Jézus vs. Szókratész?

Ki? Aki kenyeret ad vagy aki gondolkodik?

A legjobb, ha a közös kenyérért csellekszik és ehhez gondolkodik.

Jézus mint ember?

Nem lehetne már csak mint ember tekinteni rá.Valóságos Isten és Valóságos ember egy személyben.Eleve nagyobb mindenkinél

Szókratész filozófus volt, Jézus meg vallási vezető / próféta / Isten fia, Megváltó / Szentháromság egyik személye (mindenki húzza alá a neki megfelelőt), de semmiképpen sem filozófus.

Szerinted ki volt nagyobb ember, Liszt Ferenc vagy Széchenyi István? Kb. ennyi értelme az összevetésnek.

Mindenki úgy tesz, mintha Jézus találta volna fel a "spanyolviaszt", pedig már jóval előtte feltalálták.

Jézus csak vonzóbb csomagolásban "árulta".

Szókratész: "Inkább elszenvedem a rosszat, mint elkövetem, inkább velem tegyenek rosszat, mint én tegyek rosszat más emberrel."

"A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk."

Jézus: "Nem békét jöttem hozni a földre, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek tulajdon családja lesz az ellensége."

Szókratész filozófus volt, gondolkodó, míg Jézus csak egy hittérítő. Az is furcsa, hogy a szinte mindent feljegyző rómaik sem írtak Jézusról, csak jóval később említik, és csak még később "nevezték ki" istennek. Ennyi erővel a Caesar-okat is tekinthetnénk istennek, őket már életükben istenként "tisztelték", vagy írhattam volna a fáraókat is.

Tehát Szókratész gondolkodó volt, nem térített, nem fenyegetőzött, nem mondta meg senkinek sem, hogy kit imádjon, kit szeressen, egyszerűen csak elgondolkodtatta az embereket, és ezzel együtt tanította is. Jóval Jézus előtt hasonló eszméket vallott.

Jézus tanai jók voltak, de semmiképp sem újkeletűek. Az igazi Jézusról nem tudunk sokat, sajnos az isteni pátosz túlontúl is körüllengi, nehéz rajta átlátni.

Szókratész bármennyire is nagy ember volt, a görög kultúrán nevelkedett, ahhoz hozzátette a saját gondolatait, de elválaszthatatlan a közegtől, a nagyszerű kortól, amely igényelte és részben létrehozta Őt.

Ugyanez érvényes Jézusra is. Az Ószövetség eszméi ekkor már korszerűtlenné váltak és kellett egy új irányzat a vallásban. A zsidók korán felismerték, hogy a rabszolga nem beszélő szerszám, saját körükben a rabszolgatartást szabályozták is és belátták, hogy ugyanolyan ember az is, mint a szabad polgár. A rettegett és bosszúálló Isten képe helyett egy szerető lény fogalma vázolódott fel. Keresztelő Szent János már az alapok lerakásában is segédkezett, másokkal egyetemben. A tanítványok legalább annyira formálták a vallás tanait, mint a prófétájuk és a kereszténység sok eszméje, pl.: a nemre, fajra tekintet nélkül való lehetőség, az, hogy más népek tagjai is lehetnek keresztények, csak jóval Jézus halála után lett elfogadott gyakorlat. Péter és Pál részben másképpen gondolták és ez a mai napig megosztja a keresztényeket, nem közeledés, hanem sokkal inkább távolodás született, figyelembe véve a rengeteg felekezetet, értelmezési ellentétet. Már csak az is bizonyítja a megváltozott világot, hogy a kereszténységnek voltak hívei, akik száma egyre gyarapodott, még az üldözések ellenére is, mert ez benne volt a levegőben, a korban. Akárcsak manapság a baloldali eszmék, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Szerintem mindketten egy gondolkodási mód kiemelkedő képviselői voltak, de talán még egymástól sem függetleníthetők teljesen. Tanaik, gondolataik hatását a világ fejlődésére nehéz pontosan felmérni, szembe állítani meg aligha lehetséges. Szókratész sem volt vallásellenes, gondolataiban az is megfordult, bár tagadhatatlanul a logikus gondolkodás híve volt. Jézus személye nem bizonyított, tettei jórészt legendákon alapulnak és személye minden bizonnyal túl van értékelve.

Én nagyobb vagyok mindkettőnél, mivel élek (!) és rendelkezem felelős lényi értelemmel.

Ők csak a múlt fantomjai... egyfajta mumusok.