Létezik Magyarországon, vagy bárhol a világon olyan szervezet, amely az ateizmust népszerűsíti?

Decemberben volt egy hasonló kérdés, bemásolom az ottani válaszomat, picit szerkesztve:

Úgy hallottam, az atesitáknak már van egyházuk is, talán a Facebook-on szervezkednek... :)

Házról házra járó hittérítőkről nem tudok, de a felolvasókörutakat tartó Dawkins tevékenysége nagyjából rokon egy hittérítőével.

Richard Dawkins amúgy "Darwin modern vérebe", ill. "Darwin rottweilere" nicken is ismert.

"Egyik fő riválisával, az ellene két könyvet is író Aleister McGrath ír biokémikus-teológussal vitatkozott kasszasikert érően Isten létéről vagy nem létéről (Da Vinci-kód szindróma). Dawkins amerikai felolvasó körútra indult, ahol - lássunk csodát! - a legnagyobb sikert éppen a déli államok "bibliai övezetében" aratta."

- Az idézet forrásának linkje sajnos már nem működik, ez lett volna az: [link]

Nem ő az egyetlen egyébként. Thomas Henry Huxley nickje: "Darwin bulldogja" :)

Ld. itt, egy nagyon érdekes cikkben:

[link]

A többiek nevét nem is sorolom, inkább mutatom a cikket, amit találtam:

[link]

Ha lefuttatsz egy Google-keresést bármelyik nickre [akár angolul is], sok-sok találat lesz még. Jó szórakozást. :)

Személyes vélemény Dawkinsról: Nagyon sok kritikája van még ateisták részéről is. A rajongói ezt vagy nem tudják, vagy nem érdekli őket. Egyszer megnéztem tőle egy videót, amiben nagyon nagy sikere volt a nézők között, tehát tűnhetett úgy, hogy leoltotta a hívőket. Csakhogy volt egy nagy hiba: tulajdonképpen nem adott rendes választ a hozzá intézett kérdésre. Nem értem, hogy ez hogy nem tűnt fel a közönségnek. Engem nem győzött meg... :P

Másoktól is hallottam már, hogy tulajdonképpen egy saját maga gyártotta istenképet támad, igazi bibliaismerete nincs.

Üdv. :)

szamomra az ateizmus a tudomany es a vallas kozt all

kinai orvoslas, termeszetgyogyaszok munkajat nem lehet tudomanyosan atfogoan jellemezni gyogyulast a gyogyulasba vetet hit segiti a hit bol kovetkezve a vallas is hitbol all csak masban hisznek

nem latom ertelmet a nepszerusitesenek nem egy vallas csoport

Ateistának születni kell???

Erről ez jutott eszembe:

"If God exist, why did He make me an atheist?"

:)))

Már mindenki elfelejtette a Szovietúnió Kommunista (bolsevik) Pártját? (és különböző nevű leányait?)

Vallásellenes és ateista előadásokat tartottak, könyveket adtak ki, tanították, erőszakot is alkalmaztak hívők és papok ellen, mégsem mentek semmire.

@ mustafa:

Én ilyenekre nem emlékszem, ehhez még túl fiatal vagyok. ;)

De hallottam néhány dolgot, pl. hogy Ceausescu kijelentette, hogy wc-papírt fognak csinálni a Bibliákból...

1989 karácsonya körül (még) tiniként néztem a tévében, amint Ceau-t és a feleségét kivégezték; a Biblia pedig köszöni szépen, még mindig a bestsellerlista csúcsán áll.

Viszont eszembe jutott még valami: Az iskolákban is dühöngött a vallásellenesség, legalábbis olyan módon, hogy "ciki volt" templomba vagy hittanra járni; pl. a mi osztályunknak csak ~ a negyede járt rövidebb - hosszabb ideig. Én 1. osztálytól kezdve jártam, aztán 12 évesen döntöttem úgy, hogy köszi, ennyi elég volt, soha többet nem teszem be a lábam a templomba. Ebben volt egy jókora adag lázadás Isten és a "törvények" ellen, de sokat számítottak az iskolai ráhatások is. Volt olyan tanár, aki órán feltette a közhelyes kérdést az egyik osztálytársnőmnek: "Tud-e a te jóistened akkora követ teremteni..." (Gondolom, ismered...) Így belegondolva ez kifejezetten undok viselkedés egy gyerekkel szemben.

