennyire igaz nem tudom.

Ha belegondolunk,hogy az újvilág kifosztásából jócskán kivett a részét a Vatikán is -erőszakos térítés,a pogányok(őslakosok) lemészárolásának engedélyezése,a rabszolgaság támogatása( nem tudom ezek,hogy férnek ösze a vallással)-akko onnan is sok aranyat bezseblhetett.

Mindenestre elgondolkoztató,hogy egy olyan pöttöm kis ország amelyik ekkor szellemi,pilitkia és anyagi hatalommal és befolyással rendelkezi,mint a Vatikán működhet-e tisztességesen.

Tényleg annyir a vallást szolgálja,mint ahogy állítja önmagáról?

"az iskolák, egyetemek, kórházak többségét az egyház tartotta fenn"

Persze, miután István király a koronáért cserébe eltörölte a vallásszabadságot, és évszázadokig mindenkinek kötelező volt a bevételei egy tizedét az egyháznak adni, volt miből csepegtetni egy kicsit az "oktatásra" (persze a középkor évszázadaiban nem a nép, hanem a nemesek és papok oktatására).

Az iskolákat azért ők tartották fenn, mert ha valaki a dogmáktól mentes VALÓSÁGOT akarta tamítani, azt többnyire az egyház eretnekség vádjával mágján elégettette.

Ilyen hatalom birtokában volt alkalmuk gyarapodni. És még most is: a katolikus egyház MINDENKI adójából részesül, nem csak a hívőkéből.

Ahogy előző olvtársunk is említette, a múltban a katolikus egyház igen sok pénzt összeharácsolt.

Kiegészítem azzal, hogy ma is ezt teszi.

Valaki írta korábban, hogy mennyi iskolát meg hasonlót tart fenn az egyház (Magyarországon is). És írja, hogy látogassunk el a katolikus.hu-ra, és nézzük meg a statisztikákat erről.

Ellátogattam. Kiderült, hogy az iskolákra, egészségügyi intézményekre és egyéb dolgokra fordított pénz nagyobb hányadát az ÁLLAM adja az egyháznak.

A MI ADÓNKBÓL!

(Mégha ateista vagy nem keresztény/katolikus vallású/felekzetű is az illető, akor is - közvetve - hozzájárul a katolikus egyhát fenntartásához és tevékenységéhez.)

Könnyű úgy jótékonykodni, hogy mások zsebéből csórják el a pénzt.

[link]

1. Azért a mi adónkból támogatja a katolikus egyházat az állam, mert 1948-ban a bünőző hatalom törvénytelenül elvette (ellopta)a katolikus egyház vagyonát, amelyből addig gazdálkodott és amelyet az nem kapott vissza 1990-ben sem. Ha visszakapta volna, akkor nem lenne szüksége az adóforintjainkra.

2. A világ legnagyobb aranykészletét az USA-beli Fort Knox-ban örzi egy másik bűnszövetkezet, amelyik a múlt század elejétől el kezdte összeharácsolni a világ aranyát.

Előbb a nácik által öszerabolt aranyre tették rá a kezüket 1945-ben, majd a japánok által összeraboltra ( ezért dobták le az atombombát oly sietve, nehogy Sztálin kezébe kerüljön ez az aranymennyiség )végül többek között a magyar aranykészletet is elorozták az 1990-es években egy surányi nevű hazaáruló idegen segítségével.

Ha a Vatikánban van arany, akkor az inkább műkincsek

formájában létezik.