Kinek volt szüksége a tudás fájára az Édenben?

Szia tzolko!

A jó és rossz tudása tapasztalaton nyugvó ismeret. Az ember a bűneset előtt csak a jót ismerte a rosszat nem.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy miért engedte meg Isten a rossz választásának lehetőségét. Hiszen ennek híján - állítják - máig is a kezdeti tökéletesség jellemezhetné bolygónkat és az emberi életet. Az első látásra tetszetős felvetés gyengéje az, hogy az élet lényegétől, a választás, a személyes döntés és erkölcsi felelősséghordozás képességétől fosztana meg bennünket, tehát éppen attól, ami Isten minden más földi teremtményétől megkülönbözteti az embert. Nem elsősorban az értelmi és alkotóképességünk avat bennünket magasabb rendű lénnyé - hiszen ebben meglehetősen különbözünk egymástól - hanem sokkal inkább az, hogy adottságainktól függetlenül mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, amit mondunk, és amit teszünk. Ezért nem vonhatta meg tőlünk Isten a választás jogát, hiszen azzal mintegy erkölcsi automatákká alacsonyított volna bennünket. Az így meghagyott szabadság, a rossz választásának puszta lehetősége, nem jelentette ugyanakkor, hogy a bukásnak szükségszerűen be is kellett következnie. Az alábbi a szempontok alapján elvárható lett volna, hogy az első emberpár bizalmatlanul fogadja a kísértést, és hűséges maradjon Istenhez.

Egyrészt Isten korlátozta a megkísérthetőség mértékét azáltal, hogy egyetlen pontra, egyetlen fára vonatkozott a tilalom. (Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lenne ellenállni a rossz késztetéseknek, ha bennünket is csak egy bizonyos helyen, egyetlen vonatkozásban érhetnének, ahogyan egykor Ádámot és Évát!) Másrészt Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy létezik ellenség (nemcsak a kert megmunkálását, hanem "őrzés"-ét is rájuk bízta), és azt is tudtukra adta, hogy milyen következményekkel jár az esetleges engedetlenség. Teremtőjükhöz fűződő kapcsolatuk hátterén elvárható lett volna, hogy a "beszélő kígyó", mint természetellenes jelenség óvatosságra intse őket, különösen a kapott figyelmeztetés ismeretében. Mindenekelőtt annak kellett volna gyanút ébresztenie bennük, hogy a furcsa kígyó állítása ellentétesnek bizonyult Teremtőjükével, akit ismertek, és akinek mindent köszönhettek. Mindezek ellenére az előbbit tisztelték meg bizalmukkal. Nem lehet igazán logikus magyarázatot találni arra, hogy Ádám és Éva miért hitt jobban az ismeretlen tanácsosnak, mint Alkotójának.

A bűneset után azonnal jelentkeztek a bűn máig jól ismert következményei, ami azt bizonyítja, hogy ezek törvényszerű velejárói az engedetlenség minden formájának, függetlenül annak jellegétől, és az általa okozott kár mértékétől. Ezek: a félelem, a szégyenérzet és a felelősség áthárítása.

Vagyis az embernek volt szüksége a próbára, a fa ebben csak egy eszköz volt.

Üdv. Péter

„Vagyis ez egy evolúciós, az evolúcióval szorosan összefüggő folyamat? Az ember szocializálódása?”

Igen, pontosan így; az ember „evett” a jó és a rossz „terméséből”. A tudat 'hajnalán' az emberiségnek ilyen jelképes tanmesékre vot szüksége.

A vallások úgy ábrázolják Istent, mintha egy valaki lenne. Isten nem egy valki, aki néha közbelép, ha az emberek nagyon elrontottak valamit. Isten nem lép közbe, Isten folyton jelen van az élet, az események közepete tanuja, szereplője és kivitelezője azoknak. Isten nem egy személy, annál minden tekintetben végtelenszer több, hatalmasabb bölcsebb stb. Isten a mindenható tudatos Törvény, minden hatalom, bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen Forrása bennünk és körülöttünk mindenütt. Isten mindennek Kezdete és Fenntartója, röviden minden mindenben.

Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné fejlődött. Mi Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei. Onnan az igazság hogy isten mindenütt és mindenben jelen van, és mindent körülvesz, rajta kívül nem létezik semmi. Jelen van bennünk, minden egyes emberi lényben, de a hívő, vallásos emberek nagy része inkább örökre elkárhozik, minthogy elismeré isteni kilétét.

Isten fejleményei szükségleteikhez és lehetőségeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember értelmi képességei révén szinte korltlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határohat meg. De az ember az anyagi világban ébred tudatra, annak korlátozásaival. A vallások melyeknek feladata híveik öntudatát felemelni hitregékkel, tanmesékkel igyekeztek az emberi kiváncsiságot kielégíteni. Egy ilyen tanmese az első ember története is.

Kedves zed!

Te próbára tennéd a gyermekeidet? Főleg tudva, hogy biztos nem állják ki (és ehhez nem kellettek még az isteni képességei sem, hogy az Úr tudja, hogy számukra ez egy lehetetlen próba). Utána pedig jól megbüntetnéd őket ugye?

Hát ilyen egy szerető szülő?

na te sem olvastad a bibliát :(

elolvashatnád mi történt utána :)