Vagy pl. sokszor hallottuk azt, hogy a tudomány majd rájön mindenre előbb-utóbb, meg fogja tudni magyarázni, amit ma még nem tudunk. Hát, tényleg sokat fejlődtek azóta az egyes tudományágak, és valószínűleg még sokat is fognak, de szerintem soha nem fognak tudni _mindent_ megmagyarázni. Amúgy is helytelen teljesen szembeállítani egymással a hitet és a tudományt, szerencsére már mutatkozik ebben egy pozitív tendencia. De akkoriban még azt sem írták bele a tankönyvekbe, amit manapság - ha nem is mindegyikbe, de - szoktak: "A tudomány jelenlegi állása szerint...; Ezt és ezt nem tudjuk teljesen bizonyítani... Ez és ez feltételezés..." vagy hasonlókat. Persze ezek felett könnyen elsiklik a diákok tekintete, de mégis ott vannak. [Vagy lehet, hogy régen is ott voltak, de én sem vettem észre, vagy nem foglalkoztam vele? :O ]

Na, és persze a víziók, miszerint majd utazhatunk az űrben is, eljutunk más bolygókra, blablabla, és az milyen jó lesz. Ma már valóban eljuthat egy-egy kiváltságos ember az űrbe, pusztán dollármilliók kérdése... :P

Nem emlékszem, nekünk mondtak-e olyasmit, amit már olvastam néhányszor itt, a GYK-n, miszerint a különféle istenhitek azért alakultak ki, mert az emberek nem tudtak megmagyarázni bizonyos dolgokat (természeti jelenségek, stb.); és tkp. az ember teremtette az isteneket magának.

Szerintem ez úgy hülyeség, ahogy van. Mert akkor logikusan _minden_ kultúrában ki kellett volna alakulnia istenhitnek, pedig tudomásom szerint nem így történt. Szóval, ez nekem kb. olyan szintű okoskodás, mint az, hogy vajon hogyan jöhetett rá az ember, hogy a hús finomabb sütve, mint nyersen...

Jaa, meg az egyik kollégiumi szobatársam esete: az anyukája párttitkár vagy mi a csuda volt, és a szomszéd faluba járt templomba, mert balhé lett volna, ha ezt helyben teszi... :D

Na, jó, befejezem, mert csak beszélek, csak beszélek... :D

Shalom. :)

@ Berta.

Shalom uvracha. (valahogy tetszik nekem ez a héber "áldás békesség")

Bizuony volt olyan amit írsz. A közelünkben van egy hegyi kis fürdőhely, oda jártak a járási és megyei elvtársak misére. Vasárnap délelőtt ott sorakoztak a fekete Volgák és Tatra 603-masok a templom mögött, ugye mert mindnek akkor támadt kedve fris hegyi levegőre.

A városkánk templomai előtt meg ott állt egy egy fa takarásában a beszervezett buzgó tanító elvtárs, kis füzettel és tollal a kezében. Felírta a templomba menő gyerekeket, fontosabb poszton levő felnőttet. Tanítók nem mertek oda menni, az azt bizonyította volna, hogy nem alkalmasak gyereknevelésre a tudományos világnézet szellemében. Párttagok gyerekei általában három faluval odébb tartották templomi esküvőjüket, keresztelőt. Mármint olyan párttagokra gondolok, akik nem azért voltak azok, mert a marxizmus-leninizmust falták, hanem azért mert bizonyos foglalkozásokba anélkül nem lehetett bekerülni (tanító, nevelő, ovónő, hivatásos tűzoltó, rendőr, katonatiszt, igazgató, főkönyvelő, katonai üzem civil dolgozója, de alacsonyabb vezető beosztású is), vagy aki vadász akart lenni és nem volt párttag annak esélye sem volt fegyverhez jutni, meg a pártszervezeteknek megvolt a kötelező terve a tagfelvételre. Abban meg volt szabva a numerus clausus, mikor hány munkást, mestert, technikust, férfit, nőt... kell beszervezni párttagnak. Ha passzoltál az éppen aktuális kritériumnak ebből marha nehéz volt kivakarkodni, mert simán elutasítani szakmai öngyilkosság volt. Szóval volt kit figyelniük.

Az iskolában kötelezően kiválasztottak egyes jobb tanulót az "ideológiai szakkörbe", mert máskép a kutya nem ment volna oda, ott a tudományos ateizmust nyomták a fejünkbe. Az aki megpróbált vitázni a szakkört vezető tanítóval, az hamar kikerült, hogy ne fertőzze a többit. Persze az apját azután elővették a munkahelyi pártbizottságon.

