Miért keresztelik meg a gyerekeket nagyon kicsi korukban?

(Nem vagyok normál értelemben vallásos, saját világképem van, a vallásokról tudok ezt-azt, de elég laikusként írogatom a véleményem, ezt meg akartam jegyezni.)

Régen azért tették, hogy ha kicsi korában meghal, a jó helyre kerülhessen... Ez nyilván benne van ma is, s a keresztelés csak az első lépés, a többi alapja, s azok még mindig nem felnőttkorban szoktak történni (konfirmáció és ilyenek, ezt én már kihagytam s amúgysem vagyok képben az összes keresztény felekezet szokásaival, sőt, a "sajátoméval" sem).

Én személy szerint szeretem magam választani a vallásom, de igen sokan nem ilyenek. Az emberiség történelme mutatja, hogy teljesen tipikus, hogy a gyerek vallása az lesz, mint a szüleié, de még jobb, ha a szomszéd területek lakói is behódolnak és átveszik azt...

Az igazi vallásválasztásnak egyébként nagy akadálya, hogy az emberek zöme sosem ismeri meg a többi vallást igazán... Korábbi korokban még jóval kisebb volt rá a lehetősége, azontúl, hogy kiátkozták volna vagy efféle.

Katolikus hagyomány: valóban azt hiszik, hogy ezzel a szertartással - ha meghal a gyerek - a Mennybe kerül.

Az teljesen mellékes számukra - sajnos - hogy Jézus nem csecsemőkeresztségről beszélt, és az Evangéliumban sem erről olvasunk.

"Térjetek meg ÉS keresztelkedjetek meg!" - ez a SzentÍrás üzenete, de ez olyanok számára szól, akik elkötelezetten, önként vállalják fel a keresztséget (vagyis azt, hogy Krisztus követői lesznek). Ezzel szemben egy csecsemőnek nincs önálló szabad akarata, az egészből nem ért semmit.

Egyébként kedves kérdező: igazad van, valóban arról van szó, hogy a gyerek - ha eléri azt a bizonyos kort - saját maga döntse el, akar-e keresztény lenni, vagy sem. Valamint hogy "X", vagy "Y" egyházhoz szeretne tartozni.

A Katolikus Egyházba bele lehet születni, a kereszténységbe nem. A kereszténységnek vannak bizonyos alappillérei, amiket el kell sajátítani: megtérés, vízkeresztség, és Szent Szellem-keresztség.

De ezeket csakis önszántából lehet megtenni.

Ezt a Biblia ellenes szertartást valamelyik Történelmi egyházhoz tartozó ember találta ki, még a hitehagyás után a 3. 4. században.

sokáig ellenezték az akkor élt keresztény emberek közül, de győzött a hite hagyás, és a hagyományokhoz ragaszkodó emberi tanítások belekeverése a biblia tanításaiba.

Ez mára megszokottá vált, és az emberek azt hiszik, hogy ez Istennek tetszik.

Katy Weaver

A csecsemőkori kereszteléskor (református egyházban) a szülők először is bemutatják a gyermeket a gyülekezetnek, másodszor megfogadják, hogy Istenhitben nevelik fel. Nem hiszem, hogy bármiféle hátrányos következménye lenne a csecsemőkeresztségnek.

Van olyan ismerősöm, akit nem kereszteltek meg "nagyon kicsi korában", és nem nevelték vallásosan, mondván, hogy majd felnőttként eldönti, hogy miben akar hinni. Most nem is hisz semmiben, nem szokott soha imádkozni, és nem tartozik semmilyen gyülekezethez. Valószínűleg soha nem is fog.

Én meg eljárok katolikus alkalmakra is a reformátuson kívül, érdeklődők a keleti és a muszlim hitvilág iránt is (olvasgatok is a témában), de egyre-másra visszatérek a Bibliához is.

Kaptam egy alapot a keresztség, és a konfirmáció által. Aztán felnőtt fejjel ami még érdekel a "saját vallásomon" kívül, annak utánanézek pl. a neten. Ha találok jobb vallást, "átkeresztelkedek", vagy fene se tudja milyen ceremóniák vannak még. De nem jutottam volna el ide, ha nem kapok egy csecsemőkeresztségi alapot.

Mert a keresztség a többi szentség alapja, a keresztség törli el az áteredő bűnt (és ezért ajánlatos minél hamarabb megkeresztelni a gyermeket, ez a gyermekkeresztség lényege, régebben ezért volt az, hogy sokszor gyermekeket már a születése utáni második, vagy harmadik napon megkeresztelték, főleg ha gyengének tűnt) és ezzel "lép be" az ember az Egyházba.

A keresztség szentségénél nem feltétel a "beleegyezés" úgy, mint a házasságnál, vagy a gyónásnál.

Mert az orruknál fogva vezetik őket, esetleg primitívségből, vagy csak egyszerűen lelki támasz nekik a vallás, és úgy próbálják hitüket bizonygatni - mind maguk, mások előtt -, hogy utódjukat is rögtön bevonják a "nevezzük bárminek"-be. Sajnos olyat is ismerek, hogy családon belül a két gyermeknek külön "vallása" van, mert a szüleiknél ezt konfliktust szított, miután az egyikőjük római-katolikusnak volt keresztelve, a másik egyszerű katolikusnak. (Templomba nem járnak.)

Értelmesebb vallásokban ez nem kötelező.