Korhatáros besorolást "érdemelne" a Biblia?

Támogatom a kérdezőt abban, hogy a korhatár-besorolás alapján a Biblia megérdemelné.

Gyerekként a mesékkel úgy találkozunk, hogy azok mesék. A történelemkönyvekkel pedig úgy, hogy a valós eseményeket ábrázolják, amik erkölcsileg nem meghatározóak, ugyanis lehetnek jók is és rosszak is. Ezzel szemben a Bibliával úgy találkozunk, hogy Szent Könyv (azt ugye hamar megtanuljuk a vallási neveltetésünk során, hogy a szentek jók, vagyis a szent minősítést hamar összekapcsoljuk a morális tökéletességgel), sok olyan vélemény éri a gyereket, hogy a Bibliát komolyan kell venni, mert minden szava igaz. Mármost ha egy gyerek önszorgalomból áll neki Bibliát olvasni (tehát nem hittanórán/szülőktől hall válogatott részeket), akkor nem gondolom, hogy az Ószövetségi Szentírás ideális erkölcsi útmutatóként szolgálna a számára.

Amikor egy szülő észreveszi, hogy bizonyos korú gyereke egy filmet néz DVD-ről, minimum kíváncsi lesz rá, mit néz. Tudni akarja, hogy nincs-e benne valami olyan, amit nem akarna, hogy a gyereke lásson. Ugyanígy, ha a gyerek Bibliát olvas, szintén indokolt lenne, hogy érdekelje, vajon melyik részt olvassa, mert a jó és rossz tanulságú történetek kb. olyan arányban van keverve benne, mint egy középszerű videotéka polcain. Ám a videotékáról senki nem prédikálja, hogy ha erkölcsös akarsz maradni, akkor napi szinten válogass az ott található filmek közül. És amikor esküt tesznek egy tárgyaláson, akkor kezüket nem a videotéka filmeinek a kinyomtatott listájára teszik. Nem! Az eskütétel során az egyén keze alatt ott van az is, hogy a házasságtörést és a szombati munkát halállal kell büntetni.

Továbbá a videotékában megteheted, hogy csak EGY történetet veszel a kezedbe, ami korhatár nélküli besorolású, míg aki fellapozza a Bibliát, az a jó és rossz történeteket egyaránt a kezében tartja. Ezért a korhatáros definíció szerint, miszerint "alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására", egyértelműen megérdemli a 16 karikás besorolást.

"Gyerekként a mesékkel úgy találkozunk, hogy azok mesék."

Hogyne... Csak egy bizonyos korig a gyerekek _nem tudnak_ különbséget tenni mese és valóság között, hiába mondják nekik, hogy a mese nem igaz.

"A történelemkönyvekkel pedig úgy, hogy a valós eseményeket ábrázolják, amik erkölcsileg nem meghatározóak, ugyanis lehetnek jók is és rosszak is."

1. Hogy mi a jó és rossz, általában nézőpont kérdése. Pl. egészen másképp értékelik Atilla vagy Mátyás hadjáratait a magyarok és más népek.

2. Ettől függetlenül mindig van erkölcsi értékelés minden esemény mellett, így meghatározóak. Néhány eseményt a történelemkönyvek (és -tanárok) pozitívnak állítanak be "a dicsőséges múlt"-ból; ezek eredményüket tekintve a nemzet szempontjából lehetnek valóban pozitívak (pl. a hódítások, a területszerzés), ugyanakkor erkölcsileg igencsak kétes értékűek (gyilkolás, fosztogatás stb.)

A kettő közötti különbségtételre pedig még a felnőttek sem mind képesek, nemhogy egy gyerek.

"azt ugye hamar megtanuljuk a vallási neveltetésünk során, hogy a szentek jók, vagyis a szent minősítést hamar összekapcsoljuk a morális tökéletességgel"

Ezt legfeljebb a katolikusok tarthatnák így, a többi felekezet nem foglalkozik az ún. szentekkel. DE: még a tájékozottabb katolikusok is tisztában vannak azzal, hogy senki nem tökéletes; láttam/olvastam néhány vonatkozó írást erről.

