Ha Isten mindenható, akkor miért bíbelődött annyit az evolúcióval?

Nagyon sok, volt evolucionista világnézetű ember változtatott már a gondolkozásán részben, vagy egészben. Az evolúció alapvető kinyilatkoztatásait tényként venni legalább akkora hiba, mint valami szélsőséges, fundamentalista vallás tanait!

A Neander-völgyi emberről, mint a mai ember egyik lehetséges elődjéről pedig éppen elég kritika is megjelent már. Persze ezeket azok nem szeretik meghallani, akik eleve kizárják a teremtés gondolatát

Tehát a feltett kérdés csak akkor érvényes, ha valóban egymásból fejlődtek ki a ma létező FŐ fajok (a változatosságokat ezen csoportokon belül nem tartom az evolúció bizonyítékának), de mi van, ha nincs evolúció, legalábbis olyan formában, ahogy az népszerűen elterjedt?

Az igazi baj szerintem az, hogy sok a demagóg vélemény nyilvánítás mind a két oldalon, és kevesen hajlandók objektíven megvizsgálni az igazságot e kérdésben.

Most őszintén, ha magunkba nézünk, felnőtt korunkra általában annyira kialakul a világlátásunk, sokszor az előítéleteink által, hogy nagyon nehézzé válik racionálisan, valóban objektív módon látni a tényeket.

Ez gyermek korban még sokkal könnyebb, hiszen akkor még képlékenyebbek vagyunk. Sajnálatos szerintem, hogy a gyermekeinket sokszor nem tanítjuk meg saját, önálló gondolkozásra, hanem az általunk dédelgetett, sokszor az örökségül kapott hiedelmeket akarjuk ráerőltetni a fiainkra, lányainkra. Mára már a vallás mellett, egy ilyen ellenőrizetlen (és tegyük hozzá: ellenőrizhetetlen a tudósok szerint is) örökség az ateizmus is, melyet sokan adnak tovább a családjukban minden gondolkozás nélkül.

És a szomorú, hogy ezeken a kérdéseken a gyermekkor bizonyos szakaszain kívül, később alig-alig gondolkozunk tovább.

De annak ellenére, hogy alapos utána járás nélkül, sokszor csak a szellemi örökségünk részeként kezelt világnézetünk ez csupán, mégis milyen őrült módon befolyásol minket! Mert akármit hiszünk is a világról, az a mindennapi életünk minőségét sokszor közvetlenül befolyásolja, és ha valamiféle torz, megalkuvó, vagy életellenes a világnézetünk, nem biztos hogy jól járunk vele!

Az evolúciós elmélet nem egy sérthetetlen dogma, az, hogy valamely részei - esetleg - nem pontosak, még egyáltalán nem bizonyít semmit, főleg nem a teremtéselméletet.

Az is elképzelhető, hogy az ember kifejlődésének egyes szakaszai mindig is homályosak lesznek. De miért támasztaná ez alá a teremtést?

A hozzászólásod előtti hozzászólást pedig olvasd át.

Ha van isten, akkor ugyanis elég furcsán viselkedett többek között a teremtés során...

A Biblia két első fejezetében leírást olvasunk az ember teremtéséről. Elsősorban azt láttatják ezek a leírások, hogy az ember Istennek köszönheti eredetét, akárcsak a többi lény. Másrészt az is kiviláglik a szövegekből, hogy ô a teremtés koronája, sokkal kiválóbb teremtmény, mint a többi lény: ezt a leíráson és az embernek adott utasításon kívül abból is látjuk, hogy az ember teremtése nem legyen-szóval történik, hanem három ízben az Isten által végbevitt teremtésről tesz említést a szöveg (1,26-27).Isten saját éltető erejét leheli az élettelennek alkotott emberbe (2,7)

Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten, és ezt kapcsolatba hozza azzal a paranccsal, hogy vesse uralma alá az egész természetet.

Istennek különleges szándéka volt az ember megalkotásánál, többnek akarta ôt, mint a világ egyéb teremtményeit.

Az ember Isten képmása, tehát Isten hatalmát képviseli, amikor uralma alá hajtja a természet lényeit és erőit.

sten az embert nem egészen a ,,semmibôl'', hanem meglévô anyagból teremtette. Ez a leírás méginkább kiemeli, hogy az ember a föld megmunkálására van teremtve.

ugyanis az ember nélküli föld kietlen, terméketlen sztyeppe volt, ennek porát használta fel Isten. A por a Bibliában az elmúlásnak, megsemmisülésnek szimbóluma (Ter 3,19; 18,27; Zsolt 103,14). Az embert Ádámnak, azaz agyagból valónak mondja a szöveg. Ez viszont az ember törékenységének jelzése akar lenni, hiszen a Biblia szerint Isten az ellenséget agyagkorsók, cserépedények módjára fogja szétzúzni (Jer 19,1; vö. Zsolt 2,9; Jel 2,27).

