Hogy támadt fel jézus? A halálból nem lehet feltámadni!

Sorold fel azt a többszáz hiteles szemtanút, aki látta feltámadni! Mondani könnyű, hogy ez emg az látta, de van-e nevük és hitelük?

Nekem is mondták már, hogy láttak szarni a bokor mögött, de nem hittem el.

Nem támadt fel. Ez egy kamu-misztérium = ál-misztérium....

...az ősi misztériumokat nyúlták le és változtatták önnön ellentétükre a keresztény álmisztériummal.

A kereszténység valójában egy áltradíció, egy antitradíció > egy tradícióellenes áltradíció.

Volt kiktől tanulniuk (a keresztényeknek).

A Bibliában nagyon sok érték van (!!!), de lényegében az is egy aberráló áltradíció.

Ha van időd nézd meg elemezd, és azután mondj véleményt

[link]

[link]

Én feltétlenül hiszem, hogy Jézus feltámadt. A Bibliában rengeteg jelképes tanmese van, de vannak benne valóban megtörtént események elbeszélései is. Egy ilyen elbeszélés Jézus feltámadásának története.

Jézus, aki feladatának tekintette az emberi (ön-)tudat felemelését, vállalkozásának sikeréért hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni amit egy ember hozhat. Erre azért volt szűkség, hogy tanítványai hinni tudjanak, hogy tanítását komolyan vehessék.

Jézus már kora ifjúságától kezdve a prófétákhoz hasonlóan Isten dolgai iránt érdeklődött. Szeretettel és áldozatkészséggel végzett érdeklődése – amit ma egy életre szóló lelkigyakorlatnak nevezhetnénk – elindított és végbe vitt benne egy lényeges változást, melynek csak egyik csúcspontja volt látható az, amit a Biblia színeváltozásnak nevez. Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni. Tanítványai akiket felszólított, hogy tanúi legyenek a jelenségnek, látták rajta a változást, látták Mózes és Illés prófétákat is megjelenni. Egyik evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus és a két próféta egymás közt közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek. Jézus látva, hogy a tanítványok nem értették a dolgok jelentőségét, elhatározta hogy feladata sikerének érdekében vállalja a gyötrelmes halált.

Szeretete és áldozatkész elhatározása megsokszorozta Jézus lelkierejét, de a szenvedését, sem a félelmet nem csökkentette. Erről tanúskodik az elbeszélés az utolsó vacsora utáni eseményekről.

Talán eltudjuk képzelni a tanítványok lelkiállapotát, mikor halála után első alkalommal találkoztak a Mesterrel, akit néhány nappal korábban a kereszten láttak meghalni ! (Ön-)tudatuk akkor a 'magasba' szökkent egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

Végeredményben a tudaton múlik minden. Isteni kilétünk elismerése és elfogadása egy roppant nagy lelki erőt ad, nincs a világon semmi ami azt ellenállhatná. És ebben áll az emberlehetősége, hogy elkerülje a halált, nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmenni, hogy elkerüljük a halált. Nem válunk halhatatlanná, mert egy nemes cél érdekében vállalhatjuk azt, mint ahogy Jézus tette.

Az örök élet feltétele a változás, a halál egy nagyon kíméletlen változás, ami majdnem mindent tönkretesz, a színeváltozás pedig csak azt távolítja el belőlünk ami nem hozzánk tartozik. A testünk a miénk, az hozzánk tartozik. A színeváltozás, nem úgy mint a halál, nem teszi tönkre a testet, ellenkezőleg tökéletesíti azt. Azon felül meghozza egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni, akkor az ember olyan dolgokat vihet végbe melyeket korábban csodáknak minősített.

"A Bibliában rengeteg jelképes tanmese van, de vannak benne valóban megtörtént események elbeszélései is."

Na és honnan tudod, hogy melyik történt meg biztosan? Találgatsz.

„Na és honnan tudod, hogy melyik történt meg biztosan? Találgatsz.”

Nem találgatok, létezik egy megbízható ismérv, amit úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a jó, a méltányos „hangja” mindig a magabiztos Krisztus hangja bennünk, míg az igaz, a helyes, a jó, a méltányos „árnyékának hangja” a háttérben midig valami tévedést, veszteséget, szenvedést vagy halált tartogat.

Másképp mondva érezhetjük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy ezek hiányát.

Ennek az ismérvnek alávetheted a Biblia szövegeit, vagy bármi mást, saját, vagy mások véleményeit, ez nem fog félrevezetni. Ez természetesen nem tudományosan alapozott bizonyíték a tényekre. Ahhoz, hogy ez az ismérv kifogástalanul működjön, egy felhőtlen lelkiállapotra és tökéletes őszinteségre van szükség.

Kedves Pelgrim!

Te egy érvet nem mondasz, csak az érzéseidet, meg azt, hogy mit szeretnél, hogy úgy legyen. A vágyaid még nem teremtenek valóságot.Te sem vagy " Tabula rasa ", nincs megtisztított elme...stb. Olyan áldozatot nap mint nap hoznak emberek, naponta kockáztatják az életüket olyan foglalkozások közben, aminek mi a közelébe se mernénk menni abban a tudatban, hogy egyszer élünk. Ez az igazi önfeláldozás.

# 28

Kedves filoszmen,

igen, az érzéseimre támaszkodom, de érvet nem mondok. Vágyaim azonban teremtenek valóságot – nem minden alkalommal, de elég gyakran ahhoz, hogy feltűnő legyen nekem, hogy felfigyeljek rá, hogy megfigyeljem a körülményeket. És nem túlzás ha azt mondom, hogy léteznek ezzel kapcsolatban bizonyos törvényszerűségek. Ahogy mondod, én se vagyok “Tabula rasa” nincs megtisztított elmém, mert ha lenne akkor minden vágyam valóságot teremtene.

És igen, minden nap vannak emberek akik életüket kockáztatják, gyakran kevésbé nemes célokért. Názáreti Jézus az emberi (ön-)tudat tökéletesítéséért, felemeléséért, nem csak kockáztatta, hanem feláldozta életét. Ennél nemesebb cél nincs és nagyobb áldozatot nem hozhat senki.