A hívő, vallásos embereket nem zavarja, hogy félelemben élik le az életüket?

van egy régi könyv, ami elavult tanításokat tartalmaz, a szerzők a saját világképüket jelenítették meg benne, és vannak akik a mai napig ebből próbálnak útmutatásokat nyerni, hogyan éljék az életüket. A régi egyházi dogmákról már nem is beszélve.

Szóval van egy Isten, aki mindenható, az ember összes lépését végigköveti születésétől haláláig, és... nem is tudom, hogy mondjam... jegyzetel? Minden kis piszlicsáré dolgot megjegyez, amit elkövettél, és azt majd a szemedre hányja az "ítéletkor"? Pl... böjti időszak van, jössz haza a munkából egy stresszes nap után, és mindent megadnál, hogy a kedvenc hamburgeredet bedobhasd, de hirtelen eszedbe jut, hogy hoppá, ha ezt most jóízűen megeszem, a végén még mehetek vezekelni a tisztítótűzbe... szóval inkább hazamész, és megeszel egy sima vajas kenyeret. Vagy éppen összejössz egy fiúval/lánnyal, akivel nagyon megkedvelitek egymást, a szex is szóba kerül, de megint eszedbe jut, hogy az egyház tanítása szerint várni kell a házasságig, tehát félelemből megint meghajtod a fejed.

De elég ha csak GONDOLATI szinten zajlanak le az agyadban bizonyos dolgok, pl. kamaszkorban elkerülhetetlen, hogy a fejlődő, kíváncsi gyereknek ne legyenek szexuális témájú, "perverzebb" gondolatai, főleg ma, mikor a csapból is ez folyik. És ő szerintetek mit él át, kedves vallásosok? Elmondom a választ, szenved. Természetéből fakadóan nem tudja elterelni a gondolatait az ilyesmiről, amivel nincs is semmi baj, de az lett beletáplálva, hogy valaki minden gondolatát ismeri, minden fel lesz neki hozva a végítéletkor, és ezt nagyon nehéz megemészteni. Vagy ti mit szólnátok hozzá, ha valaki minden pillanatban kukkolna titeket a szobátok magányában? Hát az biztos, hogy engem kikészítene ez az egész...