Bizonyos emberek miért általánosítanak az ateistákat és a vallásos embereket illetően?

Továbbra is itt latom, a választ:

...

Aztán az emberben szépen kialakul, hogy a nagy számok törvényei alapján maga is következtetéseket vonjon le, s ne tegye minden mondata végére, hogy: persze vannak kivételek. Ennyire egyszerű. Szerintem ezért.

Értem én, igazad van mindkét tábort tekintő embereket illetően, vannak kivételek, de innen az általánosítás hajlama, ami pedig mindenkiben ott lapul.

Történetesen kiderül a topic kommentjeibol, hogy ki ír altalanositva, s ki nem. Persze egy-két írás alapján, ha valaki azt mondja, h na, ez itt altalanosit, szinten nem állja meg a helyét, mert az már szintén általánosítás néhány mondat alapján, s lehet, h az illető egyébként nem teszi "eletvitelszeruen", csak az adott vita alapján jutott oda, és az alapkérdés megerőszakolta onmagat.

De térjünk vissza a kerdesedhez. Mondhatnám, hogy mindkét tábor fanatikusai között kell keresni azokat, akik a másik tábort egy kalap alatt fanatikusnak mondják.

Kérdező! Az emberek azért általánosítanak, sőt azonosítanak (!) mert a világ túl bonyolult ahhoz hogy minden részletében felfogjuk. Ezért egyszerűsítünk, kategorizálunk. Az általánosítással nincsen semmi baj egészen addig amíg tudod hogy miért általánosíthatsz, és azt is tudod hogy meddig alkalmazható, hol vannak a határai.

Vannak emberek akik tudatában vannak a saját tökéletlenségüknek, és vannak akik nem. Hogy miért nincsenek tudatában? Ennek sok oka lehet. Van aki úgy találja hogy kényelmesebb neki ha elhiszi hogy mindenttudó, tévedhetetlen. Így kényelmesebb az élet, nem kell aggódni. (Persze utána mikor a valóság pofán csap akkor megvan a baj...) Olyan is van aki nem tapasztalt eleget, és elméleteket gyárt. Van akinek az értelmi képességei eddig terjednek stb.

Valaki azt írta, hogy az ateisták Isten-t okolják a bajokért. Ez hüleség

Ateista vagyok, a hit lényege, minden hité, a túlvilág, a mennyország, és a pokol, azaz a halál utáni élet lehetősége.

Azt hinni, hogy az élet után, mindegy milyen formában tovább élünk. Ez minden vallás alapja.

Minden hívő hisz valamilyen formában a halál utáni életben. Reinkarnáció, paradicsom, menyország, pokol-->hogy a rosszabbakat is említsem.

Az ateista, bár lehet szeretne ezekben hinni, de nem teszi, mert realista. Azaz abban hisz ami kézzel fogható, vagy tudományosan bebizonyított (hogy senki ne jöjjön azzal, hogy a levegőt sem tudjuk megfogni, mégis van).

Szóval én az ateisták rosszabbik fajtája vagyok, mert szeretném hinni, hogy a halál után van valamiféle élet, de nem tudok. Nem bírok hinni. (Bibliát is olvastam, buddhistákat is meghallgattam, mégsem megy.) Az ember csak egy darab hús, és víz. Amikor meghal szétoszlik a tudata és minden emléke szertefoszlik. Minden tudása tapasztalat, élettörténete. Egyesek bekerülnek a történelem könyvekbe, a nevük fennmarad. De a többség, csak egy múló pillanat volt az univerzumban, és egy-két generáció múltán, max a családfát kutató leszármazott jegyzi fel a nevüket majd.

Hát ez az, amit nem akarok ráerőltetni senkire:-)

Nincs rosszabb érzés, amikor belegondolok, hogy az elkerülhetetlen halál, engem is utolér, és semmi leszek. vajon mit fogok érezni? Mi lesz? Semmi. Vagyis inkább így írom:SEMMI.

Hát inkább lenne valami, még a pokollal is kibékülnék, csak élhessek a halál után, de ez nem fog menni:-)

"Az élet egy nagy szökés. Menekülés a halál elől."

A Hívők ezt teszik, és mindegy kinek van igaza.

Azt tudom, hogy a hívők nyugodtabban tudnak a halálra gondolni, mint én.

Előző vagyok.

Még annyit, hogy a lányom hisz Istenben, és elég vallásos. Ezt örömmel látom, hiszen így teljesebb, nyugodtabb életet él.

A vallások zöme, nem tanít rosszra.

Tehát elfogadom, és tisztelem a hívők hitét addig, amíg nem akarják rám erőltetni, vagy amíg nem forgatják ki a Bibliát, vagy ép rosszul hirdetik.

Láttam fanatikus keresztényeket, akik hirdetik a Bibliát--->hibásan. mi több, ki sem olvasták.

Én ateista létemre kiolvastam pusztán kíváncsiságból.

re13-14 "Az ember csak egy darab hús, és víz. Amikor meghal szétoszlik a tudata és minden emléke szertefoszlik."

Ez egy szomorú hit, aminek minden tapasztalatunk ellentmond. Sőt a már az 1.(csak fizikai test) és a 2.(tudata szétoszlik) mondat is ellentmondásban van.

A buddhistáknak nagyon sok szövege van, amivel ezt az ellentmondásos, tragikusan sötét hitvilágot a fény felé lehet fordítani, vagyis megvilágosodni, hogy egyetlen TUDATI LÉT van.

Én nem is mondtam, hogy jó dolog amiben hiszek.

De, és nem kötekedésnek szánom, támaszd alá tényekkel, a Buddhisták állítását.

Tényekkel, és ne filozófiával--a kettő nem ugyanaz.

Nem csekély feladatot kaptam, #16. Bár lenne időm rá!

Évtizedekig, egész életen át kell tanulmányozni- és akkor talán eljut az ember a szókratészi-platóni bölcsességig: "én vagyok a világ legokosabb embere, mert tudom, mit nem tudok"

Tényeket? Egy kései Rilke-mondat: »Rettenetes, hogy a tényektől sose ismerhetjük meg a valóságot!«

- vagyis más szóval mondva a lényegét: a fizikai valóságtól a metafizikai igazságot

Amit József Attila kér: "az igazat mond, ne csak a valódit"

Vagyis, csak filozófiai alapra teszed a hangsúlyt:-)

A keresztény hit is azon alapul, akkor ők miért nem győznek meg Téged? :-)