Korhatáros besorolást "érdemelne" a Biblia?

1. Folytatva Mirk listáját:

- Az ezeregy éjszaka meséi

- A Grimm fivérek által gyűjtött mesék

- Benedek Elek népmesegyűjteménye

- Úgy általában az összes magyar népmese, néhány kivételtől eltekintve

...Tiszta horror szinte mind. Andersen meséi pedig túl depressziósak.

Bár egyes szakemberek (pl. Bruno Bettelheim amerikai pszichológus) szerint ha a szülő segít a feldolgozásban, akkor a gyerekre ezek nincsenek káros hatással, de én nem értek egyet ezzel az irányzattal, tehát nem olvasnám/mesélném ezeket kicsiknek.

HA pedig Bettelheimnek és társainak van igaza, akkor a bibliai történeteket is fel lehet dolgozni, ill. úgy elmondani egy gyereknek, hogy ne okozzon problémát.

DE a gyerekeknek hittan- vagy bibliaórákon NEM az általad említett és hasonló részeket szokták mesélni, én legalábbis még nem találkoztam ilyesmivel.

2. A kis Mukk felvetését folytatva: A homéroszi eposzok és több kötelező olvasmány szintén tele van erőszakkal és egyéb "korhatáros" dologgal. Nem is kell a középiskoláig elmenni, már az általános iskolák felső tagozatán is, ahol 10-15 éves gyerekek tanulnak. A történelemkönyvekről már nem is beszélve: 5.-től kezdve "horrorsztorik" tömkelege, sőt, történelmi olvasmányok már 3.-tól, kötelezően.

Szerintem akkor tegyük korhatárossá ezeket is, vagy egyenesen tiltsuk be.

Meg az explicite vagy implicite szexualitást tartalmazó népdalokat is.

Ugyanis hiába nem mondják azt, hogy "minden szava igaz", vagy "eszerint kell élned", a gyerekekre mindezek HATNAK, kire többé, kire kevésbé; ezek az irodalmi és történelmi olvasmányok/tények, ill. a különböző dalok ugyanis _befolyásolják_ a gyerekek lelki, szellemi, érzelmi fejlődését.

3. És ott van még az internet, ahonnan a pornográfiától kezdve a gyilkolászós játékokon át a neonáci és egyéb szélsőséges eszmékig minden a gyerekek nyakába zúdul már akár 10-12 éves korban is, ha nincs szülői kontroll.

Szerintem nem kell tovább ragozni, hiszen a környezetében szinte mindenki tapasztalja a negatív tendenciákat (a "szerelmes" vagy éppen agresszív óvodásoktól kezdve a rendszeresen pornót néző és/vagy zigheil-ozó, rasszista lózungokat szajkózó kis tinédzserekig).

Az utódaink nevelésében a mesék, a játékok fontos szerepet kapnak. Példának okáért az oroszlánkölykök birkózása felkészíti őket a zsákmányszerzésre, ezáltal hasznos tevékenység részükre.

Kulturálisan volt létjogosultsága a Piroska és a farkas meséjének egy olyan világban, ahol az erdőkben még farkasok portyáztak és kardot, puskát, fegyvert is joggal adtak olyan piciknek, akik számára a katonaság reális alternatíva volt, továbbá a harc, a háború.

Itt végső soron azt kellene meghatározni, milyen nevelési irányelveket kellene követnünk, hol tart most a világ, milyen veszélyek fenyegetik gyermekeinket, milyen kihívásokkal kell majd megküzdeniük, ha felnőnek.

Belátható, hogy a farkasos mesék már pusztán riogatásra szolgálhatnak és az anakronisztikus történetek nem szolgálják senki fejlődését.

Ezt csak úgy általában jegyzem meg, igazából azt sem tudom felmérni, hol tart manapság a világ és mik azok a szempontok, amik a korhatáros ajánlásoknál érvényesülnek, de a törekvést jónak tartom, hogy olyan új nemzedéket neveljünk fel, amely nincs szükségtelenül megfélemlítve és a várható nehézségekkel kerülnek szembe a történetekben, korosztályaiknak megfelelően.

Talán egy gyermekpszichológus pontosabb választ adhat. Gyermekkorban egy, egy év rendkívül sokat jelenthet. Tíz évesen már egészen más mint nyolc évesen, de a hat éves is nagyságrenddel komolyabb az ötnél, és így tovább...

Egy gyereket szeretni kell és vigyázni rá. Foglalkozni vele.

Ennyi a biztos.

"„Nem békét hoztam, hanem kardot.”

stb.). Ezeket sokezerféleképpen lehet

értelmezni (bizonyíték a több száz

felekezet, szekta), teljesen összezavarhat

fejlődében lévő gyermeket."

Szerintem Téged is összezavart. Nyugodj meg, Jézus kezében nem volt kard.

Ha Isten oldaláról közelítjük meg a gondolatait, akkor nem ért egyet ezzel.

Hiszen maga Timóteust is csecsemő kortól nevelték a szent írások alapján

Nyilván a korának megfelelően tanították, és a korral járva egészítették ki a mondottakat.

Jehova azt a parancsot adta a népének, hogy a gyermeket Tanítaniuk kell, már elég kis gyermek korban.

Úton útfélen.

A szülök feladata az, hogy a korának megfelelően tanítsa a gyermeket.

Ha Isten nem így gondolná akkor nem íratta volna le

Katy Weaver

"Nyugodj meg, Jézus kezében nem volt kard."

Ám érdekes módon az elmúlt 2000 év történelme a kardot igazolta nem a békét.

Szerintem nem besorolni kellene,hanem betiltani.

Mert hát ha létezik isten találna más módott is a hivők gyüjtögetésére mint egy mesekönyv. :)