"ha egy gyerek önszorgalomból áll neki Bibliát olvasni (tehát nem hittanórán/szülőktől hall válogatott részeket), akkor nem gondolom, hogy az Ószövetségi Szentírás ideális erkölcsi útmutatóként szolgálna a számára"

Evidensen csak a gyerekek egy részét érinti egyáltalán ez az egész kérdéskör, tekintve, hogy nem mindenki kap vallásos nevelést. Akik igen, azoknak is csak egy kisebb hányada az, aki önszorgalomból olvas; ők is inkább a korosztályuknak megfelelő részeket, amiket a szüleik javasolnak. És feltételezem, hogy akik olvasnak pluszt, néhány kivételtől eltekintve meg tudják beszélni a szüleikkel, ha kérdésük van, vagy valami nem kerek. Ugyanis főleg a mélyen hívő családoknál szokás egyáltalán a bibliaolvasás akár közösen, akár egyénileg.

Tehát minimális számot tudok elképzelni, akiknek valóban problémás lehet a felvetésed.

"Amikor egy szülő észreveszi, hogy bizonyos korú gyereke egy filmet néz DVD-ről, minimum kíváncsi lesz rá, mit néz. Tudni akarja, hogy nincs-e benne valami olyan, amit nem akarna, hogy a gyereke lásson."

Nagyon idealista elképzeléseid vannak... Persze így lenne normális, csakhogy a valóság sajnálatosan más. Sok gyerek akár már 7-8 éves korban esti sorozatokat néz szülői engedéllyel, néhányan horrort is. A saját környezetemben is több ilyen gyerekről tudok.

(Még olyanokat is, akik 13-14 évesen szülői engedéllyel - vagy akár csak "beletörődéssel" - cigiznek, isznak, drogoznak, fiúznak/csajoznak; szerencsére azért egyelőre még ők számítanak kirívó eseteknek. De csak egy-két év, és máris pozitívabb a társadalmi megítélés; ill. a nemi kapcsolat esetében a törvényi megítélés is, mivel 14 év a beleegyezési korhatár. Azért ez is elég visszás szerintem...)

"ha a gyerek Bibliát olvas, szintén indokolt lenne, hogy érdekelje, vajon melyik részt olvassa, mert a jó és rossz tanulságú történetek kb. olyan arányban van keverve benne (...)"

Lásd fentebb: valóban indokolt, de ez csak igen kevés esetben lehet probléma egyáltalán.

Szemben például az említett filmnézési és egyéb szokásokkal, amik jóval bővebb kört érintenek.

A kommented többi részére ezért nem is reagálok részletesen, nem áll meg a párhuzamod. (Azért csak megnyugtatásod miatt egyetlen dolog: azt már a legkisebbek is szokták tudni, hogy létezik az ószövetség és az újszövetség.)

Jók a replikáid, zömét el is fogadom.:)

"Csak egy bizonyos korig a gyerekek _nem tudnak_ különbséget tenni mese és valóság között.."

Ennek utána fogok olvasni, mert érdekel. Kíváncsi vagyok, mi módon keveredhet a mese a valósággal, hogyan nyilvánul ez meg. Például létezhet, hogy egy gyerek este megijed egy nagyobb kutyától, és azt hiszi, hogy sárkány volt az, annak ellenére, hogy szüleitől úgy tudja, hogy sárkányok csak mesében vannak? Ha tudsz ajánlani gyermeklélektani szakirodalmat, ahol ennek nézhetek utána, azt megköszönöm!

