A bűntudat mennyire természetes dolog?

A bűntudat annyit tesz, hogy valamiről tudod, hogy nem helyénvaló, mindenféle érzelmi hullám nélkül. Az, amit leírsz a kérdésed alatt, az önsanyargatás, önsajnálat, félelem és társai. A két dolog nem egyenlő. :)

üdv

27/F

LastOne.Left

Mivel a gyerekek szemszögéből közelítetted meg a dolgokat, én is onnan fogom.

"E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten..." Csel. 17:30 A kisgyerekek még sok mindent nem tudnak(pl. a Biblia írja, hogy férfival ne hálj úgy mint nővel; ne kívánd...; stb; amiket még nem tudnak a gyerekek). Ez az időszak el van "nézve", nem tulajdoníttatik bűnnek. Amikor már tudod, hogy mit mond a Biblia(ami a mérce az életünkre nézve), már nem vagy tudatlan, így BŰN az, ha megteszed. S a Szent Lélek dolgozik a szívedben, valamint te is elgondolkodsz s mérlegeled a dolgokat, így jön a lelkiismeretfurdalás, aminek javító hatása kell legyen!

"A gyermek, aki a lehető legtermészetesebben éli életét..." Igen, természetesen éli... a bűnben. Dávid is azt mondja, hogy bűnben fogantatott. Mi bűnös testtel, bűnös gondolatokkal születünk. De ez nem az Isten szerinti természetes, épp ezért van a lelkiismeretfurdalás, ez indít javulásra.

"pont a belé nevelt bűntudattól lesznek lelki problémái,szorongásai,attól amit a vallás Istentől eredő jó és hasznos dolognak tart." Jópár embert ismerek, de egynek sincsenek lelki problémái azok küzöl, akik hallgattak a lelkiismeretükre... ellenben ha nem hallgatnak, természetesen lelki betegek lesznek, ami nem a lelkiismeretfurdalás, hanem az engedetlenség következménye!

Mennyire természetes dolog a bûntudat? Itt már azon kell fennakadni hogy mi is az hogy természetes. A teremtés utáni idôben ez nem volt természetes. De amikor már elkövették a hibát, amirôl tudták hogy nem szabad megjelent a bûntudat. Azóta lett úgymond természetes. Azóta terjedt el az ember büntudata.

A vallások errôl nem tehetnek.

Ha gyermekkorban játszottak a nemi szerveikkel az nem ugyanaz mint egy felnőttnél.Az önnönfelismerés idejében már tudták mire kell használniuk.Ugye érződik a különbség?

A Isteni hit amely felismerteti veled a bűntudat érzését .Ez Isten ajándéka.

Az önnönfelismerés és Isten ajándékának felismerése a Lelki érettségtől függ...

Bocs, kérdező, de nem kellene általánosítani. A kisgyermekek általában valóban minden testrészüket megtapogatják, miközben ismerkednek a testükkel, ez segíti a testséma kialakulását; de ez csak kb. 2 éves korig tart, és nem egyenlő a "játszással".

Szó szerint játszani, mutogatni, vagy a másikét fogdosni jellemzően NEM szokták a kisgyerekek; vagy inkább úgy mondom, hogy csak a gyerekek kisebb hányada szokott ilyet tenni. Például egész érthető, hogy akinek nincs ellenkező nemű testvére, az kíváncsi arra, hogyan is néz ki a másik nem képviselőinek teste. (Bár ezt is meg lehet oldani könyvek, újságok ábráival, vagy az interneten levő anyagokkal.) De a lényeg, hogy ez pusztán kíváncsiság.

A "játék" pedig nem szexuális töltetű ebben a korban; sok gyereket egyszerűen az "én csinálok / okozok valamit" érzése vezérel. (Csak egy példa: vannak a kimondottan zajos gyerekek, akik mindent ütögetnek, rázogatnak, kopogtatnak stb., mert ezzel hanghatást érnek el; jó esetben ezt is leállítja a szülő legalább a nyilvános helyeken, pl. az orvosi rendelő várótermében; ha nem, az elég bosszantó tud lenni a többieknek. :P).

A szexuális fejlődés normál menetétől eltérő, túl korai / intenzív érdeklődésnek mindig valami külső oka van (pl. szexuális tartalmú filmek nézése, szülők "nyílt" szexuális tevékenysége stb.; erről pszichológusok tudnának részletesen mesélni...)

Ha pedig a "bűntudatból" indulunk ki: A kisgyerekek többsége abszolút nem érez bűntudatot, ha alaposan megrángatja a macska / kutya farkát, sőt, még csodálkozik is, ha cserébe az állat megkarmolja vagy megharapja. (Ezt sem minden kisgyerek csinálja.) De optimális esetben a szülők ezt is el szokták magyarázni, hogy miért nem szabad. (Akinek nem, az később bűntudat nélkül kínozHAT állatokat, akár az elpusztításig bezárólag.)

Bűntudat nélkül szoktak egyes kisgyerekek önzők, akaratosak, csökönyösek, irigyek stb. lenni; a szülők és a környezetükben levők tanítják meg nekik, hogy ezek nem jó tulajdonságok. Ez is a szocializáció része. Az erkölcsi fejlődésről pedig ajánlom szíves figyelmedbe Piaget és Kohlberg tanulmányait, ezek a neten is megtalálhatók.

De tényleg fontos, hogy NEM minden gyerek ilyen, vannak alapon kedves és jó természetűek is; tehát nem azonos szintről indulnak a gyerekek.

Extrém esetek is vannak, amikor gyerekek "bűntudat nélkül" bántanak más gyerekeket, mert ugyebár sokkal könnyebb elkalapálni a másikat...

Vagy - sajnos - gyilkosságra is volt már nem egy példa, bár későbbi életkorokban (ha jól emlékszem, 8 v. 10 éves elkövetőről olvastam már; és ezeknek is mélyebb lelki és egyéb okai vannak).

Viszont nemrég olvastam egy cikket egy érdekes kutatási eredményről, ami szerint már a 8 hónapos csecsemőknek is van igazságérzetük. Magát a kutatási leírást nem olvastam, tehát nem tudom a részleteket, így azt sem, hogyan történt a minta kiválasztása, ill. hogy találtak-e eltérést a babák között; mindenesetre érdekes, hogy már ilyen pici korban is működik / -het az igazságérzet.

Üdv. :)

A büntudat mennyire természetes dolog? - Az elôbbiekben arról írtam hogy a teremtés után ez (a bûntudat) nem volt természetes s az útválasztás után pedig természetes jelenség lett.

Hogy ez így lett az is természetes mert úgye másképpen kosz jöhetne létre. A kozmosz mindég ellene szegül a kaosznak.

Az emberi bûntudat is igy csak mint egy ideiglenes állapot érvényesülhet. Az ember számára a bûntudat nélküli állapot tulajdonképpen a természetes. E célból jött létre a megváltás lehetôsége.