A bűntudat mennyire természetes dolog?

Nem nagyon tudom másképp elmagyarázni... De azért megpróbálom. :D

A testséma kialakulásához kapcsolódó dolgok _nem_ a szexuális fejlődéshez tartoznak; tehát a picik ismerkednek a testükkel, de nem szexuális motivációból. (Ugyanúgy tapogatják vagy akár húzgálhatják a saját fülüket, hajukat, bármely testrészüket is.)

A szexuális fejlődésnek van egy _normális_ menete, amelynek része az érdeklődés; de ez is egyénenként változó korban és intenzitással történik. Amit írsz, az nem tűnik gázosnak, feltéve, ha nem rendszeresen fordul elő, csak egy-egy alkalommal. Mielőtt leordítasz :D , elmondom, hogy a családok egy részében megszokott az egymás előtti meztelenkedés, más részükben pedig nem az. Van, ahol előfordul, amit írsz (pl. csókolózás a gyerek előtt), máshol nem. Teljesen biztos, hogy az első csoportba tartozó gyerekek érdeklődnek korábbi életkorban és erősebben a szexualitással kapcsolatosan; és ez a további külső hatások mértékétől függően lehet akár nagyon problémás is.

A gyerekek elsődleges szocializációs közege a család; ezen a területen is innen kapják a legmélyebb hatásokat, és innen másolják a viselkedésformákat.

(A csókos példánál maradva: a szeretetet másképp is ki lehet fejezni, akár szóban, akár öleléssel, akár sima puszival, vagy csak egy mély, meleg tekintettel; ezeknek nincs szexuális töltete. Tehát nem kötelező hozzá a franciacsók, aminek már van...)

A "nem szabad-ok" pedig nem keltenek okvetlenül bűntudatot a gyerekekben; gondolj arra, hány és hány más területen vannak ilyen "nem szabad-ok". Nem szabad a konnektorba, a gyufához, a csillagszóróhoz, a tűzbe, a forró étellel teli tálba nyúlni; nem szabad a falat, az ágyat, az akármit összerajzolni / -festeni; nem szabad a tesót, a barátot, az ovistársat stb. bántani (sőt, szépen és udvariasan kell velük beszélni :D ); nem szabad az ételt kiköpködni vagy szétkenni a terítőn; nem szabad a legódarabot, babacipőt, akármilyen apró tárgyat a szájába venni vagy feldugni az orrába; és még lehetne sorolni. Ezernyi tiltás van egy gyerek életében.

Érted, hova akarok kilyukadni? A kisgyerek megtanulja a szabályokat; néha a saját kárán, néha még úgy sem hamar, de megtanulja. A szexualitás pusztán egy a sok közül; tehát nem úgy néz ki a helyzet, hogy mindent szabad, de a szexualitással kapcsolatos érdeklődés bűnös és tilos dolog.

Másrészt pedig, mint mondtam, van egy normális lefolyása a dolognak; ezt pedig nem szabad tabuként kezelni. Az érdeklődésnek megfelelően kell beszélni mindenről, ami felmerül; de nem szabad túlreagálni sem a dolgot. Mindig annyit kell mondani, amennyit a gyerek igényel. Ha kérdez, és az ő korának és értelmének megfelelően rövid, egyszerű választ kap, azt megérti (remélhetőleg :D ). Ha tovább kérdez, akkor további magyarázatot kap, és így tovább. De nem kell és nem is szabad lerohanni elsőre, mondanám, a nyakába zúdítani mindent egyszerre. (Általában úgysem értik, sokszor még az egyszerűbb dolgokat sem.)

Így egészségesen tud fejlődni: nem lesz sem szorongó, gátlásos típus később, de az ellenkező szélsőség sem.

Szerintem kilométereket lehetne még erről írni, de részemről jelenleg ennyi elég volt. :D

Egyetlen dolgot azért még mindenképp: ha nem akarod, hogy a (leendő) gyereked úgy éljen éveken át, hogy a szexualitás valami mocskos, elítélendő és bűnös dolog, akkor ne kezeld tabuként.

Tudom, téged ez a veszély nem fenyeget, csak a kontraszt miatt írtam le. :P

Tehát a másik oldal: ha nem akarod, hogy a (leendő) gyereked úgy éljen éveken át, hogy a szexualitás legyen az élete egyik fő célja, mert az olyan titokzatos és izgi és naggyon jóóó, de majd csak később lehet; és alig várja már, hogy az mikor lesz... Akkor nagy eséllyel előfordulhat, hogy sokkal korábban lesz, mint egészséges lenne...

A gyerekközösségek tagjai mindenképp hatnak egymásra (ez a másodlagos szocializációs színtér); érhetik a gyerekeket egészségtelen, negatív hatások. És előbb-utóbb eljön az az életkor, amikor már a kortárs csoportok befolyása erősebb, mint a szülőké...

Őszinte, feltétlen szereteten és bizalmon alapuló, megértő, jó hangulatú családoknál ez akár évekkel később is lehet, mint hideg légkörben, vagy egyenesen ártalmas környezet esetén. Ebbe beleértendő az elhanyagolás is, ami pedig nem csak a fizikai szükségleteket érinti, hanem a lelkieket is. [Megjegyzem, a hatályos magyar törvények szerint is a szülőknek kötelességük a gyerek testi ÉS lelki szükségleteinek kielégítéséről is gondoskodni; utóbbi pedig jó légkört, sok és minőségi együttlétet (játékot, mesét, beszélgetést, közös programokat) jelent. De ezzel már eléggé elkanyarodtam az eredeti témától, és ráadásul ha most belemerülök, akkor tényleg soha nem hagyom abba. :D ]

A lényeg: ha a családban a szexualitást a helyén kezelik, akkor jó eséllyel a gyerek nem fog egyik szélsőségbe sem esni. És nem is a kortársaitól fog informálódni, ez pedig mindenképp pozitív eredmény... Tehát nem tabu, de nem is kell "előreszaladni", ill. felcsigázni az érdeklődést, mert ezzel csak felesleges pluszteher rakódik a gyerekre, aminek a vége aztán valamilyen deviancia is lehet.

Remélem, elég kimerítő voltam. :P

Üdv. :)