Nem gondolom, hogy okafogyottá válik az alapkérdés, pusztán attól, ha leszűkítjük azon gyerekek körét, akik idejekorán jutnak el a Biblia önálló olvasásáig. Én úgy kérdeznék: ha egy 8-10 éves gyerek kezébe veszi, és - akár merő kíváncsiságból - olvasgatni kezdi, akkor az jó vagy rossz neki?

Mint ahogy az sem törvényszerű, hogy a szüleivel megbeszéli. Lehet, hogy a szülei túl elfoglaltak; lehet, hogy maguk sem a legjobb példával szolgálnak; lehet, hogy a gyerek valamitől nem gondolja, hogy rá kell kérdezni (a filmekben látottakra sem kérdeznek rá mindre). Lehet, hogy a szülei nem is ismerik részleteiben a Bibliát. Nem kell mélyen vallásos család ahhoz, hogy a hittanórai történetek felkeltség egy gyerek érdeklődését, és levegye a polcról.

"Azért csak megnyugtatásod miatt egyetlen dolog: azt már a legkisebbek is szokták tudni, hogy létezik az ószövetség és az újszövetség."

Külön köszönöm a lelkiállapotom iránt tanúsított aggodalmadat, de ne fáradj, nem vagyok zaklatott, csak csevegek.:) Bár az, hogy a kicsik is tudják, hogy van Ó- és Újszövetség.. Nos, szerintem ezzel most semmit nem tettél hozzá a témánkhoz, ha tudják, akkor is levehetik a polcról a Szent Bibliát - ha nem tudják, akkor is. Hál'istennek egy kötésben szerepel a kettő.

Hosszú nap volt, figyelnem kell, hogy el ne kalandozzak, tehát összegzek:

Adott a kérdés: _Teoretikusan, ha létezne_ a könyvekre is korhatár-besorolás, az __ott olvasható definíció alapján__ a Biblia, megkapna-e mondjuk egy IV-es kategória minősítést?

Én azt mondom, hogy IGEN, mert tartalmaz olyan részeket, amiket nem jó, ha egy gyerek önállóan próbál értelmezni.

No, jó éjt!

"Ennek utána fogok olvasni, mert érdekel. Kíváncsi vagyok, mi módon keveredhet a mese a valósággal, hogyan nyilvánul ez meg. Például létezhet, hogy egy gyerek este megijed egy nagyobb kutyától, és azt hiszi, hogy sárkány volt az, annak ellenére, hogy szüleitől úgy tudja, hogy sárkányok csak mesében vannak? Ha tudsz ajánlani gyermeklélektani szakirodalmat, ahol ennek nézhetek utána, azt megköszönöm!"

Sajnos nem tudok ajánlani. Régebben tanultam többek között fejlődéspszichológiát is, de sem szerzőkre, sem címekre nem emlékszem konkrétan. Most direkt előkerestem néhány régi füzetemet, de csak a mesékkel kapcsolatos néhány könyvet találtam, pl. a már említett Bettelheimet. :(

Amit írtál, az simán előfordulhat, sőt, még csak kutya sem kell hozzá. :D

(Tudod, az "Anya, szörny van az ágyam alatt!" és hasonló esetek.)

Nem tudom másképp magyarázni: hiába mondják a szülők, hogy sárkány, óriás, törpe, beszélő állatok stb. csak a mesében vannak, a pici gyerekek ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert nem tudják megkülönböztetni a mesét a valóságtól. Persze az évek múlásával "rájönnek", talán olyan 6-8 éves kor között; de még akkor és azután is vannak/lehetnek problémás területek. Pl. az ilyen korú (8-9 éves) gyerekek egy része még "pénzt kap cserébe a kiesett fogáért a Fogtündértől", "ajándékot kap a Télapótól", "a húsvéti nyuszi tojja neki a csokitojást a kertben" stb.

Azt is hosszú idő, mire megértik, hogy az álmok nem történtek meg a valóságban.

