Isten csak szerintem szadista?

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?

O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja

.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló" És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

A 06-28 18:51-es válaszolótól kérdezném:

Istennek ennyire fontos, hogy szeressük? Mert Ő csak akkor szeret, ha CSERÉBE mi is szeretjük?

Plusz: szerintem nem minden ember tehet a szenvedéseiről. egy Ötéves rákos gyerek biztos nem. Vagy itt jön a korábbi életek hibáiért való bűnhődés?

Talán. Akkor viszon Isten valóban megbocsátó?

Még valami: én is hiszek Istenben, szerintem Ő jó, csak tudni szeretném, ezek az ellentmondások miért vannak!

Erre keresem a választ, de kielégítőt még nem találtam... Sztem nem is lehet. Ezen a síkon nem találunk a miértekre választ...

"Plusz: szerintem nem minden ember tehet a szenvedéseiről"

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a

fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről

szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a

vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért

nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha

Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fordász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillantaban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak

és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol

megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a

világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -

Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön

hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.

Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének

olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az

ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fordászok!" - válaszolt a

mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is

LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem

keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Előzőre válasz: a párhuzam nem jó sztem, mert az az ember tehetett róla, h nem ment fodrászhoz, de a rákos gyerek nem tudom elképzelni, h tehet róla.

A kérdés továbbra is fennáll:

csak azt szereti Isten, aki viszont szereti Őt?. Roszz gyereket nem lehet szeretni? Ha van egy rossz gyerekem én szeretem őt.

Mégegyszer: hiszek Istenben, csak nem értem a céljait. Lehet hogy máshol kell keresni a megoldást a miértekre. De egy valószínűnek látszik: a szenvedés ténye lehet a kulcs...

"párhuzam nem jó "

Párhuzam?

Hol van?

Én hasonlatot(metaforát) használtam.

Összetéveszted Gizikét a gőzekével.

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Ha elovasod a Bibliában az ember teremtését, választ kapsz a kérdésedre.

A Biblia szerint Isten úgy teremtette az embert, hogy sárból és vízből testet formázott, majd abba belelehelt a saját lelkéből egy kicsit. Így az ember életre kelt, és a bibliában nincs szó arról, hogy az Isten külön emberi lelket teremtett volna Ádám számára, a lélek, ami Ádámban életre kelt - az az Isten lelke. Magyarul a Biblia azt állítja, hogy az emberi lények sárból, vízből, és Isten lelkéből állnak. Az emberekben Isten lelke van.

Ez alapján pedig inkább az a következtetés vonható le, hogy Isten inkább szado-mazo, mint tisztán szadista.

Ha van isten, tetszik neki a jó és a rossz is, különben miért létezne?

Egy jóságos jutalmazó mindenható tökéletes isten kizárt. Egy passzív,vagy gonosz isten elképzelhető.

szerintem :)