Szóval ilyen volt, és ez nem minden, csak néhány példa ami hirtelen eszembe jutott. Buzgómócsing pártaktivistája válogatta.

Hát, nem semmi világ volt, az biztos; ez így elég ijesztő, amiket írtál.

És én meg ezt a rendszert "szolgáltam"??? :DDD

- Voltam kisdobos és úttörő, ahogyan majdnem mindenki; lelkesen jártam az őrsi- és rajgyűlésekre, mert szerettem a közösséget és a lazulást; szorgalmasan írtuk az őrsi naplókat (arra nem emlékszem konkrétan, hogy krónikás voltam-e). Részt vettünk a különféle versenyeken, és persze az azokra való felkészüléseken (pl. évente volt "seregszemle" vagy mi, olyan Ki mit tud - szerűség, meg akadályversenyek stb. )

Ideológiáról nincsenek emlékeim.

Ja, és a táborokat is nagyon bírtam a Balcsinál, mentem is 6 egymást követő év nyarán. Ebből az egyik őrsvezető-képző volt, pedig sem előtte, sem utána nem voltam őrsvezető. :P

Az egészből csak annyi dereng, hogy nem az ismerős iskolatársakat rakták egy-egy faházba, hanem a megyéből vegyesen, és jó barátságok születtek; ill. az, hogy délelőtt tanultunk (fogalmam nincs, mit :D ). Időnként pedig (talán napi egyszer) jött "Szünet bácsi", egy fiatal gitáros srác, aki dalokat tanított nekünk. Gondolom, mozgalmi és hasonlókat...

- Talán egy évig voltam raj-nótafa, még szakkörre is jártam egy másik iskolába. Úgy emlékszem, minden osztályból kellett volna járniuk a nótafáknak; ez csak a mi sulink felső tagozatából 16 főt jelentett volna, de emlékeim szerint az egyes szakkörökön a max. létszám még a tízet sem érte el; és egyszer volt, hogy én voltam egyedül a tanárnővel. :D

Ebből is látszik, hogy már akkor is zenemániás voltam. :P

Még mindig dereng néhány dal, mint pl. a 16 tonna, az Old Black Joe, a Commandante Che Guevara, meg ilyesmik. És természetesen a szovjet himnusz és az Internacionálé, amiket ének-tagozatosként minden állami ünnepen énekeltünk a kórussal. (Ezeket egyszer poénból torkunk szakadtából énekeltük az akkori szomszédasszonyommal és egy barátnőjével, már a rendszerváltás után. Vicces volt. :D )

Talán 2 éve pedig kezembe került egy akkori daloskönyv; rendesen végigböngésztem a kottákat, és a dalok többsége be is ugrott. Arról nem is beszélve, amikor belefutottam a YouTube-on ilyen dalokba, és a Mint a mókus fenn a fán c. dalnál elbőgtem magam... Bizonyára a nosztalgia volt az oka az egyáltalán nem felhőtlen, mégis szép emlékekkel teli gyerekkor után... (Vagy valami más, mert már klasszikus zenei koncerten is volt, hogy pityeregtem egy kicsit.)

Szóval, nekem nem tűnt olyan szörnyűnek az egész, de persze akkor még nem láttam át az egész romlott rendszert; és azt viszont még most is el kell ismerni, hogy határozottan voltak előnyei is a mai rendszerhez képest.

Jaaa, és még KISZ-titkár is voltam középsuliban. Az úúúgy vooolt, kérem szépen, hogy az első osztályfőnöki órák egyikéről az ofő kizavart, mert egy kicsit sokat beszéltem hangosan a padtársammal, khm, khm... (De csak engem küldött ki, nem tudom, miért.)

Viszont az osztálytársaim között akkorra már elég népszerű voltam, és - lehet, hogy más jelentkező híján, vagy lehet, hogy dacból, de - távollétemben megszavaztak KISZ-titkárnak. Igazából semmit nem kellett csinálnom, szerintem csak annyi volt, hogy papíron be volt töltve a poszt, aztán kész.

És aztán jött a rendszerváltás, persze már előtte érződött a levegőben valami: a szamizdat kiadványok, a Reform c. újság, a Bős-Nagymaros balhé; az alakuló pártok... Egyikbe sem léptem be soha, pedig akkoriban egyszer elkapott egy fiatal Fideszes valami aláíróívvel. :P

És most ismét befejezem a sztorizgatást, megyek bűnvallásra... :DDD