Isten miért nem teremtett automatikusan nőt a férfi mellé? Tökéletes mindent tudó lénynek miért kell elmagyarázni hogy a szaporodáshoz 2 ember kell?

(a #17-es nagyon szépet írt - azóta ezen ábrándozom.)

Egy másik aspektusból: a teremtés: a képmás, az első kommunikáció: Te

[link]

Itt színről színre látja egymást: Isten és Ember.

Ez a Kezdet embere ( Adam Quadmon) Az Egy.

A Kettő teremtése már a bűnbeeséshez tartozik, előkészítése annak. Megkezdődik a duális látás, és ezzel a harc. De lényege: játék. (A régieknek, hindu, buddhista létszemléletben ez még kimondott, de a többinél sem lehet más teleológikus célt találni: JÁTÉK. )

És érzi az ember, mert az eredetről tudomása van, (a gyereknek mindig van az eredetről tudomása, ez adja dignitását, csak elhomályosul):

ezt a duális látást, duális gondolkodást a misztikus unióban, az intuícióban, a sexuális unióban, a halál pillanatában meghaladhatja, újra nem tükör által homályosan( duálisan) hanem színről-színre láthat. Talán mindig ezt keressük, ezt az elvesztett paradicsomi nemduális látást, ezt keressük, jól-rosszul, örökké.

-anonimanna

erről(is)szól nagyon szépen Rilke Nyolcadik elégiájában:

(Wie aus Versehn ist ihnen aufgetan hinter dem andern

rányílik a másik mögül)

A szeretők – ha nem fedik el egymás

elől – ámulva jutnak közelébe…

A másik mögött, szinte tévedésből,

megnyílt nekik

[link]

17-es vagyok, köszi a visszajelzést, örülök, hogy sikerült valami jót adnom. :) Sokat elmélkedtem ezen a témán, mert nagyon jó téma és ha megértjük, mindent megértünk, ami a világegyetemben zajlik, melyben az anyagi világ eleve egyesítő kölcsönhatásokra épül alaptermészeteként.

Ahogy Ádám egyedül volt kezdetben, hasonlóan volt egyedül Isten is (nem ugyanúgy, csak hasonlóan, mert mivel Ő emberfeletti létező és maga a Szeretet és tökéletes teljesség eleve több személy szeretetközösségében létezett "egyedül"), de létezik az a "felette nagy titok", ami a szeretetnek egy olyan különleges túlcsordulása, amivel a szerető képes otthagyni eredetét és másvalakivel egyesülni. Ahogy az ember otthagyja szüleit (akikből testileg származott), hogy egyesüljön egy választott lénnyel (merthogy valóban egyesül az ő testével, hogy mást nem mondjak az ivarsejtjeik tökéletesen egyesülnek). Ez a szeretet késztette Istent eleve egy olyan világ megteremtésére, amely másfajta természetű, mint amiben ő létezett, vagyis az anyagi látható világ különbözik a lelki láthatatlan világtól, ahol Isten (és teremtett angyalai) addig léteztek. Ez a távolság lehetővé teszi, hogy a mindenütt jelenlévő határtalanul világos Isten mégis tudjon rejtőzködni, ne tolakodjon elénk, ne lehessen direkt nyilvánvalóan észrevenni (lásd: ateisták), mert választottjának szabad akaratból kell vele egyesülnie, mivel Isten is szabad akaratból teremtett és választ tökéletes edényt a szerelmének.

A férfi és nő viszont egy természetű eleve (ezért csak példa, csekélyebb mintája az isteni történésnek, annak egy-egy lényeges oldalát megvilágítva), míg Teremtő és Teremtett között eleve van egy távolság (akkor is, ha az ember hasonlít a leginkább Istenre, de csak hasonló és nem eleve egytermészetű vele, mivel teremtmény és egy olyan világba lett teremtve, amit Isten a fentiek szerint eleve más természetűnek teremtett.)