Minden életet Isten ajándékának tart a Biblia, de csak az emberrôl lehet elmondani, hogy életét közvetlenül kapta Istentôl, aki a szemléletes elbeszélésben az élettelen ember orrlyukán át fújta azt bele. Az embernek ez a kivételezettsége valószínűleg a többi teremtmény fölötti kivételes helyzetét kívánja hangsúlyozni.

Aleírás képei mögött a teológiai mondanivalókat kell keresni, és ezeket pontosan el kell különítenünk azoktól a kijelentésektôl, amelyek fizikai, biológiai, általában természettudományos kérdésekre vonatkoznak. Az ember teremtésének elsôdleges mondanivalója, hogy nem mindig létezett ember a földön. Létezését Isten teremtôi beavatkozásának köszönheti, teremtése egyben olyan szövetségkötés, amely a jövôre utal, mert a föld meghódítása során általa akarja áldásában részesíteni Isten az egész természetet. Szó van továbbá az embernek Istenhez, a többi teremtményhez és egész különösen a két nemnek egymáshoz való viszonyáról.

Arról azonban csak kora természettudományos elképzelésének és irodalmi elôadásmódjának megfelelôen szól a Szentírás, hogy hogyan ment végbe az ember teremtése.

Kétségtelen, hogy Isten az elsô ok (causa prima), aki -- mint a gondviselésrôl szólva hangsúlyoztuk -- általában nem közvetlenül, hanem teremtett okok közbeiktatásával (per causas secundas) működik.

"Tudjuk, hogy a fő teremtményei mi vagyunk. Ezen esetben minek bíbelődött ekkora óriási univerzum létrehozásával? Minek vacakolt oly dolgok megteremtésével, amelyek semmilyen hatást sem fejtenek ki ránk?"

Mondom, minek bíbelődött azzal, hogy minden ilyen bonyolult legyen, miért nem valami egyszerűbbet teremtett? És ha már egyszerűt, akkor miért nem inkább semmit? Univerzum helyett miért nem csak egy hógolyót teremtett?

Miért, miért. Te pl. miért bíbelődsz a levegővétellel? Ha megfulladnál, sokkal egyszerűbben le lehetne zárni az egész történetet, nem?

A bibliában pl. az van, hogy Istennek tetszett, amit csinált (a teremtés). Semmi sem kényszerítette, egyszerűen teremtett valamit és kész. Ezért nem értem ezt az egész megfogalmazást a "bíbelődéssel". Vicces, hogy az ateisták óriási szellemi fölényt képzelnek be maguknak, miközben a gondolkodásuk szemlátomást földhözragadtabb, mint egy 3500 éve élt átlag zsidó parasztnak.

20:59

Mit is szólhatnék a zseniális gondolatmenetedhez?

Kezdjem el neked magyarázni a gondolatmenetem lényegét? Vagy másoljak be ide kiragadott részeket a korábbi hozzászólásomból és fűzzek hozzájuk kommentárt?

Vagy másoljam be ide az egészet abban bízva, hogy azt megérted annak másodszori elolvasása után?

Vagy próbáljam meg elmagyarázni, hogy az érvelésed nem helytálló?

Hmm...

Szerintem még is ez lesz a legjobb: No comment

(Remélem nem kezdesz azon okoskodni, hogy a fentiek leírásával már kommentáltam a válaszod. A fentieket csak annak az érzékeltetéséért írtam le, hogy nem arról van szó, hogy ezzel a két szóval akarom lezárni az eszmecserét, hanem arról, hogy egy valódi vitapartner hiányában nem fogok dolgokat magyarázni. Ne vedd sértésnek.)

"Vicces, hogy az ateisták óriási szellemi fölényt képzelnek be maguknak, miközben a gondolkodásuk szemlátomást földhözragadtabb, mint egy 3500 éve élt átlag zsidó parasztnak."

