Kedves ateisták, ti mit gondoltok az erkölcsről? Mit jelent számotokra az erkölcs vagy becsület?

"Mi az ami fontos?"

Amit az emberek fontosnak tartanak.

"Mitől lesz valaki jó?"

Attól, hogy megítél másokat, vagy más módon viselkedik velük szemben erőszakosan.

"Mitől lesz valaki rossz?"

Attól, hogy nem jó.

"Tehát mi alapján kell értékelni valakit?"

Semmi alapján nem kell, és nem is érdemes. Aki ítélkezik, azt megítélik.

"Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?"

Akkor Ő nem én.

"Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)"

Ilyenkor rendszerint nem gondolok semmit, csak megvédem magam reflexszerűen. Ha a beleszólás testi tettlegességet is jelent, akkor ütök.

"Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan) "

Nem izgatom magam addig, amíg az illető segítséget nem kér.

"Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa? Hol a határ? Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?"

Mi a káros tett? Ha másnak árt a káros dolgaival, akkor nyilván közbe kell avatkozni. Nincs határ, azok a dolgok, amivel ártunk, azzal ártunk, amivel jót teszünk, azzal jót teszünk. A két dolog egymást nem zárja ki, de nincs semmilyen határ. Egy jó dolog nem semlegesít egy rosszat, sem pedig fordítva.

Nem ateista, inkább agnosztikus vagyok, nem zárom ki a felsőbb hatalom létezésének lehetőségét, csupán a vallások megközelítését tartom helytelennek.

Mi a fontos?

A jóra törekvés. A szándék, mely az ember cselekedeteiben meg kell, hogy nyilvánuljon. A jóra törekvés számomra nem csak annyit tesz, hogy nem ártok másoknak, hanem a segítség lehetőségét is magában hordozza.

Mitől lesz valaki jó?

Nem ártasz, nem ítélkezel. Esetleg még segítesz is. Szeretet és megértés, számomra ez a két kulcsszó.

Mitől lesz valaki rossz?

Rossz ember szerintem, akiben rosszindulat van. Aki más kárán örül, kívánja más kárát, vagy konkrétan árt másnak.

Ennél a pontnál szeretném megjegyezni, hogy a világ nem fekete és fehér. Sok tényező árnyalja az ember megítélését. Alapesetben elítélem a lopást, de például egy éhezőnek vagy vennék kenyeret vagy akár magam is lopnék számára. Itt jön képbe a megértés. Az empátia rendkívül fontos, hiszen nem lehet ugyanúgy megítélni két embert.

Mi alapján kell értékelni valakit?

Az erkölcsöt szavakkal és tettekkel lehet kifejezni, tehát ezek alapján mindenki saját értékrendje szerint értékel egy embert.

Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?

Megértés. Ha nyitott a változásra esetleg megpróbálom a jóra vezetni, ha nem hát nem. Én nem ítélkezem.

Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)

Figyelmen kívül hagyom és élek úgy, ahogy én szeretnék.

Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan)

Rávezetem, hogy nem kéne ezt tennie.

Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa? Hol a határ? Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?

Nincs ember aki mérlegének csak egy serpenyőjében van valami. Mindenki tesz jót is rosszat is. Úgy gondolom azonban, hogy a megítélés, ahogy feljebb is írtam a szemlélő értékrendje alapján történik, így teljesen szubjektív. Szerintem ha valaki törekszik a rossz visszaszorítására, már jónak számít.

Mi az ami fontos?

Hogy a szavaink és tetteink nyomán minél több ember legyen elégedett, és lehetőleg senki ne szenvedjen miattuk.

Mitől lesz valaki jó?

Hogy másokban jó érzéseket kelt.

Mitől lesz valaki rossz?

Hogy mások szenvednek miatta.

(Az előző kettő mindig relatív, ahogy a jó és rossz fogalma is.)

Tehát mi alapján kell értékelni valakit?

A döntései és tettei alapján.

Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?

Semmi nem történik.

Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)

Megfontolom, hogy miért teszi. Ha segíteni akar, elfogadom, ha önző célból teszi, elutasítom.

Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan)

Attól függ, miért teszi. (Lásd fent.) Ha nem ismerem a pontos körülményeket, nem avatkozom bele. (Lehet, hogy mindent félreértek.)

Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa?

Nincs semmi akkor.

Én nem ítélkezem mások felett. Magamban megítélhetem, de az igazság mindig összetett, hiába akarják egyesek leegyszerűsíteni, hogy könnyebben emészthető legyen. (A 'Dr. House' sorozat is feszegeti ezt a kérdést.)

Hol a határ? Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?

A keresztes háborúk során is biztosan felmerült ez a kérdés. Azokat a szülőket is meg lehetne kérdezni, akik az éppen csak járni tudó gyerekeiket küldték a harcokba, mondván, hogy az ártatlanságuk legyőzi az ellenséget. (Persze mindet eladták rabszolgának, vagy simán eltiporták őket.)

Vagy azokat a szülőket is meg lehet kérdezni, akik nem viszik orvoshoz a beteg gyereket, mert inkább Istenben bíznak. (Tudom, ez csak egy szűk csoport a keresztények között.)

Szóval már az is relatív, hogy kinek mi a káros. Mindenki próbál tenni, hogy a saját értékrendje szerint káros dolgokat visszaszorítsa, és ez generálja a legnagyobb konfliktusokat. Pl. mi a káros a muszlim szélsőségesnek? Mi a káros a New York-i átlag munkásnak?

Egy módszer, hogy mindenki nézetét, világlátását egységesre szabjuk. Az egyház pl. megtette, ha kellett, tűzzel-vassal. Másik lehetőség a tolerancia, csak azt nehezebb elérni. Az igazi az lenne, ha az empátia erősebb lenne az emberekben a másik iránt, de ez meg ellentmond az alap természetünkkel, a túlélési ösztönnel. Mondhatnánk azt is, hogy ez az egymillió dolláros kérdés. :))

"Mi az ami fontos?"

Ez egyénfüggő. Nekem személy szerint semmi sem hú de nagyon fontos. Vannak fontosabb és kevésbé fontos dolgok.

"Mitől lesz valaki jó?

Mitől lesz valaki rossz?"

Erre a két kérdésre egyben válaszolnék.

Öreg hiba, hogy ha pl. egy gyerek rosszalkodik, akkor rámondják hogy rossz. Ezzel az a baj, hogy nem azt értékeled, amit tett, hanem ezzel már rá, mint egyénre mondod, hogy rossz. Ezt pedig csak mondjuk egy pszichopata gyilkosra lehetne mondani.

Inkább úgy kérdezném, hogy mi az, jót tenni, illetve rosszat?

Szóval az, aki rosszat tesz nekem, még arra sem mondhatom, hogy 100%-ban rossz, mert ettől még lehetnek jó tulajdonságai.

Tehát mi alapján kell értékelni valakit?

Lásd fentebb.

Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?

Egészségére.

Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)

Felháborodom. Nem vagyok 5 éves gyerek, hogy valaki megmondja, mi szerint, hogy kéne élnem. Menjen el a ......

Csak hagyjon békén.

Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan)

Ő dolguk.

"Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa? Hol a határ? Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?"

A kriminálisan káros tettekre ott vannak a hatóságok. A hétköznapi káros tettekre meg ott van a kicsi szánk, amivel lehet szólni, ha valami nem tetszik.

"Mi az ami fontos?"

Ez a kérdés így túl általános. Hogy érted, mi a fontos? Erkölcsileg mi az, ami számomra fontos? Számomra az, hogy a lehető legkevesebb problémát okozzam a körülöttem lévőknek. Egyszerűnek hangzik, betartani már annyira nem egyszerű, de érdemes törekedni rá.

"Mitől lesz valaki jó?

Mitől lesz valaki rossz?"

Szerintem ha egy ember nyitott elméjű, empatikus, rendelkezik érzelmi intelligenciával, intellektussal, ő nálam jó embernek fog számítani.