De Isten áthatol ezen a távolságon, mert erről szól a szerelem, a Fiú elhagyja Apját, eredetét és megtestesül, belép a mástermészetű világba és teljesen felveszi ezt a természetet: emberré válik. Ugyanakkor az embernek felajánlja önént, hogy ő pedig "istenné" válhat. Ha megnézzük, mit mondott Ádám, amikor Évát először meglátta: "Ez már test a testemből és csont a csontomból" - akkor megértjük, hogy miért alapította meg Krisztus az Eucharisztia/Úrvacsora szentségét. A misztérium technikai oldalát most mellőzve (évszázados felekezetközi vita), koncentráljunk a lényegre: az evés mechanizmusát is Isten találta ki, amellyel egy külső táplálék az ember testébe beépül, annak részévé válik. Az adott szentségre pedig azt mondta Jézus: "Vegyétek egyétek, mert ez az én testem és ez az én vérem." Tehát az Euchrisztia szentségének vétele által (ami persze nem egy üres mechanizmus, mivel egyértelműen pusztán táplálék dimenziója is van, de mind a kenyér mind a bor az ember által átdolgozott emberi táplálékok, nem olyanok, amik így vannak a természetben) az ember tulajdonképpen testi értelemben is isteni természetűvé kezd válni! Ha nem tévesztjük szem elől a globális képet, miszerint Krisztus az isteni vőlegény, aki asszonyt választ magának (és a jelenések könyve is Menyegzővel végződik!) az asszony definíciója pedig az, hogy egy test a férfival, akkor bizony ezt a szentséget hittel véve az ember valóban Isten menyasszonyává válik - minden teremtmény fölé emelkedve! Isten lehetővé tette, hogy az emeber is áthidalja a távolságot Isten felé. A keleti kereszténysgben van egy mondás, hogy Isten emeberré vált, hoyg az ember istenné váljon.

Akárhogy is nézzük, azt hiszem nem túlzott a kiejelntés, hogy az ember többé tud válni az Egyházban, mint egy teremtmény!

Tehát ahogy Ádámnak se voltak elegek az állatok, bármennyire is hasonlítottak rá, ugyanúgy Isten sem csupán egy alacsonyabbrendű lénnyel lép nászra, hanem olyannal, akit Ő istenivé tesz! Azzal értette meg ezt a legfőbb titkot Isten Ádámmal, hogy először egyedülinek termetette, aztán megmutatta, hogy az állatok nem elegek, hanem vele egytermészetű lénnyel egyesül, de nem úgy, hoyg Éva visszaolvad bele, hanem két önálló szabad lényként egyesülnek.

(A dualista látásról pedig csak annyit: a jó és rossz dualizmusának megismerése más, az a bűnbeesés után történt, de Éva megteremtése még nem ehhez tartozik: az az nagy kozmikus isteni terv megismertetése az emberrel. Nem véletlen, hogy a Feltámadás után már nem házasodnak az emberek, mivel a földi házasság férfi és nő között annak minden elképesztő misztériumával együtt csak halvány előképe az Isten és az ember közötti esküvőnek, higyjük el: az minden eddigi örömöt elképzelhetetlen módon meg fog haladni.

A másik, bár nem jött elő, de gyakori félreértés: nem a testi világ a rossz, hiszen: a bűn előtt is volt test, Isten is felvette a testet, és testtel emelkedett a mennybe is. A rossz a szellemi világban jelent meg először, vagyis tulajdonképpen felülről jött az angyalok bukásával, és már a Sátán kísértette meg az embert az akkor még bűntelen földi világban. Ezért lettek a démonok alánk alázva, miközben mi emelkedünk. De ez egy másik nagy téma, egyelőre annyi, hogy nem véletlen, hogy a népmesében a királyfi előbb legyőzi a sárkányt és aztán szabadítja ki a fogságból az asszonyt, akit feleségül vesz. :) Ezek a motívumok olyan ősképeken alapulhatnak, amit még Ádám kapott kinyilatkoztatásul Istentől és mélyen bennünk lappang.)

23-as:

Igazad van, kiegészítik egymást, de csak azért, mert miután Ádámból vétetett a nő, így a férfi az egységre törekszik ami korábban már megvolt benne. Érted? Korábban egész volt, nem volt aki kiegészítse.

#17

'Isten a teremtés előtt is Isten volt, de mégis a teremtés után társat választott magának.'

Ki volt ő,hogy megértsem?

Ő lett Ádám?

# 22; 14:39 Rejtőzködő válaszló értő, tradicionális, transzcendens írását lementem. Azért jó, hogy ajándékként a sok mókás válasz közt ilyenre is lel az ember. Működik a kegyelem.

