Miért öli meg néha ilyen kegyetlenül Isten a híveit? (Tovább. )

Nem lehet az, hogy megmondta az Úr:

"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.

De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják."

Leborul egy fakereszt előtt, a papban bízva, hogy elveszi a bűnét, közbenjárva érte, majd szapulod, hogy miért tett ilyet? Szerintem bízzuk rá. Az élet urát miért kritizálod? Csak jobban tudja, nem? Vagy te idősebb, tapasztaltabb vagy nála? :)

Hogy inoghat meg, ami nincs?

"Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek."

Üdv: L

Tudod megtérésem előtt nekem is gondot okoztak az ehhez hasonló, sőt ennél sokkal durvább események. Mikor megtértem, megkérdeztem Istentől /letérdeltem, összekulcsoltam a kezem, becsuktam a szemem, és hangosan imádkoztam/ miért engedte meg, hogy 1944-ben 400.000 magyar zsidót Auschwitz poklába vigyenek. /apai nagymamám zsidó lány volt/ Mondom Isten válaszát: Nem az a tragédia, ha egy ember meghal, hanem az, ha a lelke elkárhozik. Ezt az én hitem Isten kezéből el tudja fogadni. De egyetlen pillanatig sem csodálkozom azon, hogy egy ateista, /mivel nem ismeri személyesen Istent/ nem tudja ezt elfogadni, lévén neki ezen a földi életen kívül nincs semmije. Ha ezt elvesztette, mindent elvesztett.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Nyolcszor elvetélt (nyolc kereszteletlen csecsemő), de még mindig a vágyainak engedelmeskedett az Úr akaratával szemben - erre ő taktikát váltott. Lehet, hogy egy még nagyobb rossztól mentette meg, ezt nem tudjuk meg.

De lehet, hogy csak egy fatális balszerencse történt.

Szerintem a jóságos Isten nem azért jóságos, mert segít a bajban. Aki ezért hisz, az előbb-utóbb csalódni fog.

Számomra ami ezt legjobban mutatja, az Jézus imája a megfeszítés előtt:

"Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a keserű kelyhet. De ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te." (nem pontosan idéztem.)

Láthatjuk, ő is imádkozott sorsa jobbra fordulásáért, a szenvedés elkerüléséért. DE! Elfogadta Atyja akaratát, bármit is tartogat számára.

Nem azért kell hinni, mert akkor Isten jobbra fordítja a sorsunk. Hanem hogy által megértsük azt Isten akaratát velünk. Hogy megtanuljuk megérteni és elfogadni azt, ami velünk történik. Mert ha nem tudjuk elfogadni a szükségszerűt, akkor saját indulatunk, saját vágyunk fog minket kínozni. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell kérnünk Istent. Mikor Istent kérjük, a belé vetett reményünket fejezzük ki.

Persze csak szerintem.

"Nyolc kereszteletlen csecsemő? Te meghibbantál? Mit számít a keresztség, az csak egy rituálé, az ember lelke megtéréskor változik meg.

Nem az anya vesztette el az életét, hanem a baba az anyját, ez itt a tragédia. ÉS hogy a vágyainak engedelmeskedett? Mégis csak házasságban élt, nem tudtam hogy egy gyerek akkora luxus."

Próbálkoztam egy lehetséges magyarázattal. A keresztség szerintem sem számít, csak ha ezt így jelentem ki egy másik kérdésnél, akkor érdekes módon azért kapok ellenvetést - köszönöm a "meghibbantál"-t (tényleg).

Hogy Istennek mik a tervei - ezt nem lehet tudni. Az anya elvesztette az életét - egy ember fiatalon meghalt - ez önmagában is tragédia, ha az az egy gyermeke nem születik meg, akkor is az lenne - a férjéről nem is beszélve, akinek így most van egy lelki támasza (sovány vigasz, de mégis csak valami).

Nem a luxusra gondoltam, hanem arra, hogy nem mindenkinek az a rendeltetése, amit a pillanatnyi vágyai diktálnak. Lehetséges (azaz korántsem biztos), hogy neki valamiért nem volt szabad ennek a vágyának élnie - talán rabjává vált volna. Ez kegyetlenül hangzik, de attól még lehet, hogy egy súlyosabb következménytől lett megkímélve.