"Tehát mi alapján kell értékelni valakit?"

Tettek és gondolatok. Csak vigyázni kell, mert a kettő gyakran üti egymást.

"Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?"

Ő dolguk, és nincs jogom beleszólni. Az élet megy tovább.

"Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)"

Le fogom sz@rni. Minél erőszakosabban szól bele valaki az én dolgaimba, annál kevesebbet tud valójában az én dolgaimról. Aki jól ismer, az építő jelleggel fog nekem tanácsokat osztogatni, és én egyedül az ilyen tanácsokra támaszkodom. A többit kizárom.

"Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan)"

Tudomásul veszem, és kész. Ha esetleg az egyik fél megkérdezi a véleményem, és kellően ismerem a körülményeket, el fogom mondani. De ez így túl általánosan megfogalmazott kérdés.

"Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa?"

Semmi, mert kb. minden ember ilyen a bolygón. Én nem fekete-fehérben látom a világot, hanem a szürke különböző árnyalataiban (nem, nem 50-ben, mielőtt valaki elsütné...). Minden éremnek két oldala van, és ez valóban így is van.

"Hol a határ? Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?"

Milyen értelemben hol a határ?

Káros tetteknél is definiálni kéne, mi is az, hogy káros tett. Én az erkölcs legtöbb kérdését kontextustól függőnek látom. Lopni nem szoktam, de ha a testvérem pl. éhezik, igenis lopni fogok neki ételt. Ilyen szempontból nem lehet soha visszaszorítani a "káros" tetteket, mert bizony előfordulhatnak olyan szituációk, ahol egy általánosságban károsnak felfogott tett igenis pozitív eredményt fog hozni (és valószínűleg így nem is lesz maga a tett káros).

Üdv Lost in...!

Mi az ami fontos?

Minden életkorban más és más. Jelenleg óvodáskorú imádott kisfiam egészsége és jóléte.

Mitől lesz valaki jó?

A cselekedeteitől. Minden szöveg csak rizsa.

Mitől lesz valaki rossz?

A cselekedeteitől, ennek okai azonban önmagában vannak.

Mi alapján kell értékelni valakit?

A kimondott szó, és a cselekedetek függvénye értelmében.

A nézetről...

Semmi. Miért történne bármi is, attól még gondolhatok, esetleg mondhatok sokmindent, de a másik embert nem szabad letiporni.

Az életembe erőszakosan beleszólni?

Milyen jellegű az erőszak? Szó, vagy tett? Legfeljebb

szájbavágom.

Más életébe beleszólni erőszakosan?

Milyen jellegű az erőszak?

Az utólsó kérdésre elvileg a társadalmi berendezkedés, az együttélési kimondott és ki nem mondott szabályok, a jog kellene, hogy hasson kényszerítő erővel, viszont mindig lesznek olyanok, akik nem tisztelik az emberi, közösségi és környezeti értékeket. Az ilyenekkel a legszigorúbban kell eljárni, mert visszaveti a közjót és másokra is káros lehet.

Összességében csak idézni tudom kedvenc tanárom sommás véleményét: " Aki a könnyű felé gondolja el az életét rossz úton jár, aki a nehezebb utat választja, jó úton jár. " Ez szerintem az élet minden területére igaz.

Erre a sok kérdésre egy tanulságos mesével válaszolnék. Mindenki vonja le magának a válaszokat.

A madárka egy szörnyen hideg éjszakán kipottyant a fészekből. Szegény kiabálni kezdett ahogy a torkán kifért. Arra ment egy tehén és rápottyantott egy gőzölgő tehénlepényt. A kismadár megint jó melegben volt, de nem érte be ennyivel és folytatta: csirip-csirip, ahogy a torkán kifért. A farkas meghallotta és odafutott, megfogta a kismadarat és kiszedte a tehénlepényből. Szépen alaposan letisztogatta és aztán bekapta és lenyelte a madárkát.