A dualitásra vonatkozó korrekció jó. Igen. A teljes különválás és utána az egyesítés (alkímiában is fellelhető műveleti lépések) csak így lehet igaz, nem a "beolvadással" Lényegében a duálist így haladja meg (egyébként meg aláesik) Ide tartozik az arány kérdése: az arány azért is olyan lényegi kérdés (l.görögöknél már) mert ekkor annak elemei megtartják lényegüket - és mégis egy új minőség jön létre, mintegy "fölöttük":az arány

Időhiány miatt, most csak egy dolog még:

"egyesítő kölcsönhatásokra épül alaptermészeteként".

Egyesítő, kiegészítő, harmóniára és egyensúlyra törekszik a természet. Még az érzékelés világában is tapasztalható, egyszerű kísérlettel: ha nézek sokáig egy színt - "belül " megjelenik ott a komplementere (égő pirosat nézni - becsukott szemmel zöldet látni) Vagy. egy mozdulatot teszek: az egész fizikai organizmus azonnal az egyensúlyt keresve rámozdul.

-aa-

25-re válaszolok (mint 17-es). Nem Ádám személyesen, hanem az ember. Ennek megértéséhez egy kicsit megint feljebb kell lépni a szokott földi gondolkodásból. Az ember esetében a férfi-női nem valójában kicsiben egy nagyobb kozmikus mintának a képe. A nagyobb kozmikus minta az Isten (mint kozmikus férfi karakterű létező) és az emberekből álló Egyház (mint kozmikus női karakterű létező) közötti kapcsolat. Ilyen értelemben Mária inkább ikonja Isten választottjának (és valóban Isten Fia "Asszonynak" nevezte őt mindig, nem Máriának vagy anyának!), mint Ádám. Már az ÓSZ-ben is Isten gyakorta nevezte asszonynak választott népét, bár ott inkább a hűtlen, parázna asszony szerepet játszották el, a keresztény egyház már Isten hű Felesége. Ahogy pedig egyébként Istenben is létezik több személy, még Isten egyetlen létező egyetlen lényeggel, ugyanúgy tulajdonképpen az emberiség is tekinthető egyetlen létezőnek egyetlen léyneggel több személyben kozmikus értelemben.

Mert nézzük csak meg:

Isten csak egyetelenegy embert teremtett, belőle származott az asszony, kettejük egyesüléséből pedig a többi személy, akik nem a semmiből jöttek létre (és azóta se változott ez), hanem mindig szüleik testéből, az ő egyesülő ivarsejtjeik szaporodnak és, majd válnak el a régi testtől születéskor, de valójában nem új test keletkezik, az emebriség gyakorlatilag egyetlen testből származik. Ugyanakkor ha megnézzük ezt a testet, láthatjuk, hogy tulajdonképpen ez sem egy állandó solog: az anyagcsere, sejtelhalás és keletkezés, stb. révén testünk sejtjei életünk során 5-6 alkalommal is teljesen kicserélődnek a tudósok számításai szerint. Mégis tulajdonképpen egyetlen lényegi testünk van, ha arról leválik egy sejt, azt már nem tekintjük testünk részének. Ilyen a testi világ, ilyen testet teremtett Isten.

Ha ezt a rendszert egy szinttel feljebb viszed, akkor láthatod, hogy létezhet az emeriségnek is egy olyan több személyből álló teste, amelyből a személyek kihullhatnak, elhalhatnak, de amik benne maradnak ebben a szervezetben, azok élők és egy szervezetet alkotnak. Ez a tudományosabb vetülete annak a másik misztáriumnak, miszerint az Egyház Krisztus teste. Ezt az magasabb szintre emelt, több személyből álló emebri létezőt veszi feleségül az emebrfeletti Isten, mi ennek a tagjai vagyunk. Tehát lehet azt modnani, hoyg Isten választottja az emebr, de az emebr egy oylan létező, amit Isten emel egy magasabb és isteni karakterű létezésbe, amelynek mi személyesen többedmagunkkal vagyunk tagjai.

