Miért keresztelik meg a gyerekeket nagyon kicsi korukban?

A keresztelkedés egy szövetség kötés Isten és az egyén között, melyben az egyén ígéretet tesz hogy az életét keresztényként éli a minden napokban

ezt egy csecsemő, saját gondolkodásra képtelen egyén nem tudja megtenni

ezért addig míg gyermek a szülei felelnek az életéért, és olyan elbírálásban lesz részük, mint amilyent a szülők kapnak.

Nem véletlen mondja az írás, hogy "nem hagy gyökeret, sem ágat" A gyökér a szülőt az ág a gyermeket jelenti.

Az apostoli időkben láthatjuk, hogy gyermekeket nem kereszteltek, Jézus maga is 30 éves volt.

a keresztség nem elég a megmentéshez, a hit és cselekedet is szükséges hozzá.

A Máté evangéliumában Jézus a keresztelkedést arra az időre tette, amikor az egyén megértette, és már ebből kifolyólag alkalmazza a Tanultakat mint Krisztus követője.

Ez nem jelenti azt, hogy addig míg a gyermek nem rendelkezik saját döntés hozatallal, nem kell Bibliai tanításban részesíteni.

Ez szülői kötelessége minden keresztény szülőnek.

De ha felnő, akkor már nem a szülei miatt vagy a keresztelkedés miatt fog Isten előtt elbírálásban részesülni, hanem az egyéni döntése, tettei miatt

Katy Weaver

"Van olyan ismerősöm, akit nem kereszteltek meg "nagyon kicsi korában", és nem nevelték vallásosan, mondván, hogy majd felnőttként eldönti, hogy miben akar hinni. Most nem is hisz semmiben, nem szokott soha imádkozni, és nem tartozik semmilyen gyülekezethez. Valószínűleg soha nem is fog."

Na látod, ez a lényege.

Nem csak a keresztelés, hanem az egész vallásos nevelés.

Ha 18 évesen kezdenék, az emberek tizede se lenne keresztény.

EZÉRT keresztelik ma meg az egészen kicsi gyerekeket.

Régen babonából kellett korán megkeresztelni a csecsemőt, hogy ha meghalna, a "mennybe kerüljön".

Ma egyfajta ígéret Istenhitben nevelésre.

Egyébként nincs olyan sok "vallásos" ember a mai időkben. Sőt kezdenek "kihalni" a vallások.

Ha csecsemőként megkeresztelnek valakit, akkor ha felnőttként közeledne Istenhez, meg egy gyülekezethez, akkor nem kell égnie a fejének, hogy baker miért nem mosatták meg kiskoromban a kis buksimat egy kis langyos vízzel, hogy valamilyen keresztény egyházhoz tartozzak.

Meg aztán olyan kérdések is szoktak lenni, hogy "ateistaként neveltek, és el akarok menni templomba, és hogyan kell?" Hogyne kéne. Meg vagyok keresztelkedve. Beülök az utolsó sorba. Meghallgatom amit mondanak, utánozom a többieket, utána meg eljövök. Legfeljebb 1-2 ismeretlen ceremóniát kihagyok.

Egyébként ha orv módon megkereszteltek valakit, amikor még "nem tudott ellene védekezni", utána már nem választhat szabadon másik vallást? Engem kizárnának a buddhisták, vagy az iszlámok? Szerintem lofakszt. Semmi bajom nincs belőle.

Szia!

Tévedésből. Jómagam református körből jövök, engem is megkereszteltek kiskoromban. Végül éppen ez lett az amiért elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem jó helyen vagyok. Egy egyháztörténelmi könyvben olvastam, hogy a második században Tertulliánusz elítélte a csecsemők és a halottak megkeresztelését. A lelkésztől nem kaptam megnyugtató választ a kérdésemre.

A keresztség ugyanis a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5).

A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19).

A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

Ezt a tapasztalatot veszik el azoktól, akiket csecsemőkorban megkeresztelnek. Értem én, hogy jó dolog a csecsemőt elvinni a közösségbe, de ezt lehet gyakorolni egy gyermek-bemutatás keretében is, ahol a közösség együtt imádkozik a gyermekért. Utána kaphat ez a gyermek ugyanolyan hitbeli nevelést, és amikor eljön az idő vallást tehet a hitéről a gyülekezet előtt (bérmálás, konfirmálás) és itt lenne a helye a keresztségnek is!

Üdv. Péter

"Jól hangzik", hogy az öntudatos, felnőtt ember döntse el, meg akar-e keresztelkedni; ill. ha igen, akkor melyik egyházban. Csakhogy a keresztségnek nem ez a lényege, nem ez a jelentése! Éppen nem az, hogy az ember dönt Isten mellett.

A keresztség annak a kiábrázolása, hogy Isten eleve, előre szeret minket, és elfogad, befogad az Ő választottainak közösségébe, az egyházba. Ezt szépen kifejezi az újszülött/csecsemő/kisgyermek korban való keresztség. Isten választ minket, mielőtt mi Őt választhatnánk.

Így van ez akkor is, ha felnőtt korban történik a keresztség sákramentumának kiszolgáltatása.

HItem és meggyőződésem szerint teológiai tévedés, hogy az ember kezdeményez az Isten-ember kapcsolatban.