Elsokent leszogeznem, hogy nem kaphatsz egy altalanos kepet az ateistak erkolcsi ertekrendjerol, vagy a becsuletrol alkotott kepukrol, hiszen ezeket azert valljuk be, erosen alakitja az egyes emberek szemelyisege is, igy inkabb kulon-kulon szemlelve kaphatsz kepet a valaszado ateistak fennt emlitett tulajdonsagairol, ahogy az alcimed elso mondataban is irtad, ezert remelem tenyleg nem is fogsz altalanositani.

Mi az ami fontos?

Ezt az egy kerdest nem igazan tartom ideillonek, mert annyira altalanos kerdes, hogy ha az ember megprobalja teljes egeszeben atgondolni, egy vegelathatatlan, szerteagazo rendszert kap.

Azt mondanam, hogy az Ego. Az iranyit, nelkule nem lenne meg a legalapvetobb tulelesi osztonunk sem. De ugyanez az Ego kepes az onfelaldozasra is masok erdekeben. Es meg csak itt jon be a kepbe a legszukebb csalad, amire szinten kiterjed az egyen egoja, innen meg aztan lehet folytatni a sort.

Mitől lesz valaki jó?

Mitől lesz valaki rossz?

Ezt a ket kerdest en egy kalap ala veszem, mert ezeket a normakat a tarsadalom, es az altala az adott korszakban elfogadott nezetek erosen befolyasoljak, ha nem is teljes egeszeben meghatarozzak, de megalapozzak. Ehhez jarul hozza az adott ember szemelyisege, melyek igy egyuttesen alkotjak a jo- es rossz arnyalataiban szubjektiv definicioit.

Valaki jo, ha nem art a masiknak, tolerans, turelmes, kulturalt viselkedesu, szereti a kornyezetet, amit meg is becsul, hiszen az, hogy kiszakadtunk a termeszetbol, nem jelenti azt, hogy szet is kell zuzni.

Ha segit az arra erdemeseknek. (Meg ne kerdezd ki erdemes arra, mert igy is eleg hosszu tollbamondast kertel. :) )

A rossz az a fenntieknek nagyjabol az ellentete.

Tehát mi alapján kell értékelni valakit?

Az elozoek alapjan. Az ertekelesnek szamomra kisse "itelkezes" ize van ebben a formaban, inkabb mondom azt, hogy az elozoek alapjan sorolja be az adott illeto a masikat valamely kategoriaba. Persze ez a besorolas is szubjektiv, hiszen az ego ezt is alakitja, befolyasolja.

Mi történik, ha valaki nem a ti nézeteitek szerint él?

Amig ebbol nekem, rokonaimnak, ismeroseimnek es az altalam a jo, vagy az adott temaban artatlannak kategorizalt embereknek, allatoknak, vagy a kornyezetnek nem art, addig nem erdekel. Amint ezek valamelyiket atlepi, akkor kezdodik az ellensegeskedes. Peldaul, heten lakunk egy alberletben, en csak a parommal tartozom ossze. Az emeleti szobaban van egy gay-couple. Nos, ezt az en ertekrendem eliteli, de mivel diszkretek, es lathatoan minden masban normalisan elnek igy semmi kozom nincs hozzajuk, nem is erdekel.

De ha pl jon egy betoro (ez a modja a megelhetesnek ugye megintcsak nem az en ertekrendem), elofordulhat, hogy megolom. Ujabb mellekvaganykent elojon az, hogy ettol a kis olestol en meg lehetek a JO kategoriaban. Persze az en ertekrendem szerint, mig masok elitelhetnek tettemert.

Mit gondoltok arról, ha a ti életekbe szólnak bele? (erőszakosan)

Duhodt fenevad modjara harcolok ellene.

Mit gondoltok, ha mások életébe szól bele valaki? (erőszakosan)

Elitelem. Ha valamiert akarok; es tudok is, akkor harcolok erte is. Mert nem akarok en mindenkinek segiteni, hiszen az en ego-m mast diktal. Nem jelentkeztem onketesknek pl a fukushimai katasztrofa karosultjainal, aldozatainal. Mert nem erdekel a bolygo osszes lakoja. Csak a civilizacionak koszonheto, hogy a planeta minden szegletebol hirekhez jutunk. Nelkule azt se tudnank, hogy vannak ott is emberek.