Szerintem a 3500 éve élt zsidó paraszt sokkal intelligensebb mint korunk ateistái, akik egy "tudományos"? dogmában hisznek, hiszen a materializmus is dogma, csak "tudományos?" dogma. Hinni kell benne, mert empíria útján nem bizonyítható.Logikai-deduktív úton próbálkoznak, de ugyanezt alkalmazza a hittudomány a racionális Istenérveknél.Az evolúciós elmélet is azt próbálja megmagyarázni, hogyan fejlődött az ember. Az élet keletkezésére nem ad választ, hiszen az ősrobbanás is hipotézis(feltételezés).

Hogy jönnek ide ezek a dolgok?

Nos...

Mikor a keresztények nem tudnak megmagyarázni egy teológiai problémát, akkor mindig azokkal a dolgokkal hozakodnak elő, amit a természettudósok még nem tudnak teljes mértékben igazolni, vagy elkezdenek azon problémázni, mi bajunk van a Bibliában lefektetett alapelvekkel.

Egyszerűen szánalmas!

""Az evolúciós elmélet is azt próbálja megmagyarázni, hogyan fejlődött az ember."

-1.Az evolúciós elmélet is azt próbálja megmagyarázni, hogyan fejlődött az ember. Az élet keletkezésére nem ad választ, hiszen az ősrobbanás is hipotézis(feltételezés).

Én ezt írtam. Tény, nem vélemény

"Mindenféleképpen képtelenség az evolucionistáknak arról panaszkodniuk, hogy elképzelhetetlen, hogy az elismerten elképzelhetetlen Isten semmiből mindent tudott csinálni és utána azt állítaniuk, hogy elképzelhető, hogy a semmi önmagától mindenné változott."

-2."A materializmus is dogma, csak tudományos dogma. Hinni kell benne, mert empíria útján bizonyítani nem lehet, "csak" logikai-deduktív úton.Ugyanezt a módszert használja a hittudomány is. "

-3. Empiria útján a transzcendes sem bionyitható

- 4 Válasz az eredti kérdésedre;

Az ember úgy van „programozva,” hogy automatikusan hiszünk pl. más emberek létében, automatikusan hiszünk a múltban és a külvilágban. És ugyanez igaz az istenhitre is.

Az érvek fontosak. Vannak olyan emberek, akiket az érvek ereje győz meg Isten létéről. A legtöbb ember nem így tér meg, de van ilyen eset is, például C.S. Lewis. Aztán az érvek erősíteni tudják a hitet.

Ha komolyabban érdekel ez a téma, olvasgasd C.S Lewis műveit.

A más elmék, más emberek léte melletti bizonyítékok nem erősebbek, hanem gyengébbek, mint az Isten léte melletti érvek.

Amikor istenérvekről beszélünk (ha nem is mindig, de legtöbbször) a teizmus Istenének létezését kívánjuk bizonyítani. Az, hogy egyáltalán fontos-e, hogy létezik-e ez az Isten (vagy nem), kérdéses, de nagyon komoly érvek szólnak amellett, hogy igen, fontos.

Ha abból indulunk ki, hogy Isten léte fontos ránk nézve, akkor figyelmet szentelünk azokra az argumentumokra (érvekre, bizonyítékokra) amelyek azt igyekeznek alátámasztani, hogy Isten tényleg létezik. Természetesen vannak eszmei irányzatok, amelyek eleve (már a vizsgálat előtt) kétségbe vonják az istenérvek létjogosultságát, de érveik meglehetősen labilis alapokon állnak.

Alapvető intuitív képességeinknél fogva érezzük, hogy valamit nem lehet elvetni már azelőtt, mielőtt megvizsgáltuk volna.

Az agnoszticizmus (vagy szkepticizmus) bizonyos irányzatai (s a neopozitivizmus álláspontja) a "másik fél" amely szerint nem lehet Isten mellett érvelni; de ezek az álláspontok is ellentmondásosak. Hiszen, ha valamiről kimondjuk hogy "eleve nem vagyunk képesek abban a kérdésben dönteni", ellentmondunk magunknak, hiszen csak akkor mondhatunk ilyet, ha pontosan ismerjük, hogy mi zár ki bennünket a döntés lehetőségéből. De ha ezt ismerjük, akkor már ismerjük az adott kérdést - legalább egy bevezető szinten - s ezen a szinten már megítélni is képesek vagyunk, hogy mi mellett (az Isten létezése, vagy nem-létezése mellett) látunk nagyobb valószínűséggel megálló érveket.

Szóval: ez az álláspont inkább a kérdés elhárítása, amelyhez azonban minden embernek joga van, csak nem biztos, hogy megéri neki; de ezt majd döntse el ki-ki azután, ha megismeri azokat az érveket, hogy miért fontos ránk nézve, hogy van-e Isten, vagy nincs.