A hívők hisznek-e a szerencsében, balszerencsében, szellemekben?

Nem hiszek benne. De szoktam mondani, hogy szerencsém volt. xD

Szellemekben? Itt ragadt lelkekre gondolsz, akik kísértenek?

Engem még nem kísértettek.

Szia!

Volt régebben egy kérdés hasonló témában, akkor utánanéztem néhány dolognak. Először is tisztáznunk kell a szerencse szó jelentését.

A WikiSzótár szerint [szerencse (főnév)]:

1. az a feltételezett hatalom, ami jót vagy rosszat hoz az embereknek.

2. azok a jó (vagy rossz) dolgok, amelyek úgy tűnnek, hogy véletlenül történnek meg velünk.

Az 1.-re talán a legjobb példa Fortuna lehet, akitől a többség tudva - tudatlanul várja a nyereményt... - Ma is szokták mondogatni, hogy Fortuna kegyes valakihez...

A 2. ponthoz annyi kiegészítés, hogy régebben megkülönböztették a "jószerencse" és ennek ellentéteként a "balszerencse" fogalmát. /A "bal" szó tkp. a "jó" antonimája, azaz ellentéte; tehát jelentése: "rossz". Ld. pl. a "baleset" és a "balsiker" szavakat./

Ide kapcsolódik a "szerencsés" szó mint melléknév, jelentése: jó szerencsével rendelkező vagy jó szerencsét hozó; ill. akinek a szerencse kedvez. /Szintén a WSz. szerint./

A Biblia szerint a szerencse is az Úrtól van, ill. a "szerencse" szó 63-szor szerepel a Bibliában.

A holt lelkekben nem hiszünk a köznapi értelemben, mivel a halottak lelkei nem járnak vissza "kísérteni".

Az említett kérdésre jöttek nagyon jó válaszok, ha van kedved, olvasd el:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Üdv. :)

Ézsaiás prófétán keresztül Isten ezt mondta azoknak akik a szerencsében biztak: „ti azok vagytok, akik elhagyjátok Jehovát, akik elfelejtitek szent hegyemet, akik asztalt terítetek a jó szerencse istenének, és akik kevert bort töltötök színültig a sors istenének” (Ézsaiás 65:11). Isten szemében a szerencsébe vetett hit bálványimádatnak számított, és nem volt összeegyeztethető az igaz imádattal. Aki a szerencsében hitt, egy képzeletbeli erőben bízott, nem pedig az igaz Istenben. Semmi sem utal arra, hogy Isten nézete azóta megváltozott.

A Biblia kijelenti, hogy a halottak „semmit sem tudnak”. Azt is mondja, hogy a ’halottak tehetetlenek’ (Prédikátor 9:5; Ézsaiás 26:14).Fontos figyelembe venni, hogy a Biblia sehol sem tanítja azt, hogy a lélek tovább él a halál után. Ezért nincs okunk arra, hogy féljünk a halottaktól.

Keresztény hívő vagyok, abban hiszek, hogy

- Isten mindenható

- Isten gondviselő

- Isten az Ura mindennek.

Ezért abban hiszek, hogy a szerencsét is Isten irányítja, tehát számomra a jó szerencse/balszerencse nem egy önmagában megszemélyesített dolog, ami az emberek életét/sorsát stb. irányítja. Ahogy meg is van írva: "Péld 16:33 Az ember keblében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete."

Tehát pl. a szerencsében/sorsszerűségben hívő ember nagy bajba kerül, és váratlanul, szinte megmagyarázhatatlanul pont jókor jön valaki, aki megmenti, akkor mondhatja: téged a Sors/Gondviselés küldött stb. Ha én vagyok az az ember, akkor azt fogom mondani: téged az Isten küldött! Vagy ha fél méter híján nem üt el egy autó, akkor is úgy fogom hinni, Isten mentett meg, nem a jó szerencsém vagy nem valami misztikus Sors.

Egyébként a Biblia szerint mind a zsidók, mind a korai kereszténység történetében nagy jelentősége volt a szerencsének, az ún. sorsvetésnek. Megfelelő körülmények között (ami azt jelenti, hogy a sorsvetést egy felkent embernek kell végeznie) egy sorsvetés eredményét Isten döntésének tekintették valami mellett vagy ellen.

Például az Ígéret Földjét Józsué sorsvetéssel osztotta fel:

"Józs 18:10 És sorsot vete nekik Józsué Silóban az Úr előtt, és elosztá ott Józsué a földet Izrael fiai között az ő osztályrészeik szerint."

Az Újszövetségben is van hasonlóan nagy horderejű kérdés sorsvetéssel való eldöntésére példa:

"Apcs 1:21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

Apcs 1:22 A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

Apcs 1:23 Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hívatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

Apcs 1:24 És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál,

Apcs 1:25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

Apcs 1:26 Sorsot vetének azért reájuk, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték."

Itt nem kevesebbet döntöttek el ezzel a módszerrel, mint hogy ki legyen Júdás helyett a 12. apostol. Az eredményt Isten döntésének tekintették, és senki nem kérdőjelezte meg.

"Hinni a szellemekben" - hát mivel a *-ozott rész alapján, gondolom, olyasmit értesz ez alatt, hogy kapcsolatba lehet-e lépni a halottak szellemével/lelkével, beleszólnak-e a sorsunk irányításába/az életünk alakulásába stb., a válaszom hogy nem hiszek benne, mivel a Biblia ezt határozottan kizárja.

Ugyanakkor a Biblia is említ halottidézőket (ma úgy mondanánk: spiritiszták/médiumok), amit kapcsolatba hoz a jövendőmondással, varázslással stb. is, ezt a Törvény mind bűnnek minősíti. A Szentírás szerint a "médiumok", halottidézők, szellemidézők stb. a tevékenységük során valóban kapcsolatba lépnek szellemekkel, de nem halott emberek szellemével, ahogyan azt állítják, hanem gonosz szellemekkel, démonokkal. A démonok becsapják őket azáltal, hogy valamely halott ember szellemének adják ki magukat, és így mindenféle okkult praktikába, súlyos bűnökbe és tévelygésekbe vezetik az embereket. Ezt azért tudják megtenni, mert ismerték az elhunytat, s így a "médium" olyan információkat kaphat róla, ami meggyőző lehet az elhunyt rokonainak, hogy tényleg az elhunyttal "beszélgetnek".

De mint említettem, az ilyesmi Isten Igéje alapján határozottan bűnnek minősül, ezért a keresztényeknek elvileg messziről kerülniük kellene, a saját érdekükben.