Mi van akkor, ha valaki rengeteg jó dolgot tett, viszont mellette sok károsa?

Attol meg lehet tagja a JO kategorianak. En is tettem jot is, karosat is. Nincs ember, aki nem. Aki ezt mondja, az hazudik. Es most nem er mondani azt, aki szuletesetol fogva nyaktol lefele bena, hisz o keptelen a cselekvesre.

Hol a határ?

Ez abszolut szubjektiv es egyenenkent (ugy ertem csoportositasra kerulo emberenkent) valtozik, es fugg az elkovetett tettek nagysagrendjetol, aranyatol.

Mit lehet tenni a káros tettek visszaszorítása érdekében?

Nem eleg konkret ez a kerdes nekem. Eroszakos buncselekmenyekre, gondolsz, vagy ubernagy altalanossagban? Mindegy, mert amugy is rohannom kell most mar.

Legjobbakat!

Az erkölcs az, ami vallásosnak nem lehet sajátja. A vallásos nem lehet erkölcsös, ő csak is félhet a büntetéstől (különböző poklok), vagy várhatja a jutalmat (különböző mennyek). Nem a jóságért magáért jó, hanem a "jutalomfalatok" miatt, és mert azért felsőbbrendőség-érzete lehet.

Fontos a figyelmesség, tolerancia, stb. Amik mostanában közhelynek számítanak. Jó az az ember, aki próbál jót tenni, vagy legalább elkerülni a károkozást, és legtöbbször sikerül neki. Rossz az, aki nem törődik senkivel és semmivel, aki önzően csak magára gondol (NEKEM kell a pénz, NEKEM a drog kell, CSAK ÉN jutok a Mennybe, stb).

Ha valaki nem az én nézemeim szerint él, azt máglyán elégetem... ja nem, az a vallások módszere. Én csak vitázok vele, próbálom megérteni és megértetni vele az én álláspontom.

Ne szóljanak az életembe, sok forradalom született már az erőszakosság, a sok felesleges szabály miatt. Persze sok hasznos mozgalmat köszönhetünk a túlszabályozásnak, az elnyomásnak (amiket megint csak a vallások tartanak fenn). Ezek a mozgalmak a mindenféle emberjogi mozgalmak, munkásmozgalma, szüfrazsettek, melegmozgalmak, példának okáért.

Más életébe se.

Viszont a véleményalkoáshoz mindenkinek joga van.

Ennek van pár szabálya:

- előismeretek nélkül a vélemény nem számít, és az ismeretek megléte, vagy hiánya látszik magán a véleményen is.

- ha a vélmény nem tényeken, hanem érzelmeken, tekintélyen, hagyományon alapszik, akkor sem számít, hiszen nem racionális.

A történelem majd eldönti, hogy egy adott ember (ugye a kisembereket elfelejtik, a nagyokat meg elhelyezik egy skálán) hova kerül a társadalmi tudatban. Horthy barántunk például szerintem nem érdemelte ki ezt az államilag támogatott, pozitív helyét, bár lehet, hogy valakinek a 600.000/1 kill/death ráta tetszik...

Az utolsó kérdés meg értelmetlen, legalábbis itt. Szociológusok, jogászok, pszichológusok, biológusok, etc. Minden tudományt, ami csak foglalkozik az emberrel "segítségül kellene hívni". Hiszen a jogot a valósághoz kell állítani; éhező, beteg, megtört elmbert gyilkossági kísérletért nem ültethetünk le, hisz a rossz gazdaság miatt csúszott le, vagy maradt lent, nem tudott ételt venni így megbetegedett, nem volt pénze pszichológushoz menni, és azt mondták, hogy az ország jobban teljesít, és nincsenek már szegények, így nem is tudtak a problémájáról. Túl sokrétű ez mégy csak egy kérdésnek is.