A még nagyobbaknak is idő, mire _tényleg_ megértik, hogy a filmekben nem sérülnek/halnak meg "igaziból", és hogy nem kell egész éjszaka vacogva félniük a tévében/dvd-n látott vámpíroktól, kísértetektől és hasonló szörnyalakoktól.

Vagy egy másik példa: amikor egy kisgyerek mesél egy történetet, amiről egy felnőttnek azonnal lejön, hogy nem lehet igaz (pl. látta a húsvéti nyuszit az ablak alatt, vagy beszélt egy cicával stb.), a felnőttek hajlamosak hazudósnak elkönyvelni a gyereket. Pedig nem az, "csak" mesél, és sokszor igaznak hiszi a saját meséjét. Ezt is talán olyan 7-8 éves korra kellene "kinőni" elméletben.

"Nem gondolom, hogy okafogyottá válik az alapkérdés, pusztán attól, ha leszűkítjük azon gyerekek körét, akik idejekorán jutnak el a Biblia önálló olvasásáig. Én úgy kérdeznék: ha egy 8-10 éves gyerek kezébe veszi, és - akár merő kíváncsiságból - olvasgatni kezdi, akkor az jó vagy rossz neki? (...)"

Szerintem erre nincs egyértelmű válasz. Lehet jó is és rossz is neki, attól függően, hogy melyik rész(eke)t olvassa.

A saját példám: elsőtől hatodikig járattak/jártam hittanra és templomba; nem emlékszem gázos történetekre. Talán negyedikes vagy ötödikes lehettem, amikor lett egy Képes Bibliánk otthon; abban én néhányszor végignézegettem a szép képeket, meg el is olvastam egy-két történet, de úgy alles zusammen unalmasnak tartottam az egészet. Pedig amúgy én az "olvasós fajta" (= könyvmoly :D) voltam nagycsoportos koromtól kezdve. (Merthogy addigra már tudtam olvasni, pedig senki nem tanított úgy célirányosan.) Hetente akár több könyvet is kiolvastam, hosszúakat is, de ehhez valahogy nem volt kedvem/türelmem.

"Külön köszönöm a lelkiállapotom iránt tanúsított aggodalmadat, de ne fáradj, nem vagyok zaklatott, csak csevegek.:) Bár az, hogy a kicsik is tudják, hogy van Ó- és Újszövetség.. (...)"

Arra céloztam (a kifejtés hiánya miatt sikertelenül) az előzőleg a Bibliára való eskütételnél írt ószövetségi példáidra reagálva, hogy a gyerekek tudják, hogy az ószövetség "már nem érvényes"; tehát manapság már senki nem aszerint él, jár el. (Persze itt van egy olyan kitétel, hogy amit az újszövetség "nem írt felül", az még mindig érvényes; de a halálbüntetés (megkövezés) stb. semmiképpen nem tartoznak ebbe a körbe.

"Adott a kérdés: _Teoretikusan, ha létezne_ a könyvekre is korhatár-besorolás, az __ott olvasható definíció alapján__ a Biblia, megkapna-e mondjuk egy IV-es kategória minősítést?

Én azt mondom, hogy IGEN, mert tartalmaz olyan részeket, amiket nem jó, ha egy gyerek önállóan próbál értelmezni."

Bár egyszer már olvastam a filmeknél a pontos definíciókat, de nem emlékszem rájuk, annyira nem érdekelt a téma, hogy megmaradjon az infó.

Én azt gondolom, hogy ha _mindentől függetlenül_ vizsgáljuk a kérdést, tehát az eddig leírt szempontokat nem figyelembe véve, csak önmagában, akkor ha a könyveket is "osztályoznánk", a Biblia a meredekebb részek miatt lehetne mondjuk "12 (vagy 14) éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott".

De mint említettem, én "horrormeséket" sem olvasnék gyerekeknek, így azokra is simán kitenném a szerintem megfelelő karikát. (Sőt, némelyiket akár be is tiltanám. :D)

Bár pár nappal elkésve, de jó éjt neked is. :)