Ezt lehet, hoyg nem könnyű megérteni, mivel emberfeletti dimenziói vannak, így lehet, hoyg a megfogalmazás se pontos (sőt biztos nem az, csak megközelítő), de minél tovább gndolkodunk a Biblián és a tudományos megfigyeléseken is, annál jobban kirajzolódik ez a kép és minden a helyére kerül. A fizikai test tulajdonképpen Istennek egy hihetetlenül jó találmánya! És ebből bizony az is következik, hogy aki nem szerves tagja Isten választottának, az Egyháznak, nem egyesül a Fiú Isten testével és vérével, az az elhaló sejt, az kiesik az Életből, elpusztul, elkárhozik...

Tehát nem arról van szó, hogy valaki kitalálta a kereszténységet és hirdet minden hülyeséget, hanem az, hogy a körülöttünk lévő egész univerzum arról tanúskodik, hogy Krisztus tényleg Isten volt és kőkemény kozmikus igazságokról beszélt, amik akkor is így vannak, ha nem hisszük el. Tehát járjunk csak a templomba, mert több az, mint gyarló emberek gyülekezőhelye, több az, mint bármi más, mint ami a világban létezik...

"Jn 6: 53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon."

Kezdjük ott, hogy valószínűleg nem is Ádámnak hívták, max ez a magyar megfelelője. Pl: Hans=János, James=Jakab.

Szóval lehet, hogy Ádám valódi neve Ivhisi Dugzi Makabelo volt az ősnyelven!

#29 Ádám földet jelent. Az ember az egész földet képviseli személyesen.

#27. Nem szabad elfelejteni, hogy Isten, aki addig minden teremtett dologról azt mondta, hogy "jó", Ádám egyedüllétéről azt mondta, hogy "nem jó". Hányan gondolják pont fordítva, hogy az anyagi világ alapvetően rossz, és hogy az egyedüllét viszont jó dolog... Ezért lett ez így megírva.

Az alapvető kölcsönhatások pedig a fizikából ismert dolgok, csak bele kell gondolni, hogy miért alapvetően olyan az univerzum, hoyg bármi létezik benne, az rögtön vonzani kezdi a környezetét, és ez a gravitáviós erő még csak nem is a legerősebb kölcsönhatás, érdekes módon pont az ellentétes töltésű elemi részecskék között sokkal erősebb kölcsönhatás létezik, de a legtöbb atom is más atomokkal egyesülve éri csak el stabilitását! És minden ilyen, akárhová is nézünk, minden a "szerelemről" szól. :)

Egyébként a szeretetben való egyesülés legjobb megfogalmazása a Khalkédóni Zsinat formulája. Ez Krisztus isteni és emberi természetének kapcsolatát fogalmazta meg 4 negatív jelzővel (vagyis csak a tévedésektől határolódott, nem az emberfeletti misztériumot akarta pozitívan megfogalmazni emberi szavakkal):

"KEVEREDÉS NÉLKÜL, ÖSSZEVEGYÜLETLENÜL, CSORBÍTATLANUL, SZÉTVÁLASZTHATATLANUL"

Ez tulajdonképpen a tökéletes szeretet legbelsőbb dinamikájának is a mintája. Vagyis a felek nem csorbulnak, az ember marad ember attól, hogy Istennel egyesül, és Isten is marad Isten, ez benne a csodálatos. nem olvasnak egymásba sem durvábban, "fizikailag" (keveredés), sem finomabban, "kémiailag" (összevegyülés), nem szippantja be egyik a másikat, mint ahogy pl. Ádám se szívta vissza Évát, de Isten se szívja önmagába a világot. Ugyanakkor el sem lehet választani a kettőt, örökre összekötődnek. Na, valami ilyesmi az isteni minta szerinti egyesülés. De ugyanerről szól Krisztus is: amikor "én bennetek vagyok és ti énbennem". Nem egyoldalúan, hanem kölcsönösen egymásban lakozunk, a legbelsőbb lényegünkben, mégis megmaradunk annak is, amik vagyunk, még akkoris, "egyek vagyunk", mert ez az egység a személyek közösségének egysége. Krisztus olyan egyszerű szavakat használ, de egyik költő sem fogalmazott még ilyen szépen és jutott ilyen közel a tökéletességhez, ha megértjük ezeket az egyszerű szavakat, amit Maga a Bölcsesség mondott.

17 CG