Ez ellentmondásnak számít a kereszténységben?

Kezdjük ezzel:

"2Móz 33:20 Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén."

Az embereknek azért nem mutathatja meg magát Isten látható módon, mert akkor mindnyájan meghalnának. Nem azért, mert Isten gonosz, hanem azért, mert ennyire nem fér össze egymással Isten jelenléte és a bűn.

Istent látni ráadásul igen nagy kiváltság, ami a bibliai leírások alapján még a mennyei angyalok közül sem adatik meg mindegyiküknek; az igaz emberek azonban részesülni fognak ebben a kiváltságban:

Zsolt 11:7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orcáját.

A másik pedig, hogy azt állítod, hogy mivel Jézus Isten Fia, és a földön járt, ezért akik őbenne hittek, azok azért hittek, mert látták Istent, tehát valamiféle bizonyítékot nyertek ezáltal, így a hitük nem is hit, hanem bizonyítékokon alapuló meggyőződés.

Ez egyáltalán nem felel meg a tényeknek. Jézus mint ember jött el az emberek közé, és pusztán a megjelenéséből senki nem nyerhetett bizonyosságot arról, hogy Isten létezik, mivel akkor mindenki "hitt" volna benne. Ezzel szemben azt látjuk, hogy még a zsidók sem hitték el, hogy Ő Isten Fia (sőt, valahányszor erre utalt, meg akarták ölni), a rómaiak pedig teljesen hétköznapi embernek tartották, (néhány kivétellel) egyáltalán nem is foglalkoztak a munkásságával.

És bár rengeteg csodát tett Jézus, sőt már az ő földi szolgálata idejében, az ő nevében a tanítványai is, mégsem hitt benne mindenki, mégis sokan hitték róla, hogy egyszerű próféta, csodatévő rabbi, vagy szélhámos. Ma is sok csoda történik Jézus nevében, amit vannak, akik elfogadnak isteni csodának, vannak, akik szerint pedig szélhámosságokról és tömeghipnózisról stb. van szó. Tehát nagyon is szükség van a hitre, nagyon is igaz, hogy senkiből nem lesz Krisztus követője, ha nem *hisz* abban, hogy Jézus Isten Fia, és feltámadott a halálból.

A feltámadott Jézust nem csak 12 vagy néhány tucat, hanem legalább 500 ember látta a saját szemével! (1Kor.15:6), az emberek mégsem *hittek* benne mindnyájan, nem *hittek* azoknak, akik azt mondták, hogy találkoztak a feltámadott Jézussal. Tehát nem állja meg a helyét az a feltételezés sem, hogy ha Jézus ma is nap mint nap megjelenne látható módon embereknek, akkor jobban hinnének benne, mint az ő mai tanítványainak a bizonyságtételére.

Az az érved pedig minimum megmosolyogtató, hogy szerinted az írott Biblia, Isten Szava, látható bizonyíték. :) Valóban bizonyíték, azért, mert a benne található próféciák közül egyetlenegy sem bizonyult még hamisnak, és a most még beteljesületlen próféciák is mind be fognak teljesedni. Viszont nem keverheted össze a "látható" és a "tárgyi" bizonyítékot, mert attól, hogy egy könyvet látok, az még nem lesz tárgyi bizonyíték. A könyvben leírtakat vagy elhiszem, hogy igazak, vagy nem. Tehát, ha én a Bibliát olvasva jutok hitre és arra a meggyőződésre, hogy Jézus feltámadott a halálból, az ugyanolyan "teljes értékű" hit, mint hogyha egy szemtanúval beszélgetnék, ő mondaná el nekem, hogy látta Jézust feltámadni, és ennek hatására hinnék. Holott a szemtanú szavait nem látom... :)

Úgyhogy szerintem ezen a területen semmilyen ellentmondás nincs a kereszténységben. A hit az egyik legalapvetőbb és legjobban kifejtett tanítások közé tartozik. Nagyon fontos, hogy az Istenbe vetett hit (is) Isten ajándéka, amelyet a Szent Szellem tud az ember szívében kimunkálni, akkor, ha az illetőnek hirdetik az evangéliumot. Hit nem jön létre "csak úgy" magától egy emberben.

02:03-as vagyok.

kérdésedre hogy miért?

A kedves előttem szóló, helyesen megválaszolta.

Egy aprócska baki a szentírásban:

"Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván:

Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát!"

(Sámuel II. 24.1)

"Támada pedig a Sátán Izráel ellen és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt."

(Krónika I. 21.1)

David was tempted by the Lord to number Israel [2 Sam 24:1]

David was tempted by Satan to number the people [1 Chron 21:1]

There are three possible responses here:

(1) Biblical writers often dismissed secondary causes and attributed all things that happened to God, since He is over all things. Thus, God is did not tempt David, He allowed Satan to influence him.

(2) Arthur Hervey believes 2 Sam 24:1 is better translated as, "For one moved David against them." In this case, the numbering of the people was the cause of God's anger, not the result. After all, without this interpretation, it is not clear why God was angry with Israel.

(3) The verse in 1 Chron translated as "satan" could also be translated as "adversary." Strictly speaking, in this situation, God was Israel's adversary.