Amíg az ateista barátommal tisztelettudóan, nyugodtan beszéljük meg nézeteltéréseink az még addig rendben van ugye? 19F

Egy nagyon jó barátom roppant toleráns. Tegnap játék közben beszélgettünk olyan mélységekben a vallásról, mint eddig még soha.

Ö elmondta, hogy bar tiszteli és elfogadja hogy én vallást gyakorlok, ez az egész egy mese, néphülyítés, gyengék találtak ki akik félnek az élet sötétségétől és haláltól, egy hamis kapaszkodó, valótlan. Mindezt nyugodt hangnemben és tisztelettudóan fogalmazta meg, nem bántóan.

Én azt feleltem neki hogy szerintem mindenkinek joga van hinni valamiben vagy ateistának lenni, elfogadom a véleményét és hogy amíg így kezeli a témát addig rendben van. Azt mondtam neki, hogy lévén, nincs rá tudományos magyarázat hit kérdése az egész hogy igaznak tartod e, ezt pedig egy embertől sem szabad megvonni aki szeretné ezt.

Ö erre azt felelte, örül hogy nem vagyok fanatikus és nem haragudtam meg amiért elmondta véleményét. Azt mondta, még mindig jobb hogy ilyenekkel foglalkozom, minthogy droggal vagy felelőtlen bulizással, a média bizonyos söpredék dolgaival foglalkoznék. Ugyanakkor ne essek soha át a ló túloldalára, s mindig törődjek földi életemmel is.

Kemény, de végig tisztelettudó és kritikus beszélgetés volt, de ez cseppet sem ingatott meg hitemben. Attól hogy ö ateista nekem még nem kell annak lennem. Szerintetek ez így helyes, hogy megtörtént a dolog? Érdemes lenne még ilyen beszélgetéseket folytatnom vele, vagy nem lenne szabad ebbe belemenni?